2020. május 20. 19:33 - Professor_Shub Niggurath

LEM - Twelve Who Stole The Rain (2020)

Fhu na erről lemaradtam, mint a borravaló. Pedig nagyon vártam a LEM debüt lemezét, eleve kevés szar dolog jön Szeged-ről, meg a korábbi dalok már bizonyították, hogy nem a szokványos, hazai, mátrix kabátban az erdőben pózolunk dologgal van dolgunk. Sőt még az is még érdekesebbé tette a dolgot, hogy egy 1728-as szegedi boszorkányégetés történettét meséli el.

A Prologue felvezeti mire is számíthatunk, megy a menetelős black/death dzsi-dzsi rendesen, dallamos kiállás, károg a sátánvarjú és a pokolból is bugyog  a vokál, mintha nem lenne holnap. A narráció pedig telitalálat a szövegek is rohadt jók hozzá, behúz rendesen a pirospaprikától szagló, régi szegedi világba. A lemez nagy erőssége, hogy miközben Márk izgalmasan váltogatja a magas és mély éneket, kiváló dallamérzékről is tesznek tanúbizonyságot. Nagyon dinamikusak a dalok de mindez úgy, hogy nem esnek szét az 5-6 percek végére is, úgy érezzük, na ez egy kerek dal volt. A mostanában divatos, atom töménységnek és kaotikusságnak, amit egyébként én is imádok ,nyoma sincs. A jól elhelyezett váltásoknak, kiállásoknak hála elég szellős lett, ez az amúgy sem túl hosszú lemez, így nekem simán lecsúszott kétszer is egymás után és jól is esett mint egy hideg sör forró nyári napon. Igazából simán lehetne mondani még itthonról is olyan bandákat amik eszembe jutottak ebben a fél órában, de felesleges, mert közben érezhető, hogy ezekkel az enyhén proggos ízekkel próbálják elvenni az élét a dolognak, még ha nem is tudatos.

Ezt a kis bájitalt a Boru-s Nagy Miklós keverte ki, még hozzá egész jól. Ennek ellenére, én eltudtam volna még viselni egy kis saras mocskot a hangzásban csak, hogy jobban illeszkedjen a koncepcióhoz. Mondjuk szerintem ez is, egyéni ízlés kérdése. Egy biztos simán elfért volna még pár dal a lemezen, én még hallgattam volna tovább. Noha az is érthető, hogy nem akarták már elsőre nagyobb fába vágni a fejszéjüket, mert ha bele törik, nem lesz mit a máglya alá pakolni. Inkább maradjon éhes a paraszt, minthogy sírjon, hogy fáj a bele. A Twelve Who Stole The Rain 31 perce több mint jó bemutatkozás, az ismerős részek ellenére is, bőven van egyéniség a srácokban, csak ki kell domborítani picit jobban. Az irány meg van, jó is,  a következő lemezre egy kicsit több bátorsággal még ennél is jobb lesz. Remélem a boszorkányos téma marad, mert talán azt sikerült a legjobban elkapni. Jah és a borító meg a logo, pedig ördögien jó.

Címkék: black metal lem
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr6915709956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása