2021. szeptember 22. 17:43 - Professor_Shub Niggurath

Boru - Kyth Wylag Felleyn (2021)

boru.jpg

Idén nagyokat pukkannak a hazai súlyemelő szövetség tagjai. Volt már Vanta, Torn from Earth egy rakat Varsás és haverjai meg Oaken anyag is idén, amik közül igazából egyik sem volt szar, sőt. Ha még az utolsó negyedévben bedurrant egyet a a Grrmba vagy Brygmus, talán meg is halunk.

Kyth Wylag Felleyn szól a cím, ami egy elég erős kezdés és előrevetíti azt, hogy itt nem egy fél órás vadvirág szedés lesz, az biztos. Az Ómagyar Mária-siralomból vett sor, a "kit világ féljen" egy hibátlan cím, hiszen ezt a lemezt tényleg az egész világnak félnie kéne. Minden ott folytatódik, ahol a tavalyi Maeror abba hagyta. Blackened post/doom/minden és semmi/kutyafüleszalámi és még azon is túl, igazából mocsok súlyos és letaglózó, ennyi a lényeg. Ahogy a Kyth egyre erősődő hullámai visznek be, egy sötét dohos erdő mélyére, ahol levegőért kapkodsz egyre gyorsabban és egyre kétségbeesettebben. Nem bonyolult, de egy nagyon is hatásos felvezető és már itt feltűnő a hangerővel és zajokkal való játék, ami a későbbiekben is vissza fog térni és piszok mód csökkenteni a lemez nem létező fényét, mert az egy sötét fekete lyuk, ami bekebelez és nem ereszt. Ez a fekete lyuk viszont pimasz istenek teremtménye, ugyanis szeret eljátszogatni az áldozataival. Így néha a remény és a felüdülés érzését adja, hogy az a húzás még sem olyan erős, hogy vehetünk egy nagy levegőt, ebből a dohos és penészes ködből, ami ebben az erdőben lődörög. Persze ez csak játék csupán, hiszen a következő mozdulattal még mélyebre ránt. A Wylagon a dob a nyakadat ropogtatja és legszívesebben ököllel vernéd a falat, de van egy rossz hírem továbbra is egy erdőben vagy, és megsúgom itt van a fekete lyuk is. Ebben a dalban lépben igazán a billenytyű is, a monoton búgó szinti szőnyeg a kegyetlen dübörgő dobgép(?), nekem egyből a 80-as évek neonfényes horror filmjeit jutatta eszembe, de lehet, hogy csak a borító miatt asszociálok erre. Egy biztos hibátlan hangulat teremtés és kiállás amivel újból erőt gyűjthetünk az elkövetkező döngöléshez.

Ha már szóba jött a borító érdemes ki is térni rá. Az, hogy vizuálisan mennyire egy kompakt dolog a Boru azt eddig is tudtuk, ez továbbra is Kispál László érdeme, aki amellet, hogy gitározik is ebben a csodában, nagyon pöpec videókat is készít, nem csak a Borunak, hanem mindenhova, KSPL néven, nagyon érdemes csekkolni. Itt is kb a lemez hangulatvilágának képre való vetítése történt. Egyszerű, de a zenével együtt mégis sokat mondó. A másik jó iparosunk Nagy Miklós gitáros, aki még a másik kedvencemből a Tomuszból lehet ismerős. Ő Bakson, a ØL DIY Recordingban követte el a felvételeket, és mint már mondtam párszor, ez a gyerek már felháborítóan tehetséges, csak beszopta, hogy ide született. A dob dübörög, a szinti durozsol, szinte kátni lehet a sötétségből kibontakozó neonfényeket, amiket a hasító gitár szabdal darabokra. Minden él, minden akkor és úgy szól ahogyan szükséges, egy enyhe mocsok még elfért volna, de ez már ízlés kérdése. Remélem azt említenem sem kell, hogy az egész full DIY, minden házon belül, saját erőből készült, az ilyenért sose tudok akkora pacsit adni, mint amekkorát érdemel, szóval képzeljétek ide.

Amit Marci A Felleyn letol ének címszó alatt, inkább egy pudvás démon kétségbe esett őrjöngése, a pokol kapu kinyílnek és még Lucifer is azt mondja, eddig és ne tovább. Ahogy az acsarkodás szépen rávan hajlítva a zene dallamára, ad egy megtervezett de mégis ösztönösnek hangzó érzetet az egészhez. A 6768 lassan és lágyan átvezet a Siralomba. Tök jó az, hogy nem erőltették azt, hogy mindenképpen 7-8-10 percesnek kell lennie minden dalnak.  A hosszabb dalok elejétől a végéig izgalmasak és jól felépítettek, viszont a rövidebb förccsöknek is meg van a szerepe és a pontos helye. Marcivarjú megeszi a lelked, ahogy a kavargó dallamok is, a dobok pedig, mint démoni paták kopognak és dübörögnek. De baszki akkor a legparább mikor megállnak, mert kurvára nem tudod, hogy mivel fognak darabokra szedni, ha szét szednek egyáltalán. Pont ez a lényeg. A felénél pedig megBORUlsz, a fekete lyukba léptél kitudja mi van ott. A nagy büdös semmi, az van, a józan ésszel felfoghatatlan sötétség, a téren és időn kívüli zugó siralom. Érzed ezt a szelet? A tarkódon a bizsergést? Sejted már mit jelent ez? Ez bizony egy:

Dirr 10/10 imádás

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr3616697562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása