2020. június 05. 15:19 - Professor_Shub Niggurath

Xibalba - Anos En Infierno (2020)

Ha egy mexikói zenekar agresszív zenét játszik, akkor én azt alapból még durvábbnak gondolom. Ez valószínűleg a Narcos, Breaking Bad meg ezekhez hasonló filmek és sorozatok hozománya. Ezekben elég brutális módon van bemutatva a mexikói alvilág, fejlevágások, bérgyilkos osztagok, drog kartelek ilyesmik. Szóval ha szembe jön mondjuk egy mexikói hardcore zenekar,én azonnal a repkedő buksikra és kivégzésekre asszociálok. Előítéletes vagyok, nem tagadom. Na ilyen előítéleteskedés közben jött ki a Xibalba új lemeze, akik mondjuk pont kaliforniaiak, de a tagok mexikóiak és a zene is többnyire spanyol nyelven szól. Meg azért az a név, hogy Xibalba már eleve úgy hangzik, mint egy maja átok.

Ők is azon fiatal zenekarok táborát erősítik, akik a hardcore-t olyan módon keverik metal-al, itt főleg death metal-ról van szó, hogy az minél keményebben és minél brutálisabban szóljon. Viszont a zenekarok többsége eközben el felejt dalokat írni, így nem marad más mint egy üres keménykedés, amiből nem is emlékszünk semmire még a sokadik hallgatásra sem. A Xibalba kicsit más tészta, ők az arányokat másképp kezelik, tehát inkább egy old school, 90-es évekből táplálkozó death metal cuccról van szó, amibe enyhén hardcore elemeket kevertek, ezzel növelve az arcul baszás erejét. Nyers, rozsdás hangzás ami egyből a húsig vág, onnan pedig nincs vissza út mert a fertőzés azonnal terjed.  Le ver a víz mert tudod, itt bizony egy fél órás súlyemelés jön, még hozzá a jobbik fajtából. Kompromisszumot nem ismerő, enyhén doomos menetelésekkel megspékelt, masszív death metal sortűz. A cél az, hogy a legmérgezőbb arányban legyen kikeverve ez a metalcore/death metal/doom metal főzet és az esetek többségében ez jól is sikerült nekik. Noha továbbra sem tudták elérni a debüt lemez, ultra súlyos, bontókalapáccsal agysejteket romboló hangzását, de azért szégyenkezésre nincsen okuk. A jól elhelyezett dallamok és breakdown-ok kellően változatossá teszik.

A meglepetés viszont az utolsó két dalban van. Az El Abismo Pt 1 és Pt 2 kettő már-már finom és lágy death/doom nóta. A Pt 1 súlyos dobbal vezet fel egy egyébként elég érzelmes légiesen könnyű témát, amibe még tiszta ének is kapott helyet. Amit jól elhelyezett döngölésekkel dob fel. A Pt 2-őn már visszatér a jól ismert húsdarálós, majd a lemezt egy romantikus dallamos rész zárja. Hát érdekes választás volt ez így a lemez végére, az biztos, hogy engem személy szerint megleptek. Azt már viszont nem tudom eldönti, hogy ez most jó volt vagy nem. Majd talán több hallgatás után kikristályosodik.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr6715742566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása