2020. augusztus 25. 19:34 - Professor_Shub Niggurath

King Buzzo - Gift of Sacrifice (2020)

 

Talán az egyik legjobban várt lemez volt számomra Buzz Osborne új solo anyaga. Nekem a Melvins " rock zenekar", King Buzzo pedig a rock isten. Jöhetnek nekem ilyen Ozzy-k meg Dio-k, az én szememben a közelébe se érnek ennek a páfrányhajú őrült zseninek. A hatása tagadhatatlan, amit többnyire egyébként nem egyedül ért, de ez semmit nem von le az értékéből. A Gift of Sacrifice pedig a második lemez ezen a néven, ha jól számolom és az egészet Trevor Dunn-al együtt pakolták össze.

Az egész lemez akusztikus és az egészet átjárja egyfajta idős, meglett hangulat. Igazából ez nem is fejezi ki jól mert elég negatívan jön ki. Egy olyan ember érzései és gondolatai manifesztálódnak ezen a lemezen, aki már sok mindent látott, sok mindent megélt és egyfajta kórból fakadó, természetes bölcsességgel is rendelkezik. Szóval nem egy bözsiutalványra váró nyugdíjas fröcsögéseit hallhatjuk. A hangulat egyébként változó, ahogy a témák is. A klasszikus amerikai folkon át, a nyaka tekert Melvins-es agymenésig sok minden megtalálható itt, néha még egy kis akusztikus noise-olás is. A borító is már valami hasonlóan fura élményt ígér, ez a cukor túladagolás miatt létrejött komában megelevenedő szürreális Lynch-i fantazmagória, kb előre is vetíti mi várható.

Ahogy a témák változatosak, úgy a hangszerelés is. Néha olyan gitárok szólna, mintha fékezhetetlen dühvel akarná szét szaggatni a húrokat, máskor pedig egy melankólikus régi építésű, déli, ház tornácán nosztalgiáznának az unokáknak. Hogy aztán a Junkie Jesus-ban például, egy begyógyszerezett hangyafarm mozgását csodálhassuk közelebbről. A Science in Modern America pedig a gótikus Amerika megelevenedés 5 percben , Buzz kísérteties éneke a felcsendülő háttérénekekkel hátborzongató és kísérteties is egyben. A Bird Animal pedig kivisz a puszta nekem végig az volt az érzésem, hogy valami bölényekkel teli tisztáson állva énekel bele a lemenő napba, búcsúztatva ezzel a fiatalságot és az életet is. Nagyon sok mindent nem tudok és nem is akarok írni a lemezről, inkább csak hangulatok és érzések azok amik körbe lengnek, amik viszont kellően furák és összetettek, hogy nehezen tudom őket megfogalmazni. A lényeg az, hogy nem hiába vártam, egy próbát mindenkinek megér.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr2116176704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása