2021. május 05. 12:13 - Professor_Nagaarum OMons

New Arrivals rovat - MOANAA - Embers (2021)

Büdös hipszter cipőbámulós hülyegyerek vagyok, a metal megrontója, hímnős meg rasztomán meg ki tudja még miket kaptam már... Pedig csak arról lehet szó, hogy hányok a sztereotípiáktól, amit a fémzenei színtér felvesz, és valóban létrehoz... Kötelező hangzások, kötelező dalszöveg témák, kötelező hangszerelés... Ugyan már... Nick Mason a Pink Floydból mondta azt, hogy a tegnap lázadóiból lesznek a holnap vaskalaposai. Lehet ugyan a metalt úgy szeretni, ahogy a nyolcvanas években kikristályosodott, de az idők múlnak, és minden fejlődik. A metal is. Ja? Hogy ez már nem metal? Hát engem az sem érdekel. Viszont szeretem hallgatni.

1.jpg
Tehát ősmetalosok kerüljék a bandát, sőt, ezt a cikket is baromi gyorsan kattintsák el, mert ez a zene bizony nyitott elmét és jó akusztikai felbontóképességgel bíró fület igényel.
Ha igazán igényes (-nek felmérhető) cikket akarok írni, nem csak a gonzo hülyeségeimet hozni, akkor minimum utánanézek a csapatnak Metal Archives-en, ahogy most is. A lengyelek 2008. óta léteznek, ezen kívül a Passage lemezüket hallottam, ami ehhez hasonlóan minőségi post metal cucc, és a második volt. Szerintem egy zenekar életében a harmadik lemez a legfontosabb. Egy jó anyagot sokan lazán megírnak, a folytatás is mehet ugyanarra a receptre, a valódi izgalmakat rendszerint a harmadik hozza meg. A teljesen sablonos felállású öttagú (két gitár, bassz, dob, ének) társulat teljesen nem sablonos metalt játszik, bár mára már létezik egy sablonosan post metal irány, azon belül egy kicsit sablonos, de imádom az ilyent. A post metalon belül nagyokat lehet kamuzni, sokan meg is teszik, de nem a Moanaa. Mondom én. Az egyagyúak meg majd annak hallják jól.



Sok furcsa hangulati elemet hallok bevetve. Először is az acidos részek lefutásai után a kicsit túl hangosra húzott kétlábdob rombol, ez néha váratlan, és a tempó is begyorsul időnként. Gyorsan megjegyzem, hogy a becsöndülős percekben viszont visszafogott, jól dinamizált dobjátékot kapunk, tehát Kamil Gebala nem veri szét az összhatást. KÖSZI! Ez a fő gondom a Porcupine Tree-vel például, amióta nem Chris Maitland veri a bőrt, hanem Gavin Harrison.
A Nothing gyors részei furán ritmizáltak, a Lie pszicho betétje elvisz valahová, hanem a Triad! A TRIAD! Na, az maga a megtestesült post művészet, a műfaj magasiskolája. A zenekar nagy erőssége az egy énekes, aki minimum két hangszínt kezel mesteri módon. Ami zavaró számomra, az a néha túl élesen váltott gitár hangszínek, persze ez kell, illetve ebben az esetben a hiba nálam van... 

Egyszer azt mondta valaki (már nem emlékszem ki), hogy a black metal nem tűr meg egyéb jelzőket (atmospheric, melodic, symphonic, post), ami minimum elgondolkodtató álláspont. Játsszuk azt, hogy a post metal sem tűr meg ilyent. Ez esetben a Moanaa nagyon sok műfajt lefed, és nagyon szépen kategorizálja azt, hogy mi is a post metal 2021-ben.

10/10, köszi!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr5016523076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása