2020. december 15. 00:49 - Professor_Shub Niggurath

Dark Buddha Rising - Mathreyata (2020)

Az utóbbi évek egyik legjobb lemeze számomra egyértelműen, az a bizonyos Waste of Space Orchesta anyag, ami egyébként egy különleges live kollaboráció eredménye, az Oranssi Pazuzu és a Dark Buddha Rising között. Amit aztán lemezre is feldobtak. Az Oranssi-t már éltettem a barlangban, új lemezük magasan a legjobb volt idén, számomra.

Noha a két zenekar eléggé különböző, azt kijelenthetjük, hogy azért egy tőröl fakadnak. A lebegős, éteri trippek megzenésítésének a mesterei. Akiknél az, hogy pszichedelikus nem csak egy oda rakott tag, hanem tényleg azt a hatást is keltik. Az Oranssi új lemezén, nagyon tetten érhető volt a közös munka hatása, ilyen szét effektezett űrutazást nem igen hallhattunk még eddig, legalábbis én biztos nem. Igazából ami a Waste-ben kidomborodott meg az új Oranssi-ban a Dark Buddha Rising-ban már a kezdetek óta ott volt, csak más arányokban. Náluk a szinti és az effekt csak színesítés volt, a sludge, drone és doom szentháromságában fogant málházáshoz. És ez az új lemezen sincs másként. 2007 óta alkotnat, ha jól számolom ez a hetedik lemez és szépen lassan bejártak egy utat amin a hosszú drone bizsergések egy sokkal letisztultabb, rövidebb és könnyebben befogadhatóbb formát öltöttek. Céjuk továbbra is a hangulat teremtés és az van dögivel, már az első hangok megszólalása után úgy beránt ha valaki fogékony erre, hogy nem is ereszt a végéig. Amikor kezdésnél szívják a bongot már véged is van, hiába nincsen benned cucc, vagy ki tudja, de szállsz is. Lassú térdig érő riffek dölgölnek a földbe, majd repítenek ki a csillagok közé. Sok féle vokált próbáltak már eddig, most egy ilyen rituálisabb, tiszta dallamokat felvonultatóra esett a választás, de lesz itt más is. Egyébként szerintem simán észre vehető a hasomlóság az Oranssi-val, csak éppen ők egy teljesen más oldalról közeltik meg az egészet. A lényeg a ritmuson van, ahogy az istenek járnak beléd sztepptáncolni 43 percig, az agyad lüktet, a hátadon feláll a szőr, mert már rég az űrben lebegsz. De mégis kapsz levegőt? Mi a fasz? Mi történik? Egy ősi dzsungel közepén állsz, zeng a föld mert rég kihalt őslények vágtájának morajlásától bizsereg a lét. Mi a fasz? Az a helyzet, hogy cucc nélkül tripplesz. Megnyaltál egy békát amikor a play gombra nyomtál, vagy ráraktad a tűt. Ez a lemez egy állapot, pont mint a Mestarin Kynsi. Vedd a hónod alá mind a kettőt és irány az elvonó. Vagy tedd azt amit én tervezek, hogy addig hallgatom őket amíg már okádhatnékom lesz tőlük.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr2916336508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása