2021. szeptember 07. 17:46 - Professor_Shub Niggurath

DJ Muggs The Black Goat - Dies Occidendum (2021)

gh.jpg

Ha valakinek azt mondjuk, hogy mondjon szerinte fasza hip-hop cuccokat a 90-es évekből, valószínűleg a Cypress Hill az említett előadók között lenne. Ami nem véletlen, hiszen nem egy alap korongot raktak le a srácok, ami szerintem nagyobb részt köszönhető DJ Muggs produceri munkájának, mint a két egyébként zseni duma gépnek. Ezt mi sem tükrözi jobban mint, hogy a Muggs nélküli lemezek bőven hagynak kívánni valót maguk után. Az ezred forduló környékén még ledobta a Soul Assasins bombát is, amin olyan arcokkal kollaborál, hogy estig lehetne róla beszélni. Most 2021 van és kijelenthetjük, hogy hősünk talán jobban formában van mint valaha. Az egy dolog, hogy továbbra is alkot, meg az is, hogy nem csak a régi arcokkal, barátokkal hanem fiatal tehetségeknek is segít, de a minőségből sem kopott semmi az elmúlt 20 évben.

Az utóbbi pár évben nagyon beindultak a dolgai, az idén pedig kívételesen hosszú köröket fut. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 2021-ben már kihozott öt lemezt és már be van jelentve a hatodik is. Abból az ötből pedig négy kollab. Olyan arcokkal mint Hologram, Rome Streetz vagy Yelawolf, ismertebb és kevésbe ismertekkel is egyaránt dolgozik és simán kijelenthető, hogy az összes lemez pukkan rendesen. Persze én elfogult vagyok, nekem aztán szinte az is mindegy ki dumázik rajta, mert Muggs mindenki alá olyan alapokat és hangulatokat pakol, hogy lehetetlen bólogatás nélkül végig tolni. Viszont van egy lemez, ami kicsit nekem kiemelkedik a többi közül, ami nem kollab, hanem solo cucc. Egy lemez amin szinte nincs is vaker, a bevágott hangulati dolgokon kívül. Ez karika a Dies Occidendum, amit DJ Muggs The Black Goat név alatt hozott ki, ami valljuk be, már eleve árulkodó. Azt is kapjuk amit sejtettünk, sötét rituális jellegű beatek, okkult szertartások alapjait szolgáló minták és ütemek. Nem kéne ennek olyan meglepőnek lennie, hiszen anno nagy szerepet játszottak a Cypress Hill dolgai abban, hogy egy sötétebb hangvételű hip-hop világ is létrejött, aminek eredménye olyan alapvetések mint a Gravediggaz vagy a Mystik Stylez. Viszont ilyen szépen koherens horrorcore anyagot azért én nem vártam tőle.

A lemez hidegrázós és "creepy", slasher filmekből szedett minták, lágy női ének minta mint dallam vezetések. Kemény trappes dobok, amiknek viszont nem az a lényege, hogy szét csapjanak, ez a lemez nem arról szól. Nem nagyon van narratíva és nincs is rá szükség, itt csak hangulat van, de az nagyon. Szinte lovagol a régi klasszikus horror filmek hangvilágában, kísérteties sóhajtások, középtempós és lassú ütemek, amik egyre mélyebbre rántanak ebbe a sötét erdőbe,ahol minden tölgyfa mögött egy baltás gyilkos és minden bokorban egy sátánista kulsztus vár arra, hogy az életünkre törjön. Semmi újdonság nincs ezen a lemezen vagy semmi meglepő, mégis Muggs prezentálásában én kb egy csodának élem meg. Kísérteties, lassú, tele verve opera és horror film mintákkal, olyan eleganciával amire csak ő képes. Nem vagyok egy nagy intrumental hip-hop rajongó, de ez most nagyon bevitt abba a bizonyos erdőbe.

9/10

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr8816682390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ZolixiusRex 2021.09.08. 12:48:45

Félelmetes, hogy ez az "instrumental rap" mit is hordoz magában. Számomra ismeretlen, pedig már a 92'-93'-as önkereső énem is úgy elkorcsosult, hogy csak kapkodták a kívülállók a fejüket. - Már ekkor elfért együtt úgy Tony Braxton és az Obituary, mint Slash-ék Guns 'n Roses-a a Beatles-el vagy a Queenel párhuzamba állítva. Titokban minden elfért mindennel, csak hangulat kell hozzá. - Most sincs ez másképpen. Ez a stílus is úgy megfog ismert ismeretlensége ellenére, mint egykor befogadni az ismeretlent. Csendben hallgatni, megállni, s belül mosolyogni. Nincs minimalizmus csak elfogadás. Pont egy filmet nézek, s ez ide passzol. (Minden filmnek meg van a zenéje, vagy épp' fordítva.
S ami a legfontosabb?! :
" Semmi újdonság nincs ezen a lemezen vagy semmi meglepő, mégis Muggs prezentálásában én kb egy csodának élem meg. Kísérteties, lassú, tele verve opera és horror film mintákkal, olyan eleganciával amire csak ő képes. Nem vagyok egy nagy instrumental hip-hop rajongó, de ez most nagyon bevitt abba a bizonyos erdőbe."

Professor_Shub Niggurath 2021.09.08. 18:20:29

@ZolixiusRex: A sok közös HP után tudom, hogy sokszor egy rugóra jár az agyunk, örülök, hogy tetszik. Meg köszi a rengeteg vissza jelzést, jól esik és inspiráló, hogy valaki ennyire követi, hogy mi folyik itt

ZolixiusRex 2021.09.08. 19:38:33

@Professor_Shub Niggurath: Én köszönöm. Leköteleztél, maesztró.
süti beállítások módosítása