2021. január 27. 13:53 - Professor_Shub Niggurath

Három klasszikus new york-i hip-hop lemez, testnek és léleknek

Tegnap pörgettem ki Netflix-en a Hip-Hop Evolution című doku sorozatot. Ami amellet, hogy rohadt érdekes és elég faszán levezeti a stílus fejlődését a kezdetektől napjainkig, bár elméletileg még lesz folytatása. Közben pedig pörögtek a jobbnál jobb MC-k meg Dj-k cuccai és történetei. Akaratlanul is felszínre törtek a gyerekkori emlékek, amikor még azt se tudtam mi az a noise rock, de azt igen, hogy logó gatyában járni viszont menő. Sorba jöttek a meginterjúvolt arcok, én meg csak lestem, hogy ezt én ismerem, én vágom ki ez, aztán betoltak tőle egy számot és szíven ütöttek azok a beatek amiket anno szét adtam. A kazettázós történetekhez én már túl fiatal vagyok. Nálunk ez úgy ment, hogy vettünk pár üres CD-t a vaskereskedésben, bementünk a Dragon Cafe nevezetű internetkavézóba, ami nem is kávézó volt, mert csak PC cuccokat árultak, meg lehetett CS-zni a kirakott gépeken. Oda csúsztattuk az Onyx-al, meg Wu-tang-el, meg hasonló dolgokkal telefirkált kockás lapot. Más napra letöltötte, meg kiírta CD-re mi meg dzsaltunk haza haverral, hogy csapassuk, mert akkoriban még net nem mindenkinek volt otthon.Erre vertük el az összes zsebpénzünket egyébként. Jó arc volt a gyerek, volt olyan is, hogy mondta maradt még hely a CD-n raktam rá nektek olyat ami biztos tetszeni fog, szar a memóriám de az tisztán megmaradt, hogy a Goodie Mob-ot is így ismertük meg. Így ennek a sorozatnak az emlék felkavaró hatására, elővettem pár lemezt, amit régen nagyon szerettem, de már rég el felejtkeztem róluk. Sok újdonság nem lesz köztük, de amikor a 90%-a csicskaság a rap zenének jelenleg, akkor érdemes kicsit emlékezni arra, hogy is lehet még ezt csinálni.

The Tribe Called Quest - The Low and THeory (1991)

A banda amit valószínűleg nem kell bemutatni annak aki szereti a Hip-Hop-ot. Három arc, aki rímeket meg beat-eket tolt, hogy beszakadt a fejed. Mindezt a arcoskodás nélkül, meg gengszterkedés nélkül. Ők voltak akik ledobták az aranyat és helyette őseik amuletjeit aggatták magukra. A lényeg, hogy kik ők és honnan jöttek, ezért aktívan ápolták az afrikai gyökereiket. Jazz és funk ütlegeli egymást miközben a soul is leselkedik a háttérben. Jah simán klasszikus, nem véletlen az sem, hogy ott van a Rolling Stones mindenidők 500 legjobb lemeze listáján, nem mintha ez jelentene bármit is. Ez egy nyers new york-i cucc, de közben tele van olyan jazz-es és soul-os témákkal, amitől mégis lágy és simulós is. Na igen, a záró Scenario pedig az egyik legjobb rap dal valaha. Amihez egy kis fun fact, nem véletlenül van Busta Rhymes a legvégén azzal a nagyon brutál szöveggel. A koncepció az volt, hogy a legvégére rakják a legjobb szöveget, mint ahogy a kosárlabdában is a legutolsó dobó mindig a legjobb, aki majd beviszi a végső döfést. Busta pedig bevitte. "Roaw roaw like a dungeon dragon", és tényleg mint egy sárkány a szánalmas kalandozókra, úgy ront ránk a rímeivel.

Nas - Illmatic (1994)

Nas-t akkoriban egy fajta csodagyerekként kezelték. Egyszerűen csak azért, mert aki csak meghallotta eldobta az agyát, a nyers mégis lírai szövegeitől. Amik simán elmehetnének new-york-i himnuszoknak is. Egy new-york-i gyerek történetei, New York-ról. Az akkori legjobb producerek, mint Q-tip (Tribe Called Quest), DJ Premier, Pete Rock, dolgoztak együtt azon, hogy kihozzák a maximumot a lemezből. Ezért nem véletlen, hogy sokak szerint, ez a legjobb hip-hop lemez valaha. Lehet nem tévednek.

Black Star - Black Star (1998)

A Black Star két arc összefogása lett, név szerint Mos Def és Talib Kweli. Ők már abból a korból származnak, amikor ment ez a csili-vili, pénzes, rongyrázós Puff Daddy hip-hop. Ennek ellenpólusaként jött létre a freestyle mozgalom. Ezek az arcok nem akartak semmit, nem akartak felvételeket, nem akartak lemez szerződést, ők csak vissza akartak térni a gyökerekhez, mielőtt még mindent a pénz és az üzlet uralt volna. Ezért new york-i parkokban gyűltek össze és lökték egymásnak a dumát, vagy éppen szócsatáztak és oltották szét egymást. Egy volt a lényeg jó legyen a szöveged, a többi lényegtelen volt. Miután az akkori polgármester kitiltotta őket a parkokból, sőt sokakat le is csuktak, ilyen megélhetési koldulás meg hasonló dumákkal, közösségi alapon klubbokat hoztak létre és utána már ott szedték szét egymást rímekkel. Ezért is volt meglepő, hogy két elég menő freestyle MC össze állt és kihoztak egy lemezt, ami a teljes ellentéte volt, az akkori mainstream-nek. Viszont ezzel bizonyítva azt, hogy nem csak a felvizezet kommersz szarra van igény. Nyers, őszinte utcai poétika, úgy ahogy csak New York-ból jöhet.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr8016405374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.01.29. 12:59:48

Anno dacu a Danubiuson nyomtak több olyan rap hiphop számot, ami menő volt.
Ez az az időszak, amikor még az IceMC az Easy-t nyomta.

Képtelen vagyok ennyi mindent végighallgatni. Ha esetleg van tipped, hogy ezek kik, mik lehetnek, azt megköszönöm.

Az egyik rémlik,hogy egy kölyök kórus valami olyasmit mondhatott, hogy:
Cost to take it
Cost to take ín your eyes.

No ez csak hallomás emlék...

Professor_Shub Niggurath 2021.01.29. 14:04:23

@gigabursch: hu most hirtelen egy jut eszembe, Talib Kweli- Hostile című számában, ha jól emlékszem van gyerek kórus. Igazából én is most kezdek, megint elmerülni a stílusban, a gyerek kori emlékek eléggé megkoptak.

gigabursch 2021.01.29. 17:55:39

@Professor_Shub Niggurath:
Ok, ha előkerül, üzenj itt is, hogy a radaron bejöjjön.
süti beállítások módosítása