2021. szeptember 17. 11:15 - Professor_Shub Niggurath

Sermon of Flames - I Have Seen the Light, and It Was Repulsive (2021)

3540459203_photo.jpg

Úgy látszik a héten maradunk ezekenél a disszonáns vágóhídi húsdarálóknál. Milyen szép is a tervezetlenség, mikor csak impulzívan hányom ki magamból az írásokat, aminek se füle se farka, de nekem legalább jól esik. Nem úgy mint ez a lemez, mert ez minden csak nem jól eső, de a legpozitívabb értelemben okádék és kelt rossz érzést az emberben.

Sok minden történik ebben a 37 percben, amiből sokat nem is lehet felfogni első hallásra. Egy egyszerű okból, mert rohadt tömény az egész cucc. Black metal, death metal, hülye nevű war metal, industrial na meg a legfinomabb és legveszélyesebb hozzávaló, a noise. Nagyon szeretem mikor noiset kevernek egy alapvetőleg egyszerű felállású zenébe, de egyébként nehéz igazán jól csinálni és hibátlanul bele építeni a zenébe. Itt azért bőven sikerült, legalábbis annyira igen amennyire egy bemutatkozó lemeztől elvárom. Mert annak ellenére, hogy első lemezes cucc, elég jól be van tájolva, hogy mit is akarnak és miként akarják elérni. Az emberi felfogó képesség határain kívülről érkező ősi erők, kaotikus pusztítása. A cél a gyűlölet, a negatív érzések manifesztálása erre a létsíkra, szónikus fegyverek segítségével.

Viszont akármennyire tömény és pusztító, építettek be pihenő szegmenseket is, ami kicsit emelik a zenei mivoltát az anyagnak. Persze, ezek is annyiban kellemesebbek maximum, hogy lassab témák vannak, vagy egy perces zajos átvezető, amitől más lehet a falat kaparja, én meg vicsorogva élveszkedek. A Vehemence pont egy ilyen hosszabb dal, amiben a legjobban feltűnik, hogy egyébként tudnak változatos, hosszabb dalokat is írni. Ahol az ének is izgalmasabb, azokkal a távoli kiabálásokkal, a géppuska dob pedig úgy nyomja fel a pulzust, hogy már majdnem hallod a sarokról a nínót. Egyértelműen a lemez legjobb dala, nem mintha a többire lenne panasz, azon kívűl, hogy én sokszor úgy éreztem, hogy a metalos részek kicsit fapados pusztításra sikerültek, amiket persze a zajongás színesít. Na meg a hangzás, ami kb olyan mintha a Balrog keverte volna ki, Mória bányáinak mélyén. A dal hosszakkal is ügyesen zsonglőrködnek, a háborúba menetelés éppen rövidebbek annyira, hogy ne váljon unalmassá, amikor pedig jobban kiakarják fejteni zeneileg miért is akarnak megölni mindenkit azok hosszabbak, és azok a hosszak ki is vannak töltve.

Szóval kellően változatos, metalosan fapados sok helyen, viszont a noiseos elemek ötletesek és hangulatosak. Ha a következő lemezre, több Vehemence szintű dal kerül barátok maradunk, ez így egy rohadt jó, de nem hibátlan debüt, ami üt, vág és pusztít. Munkába ne is hallgasd, mert szájba vered a főnököt.

7.5/10

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr1916691554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ZolixiusRex 2021.09.20. 09:17:35

El nem tudtam képzelni, hogy melyik náció is írhat ilyen elborult zenét. De mióta tudom, hogy írek, nincs kérdésem. :) Így szétcsapni is kevesen tudják az embert. Pont olyan, mint amikor egyszerre vesz részt az ember egy temetésen és egy esküvőn. :) Köszi az ajánlót, ez most hiánypótló volt. - Valahol még a Humanity's Last Breath is eszembe jutott...
süti beállítások módosítása