2021. április 08. 20:12 - Professor_Shub Niggurath

Armand Hammer - Haram (2021)

 

Idén már volt szó Billy Woods-ról a Barlangban, a Moor Mother-el összedobott brutál jó kollab kapcsán, ami az egyik legjobb hip-hopszerű dolog volt tavaly. Viszont az egyik legizgalmasabb újkori vakergép továbbra sem pihen, itt az újabb anyag, méghozzá a már lassan 10 éve működő Armand Hammer név alatt, amiben Elucid-al kenik a témát. Ami egyébként szintén kollab, hiszen The Alchemist tolta alájuk a beat-eket.

Ha The Alchemist-et be kell mutatni, csak annyit mondok, hogy Eminem turné dj-je, a 90-es években a Mobb Deep-el nyomult, amúgy meg Dj Muggs padawanja. Szóval nem egy kezdővel van dolgunk, aki amellet, hogy rohadt felismerhető zeneileg, az utóbbi időben ő szállítja a legjobb kollab cuccokat is, többnyire tehetséges, de eléggé a radar alatt maradó arcokkal. Ilyen volt a tavalyi Alfredo (ajánlott) lemez is, Freddie Gibbs-el. A beatek szelídek, sokszor pszichedelikusak, szét mintázott aprócska jazz témák, a dobok a háttérben vannak nagyon. Ami a mai hip-hop világban eléggé szokatlan, ahol mindent az arcunkba nyomnak. Meg egyébként is Elucid-ék amúgy sem szeretnek foglalkozni a ritmikával, az ő flow-juk sokszor felül emelkedik ilyen aprócska, halandó dolgokon, mint a ritmus.

Az Armand Hammer továbbra is piszkosul sötét és irónikus. Már eleve az, hogy sokszor témájuk a kapitalizmus, az embereket szolgaként használó rendszer, mégis egy multimilliomos üzletemberről nevezik el magukat, akit szoros szálak közöttek a Szovjetúnióhoz is annak idején. A Haram az iszlámban tiltottat jelent, rá is csaptak a borítóra kettő levágott malac fejet, a booklet-et pedig mindenféle taboo dolgokkal pakolták tele, mint fegyverek, joint, pia. Amik egyébként szénne voltak már használva ezerrel, de jelentés nélkül, itt pedig a kontextusba helyezés súlyt ad az egésznek, ezzel emelve ezt a projektet, a fél színtér felé azonnal. A hipnotikus témákra hipnotikus szövegek is jönnek, forognek a nyelvek és tekerednek a szavak. A hangulat kaotikus és szürreális egyszerre, sokszor eszembe juttatta Earl Sweatshirt dolgait is. Tele vannak nagyon erős egy- két sorosokkal és senkit nem kímélnek.

We let BLM be the new FUBU
We ain't bros

Zeneileg nagyon elegánsnak és jól átgondoltnak hangzik, kicsit még vissza is vettek a szokványos hangulat világukból, de Alchemist van annyira profi, hogy mindezek ellenére is teljesen rájuk szabta az egészet. Hiába tűnik másabbnak mégis, elejétől a végéig ennek a két őrültnek szürreális oda szurkálásai és filozofálgatásaié a főszerep.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr8816494730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása