2021. november 04. 19:19 - Professor_Shub Niggurath

Brygmus - Vitiate (2021)

ghjk.jpg

Felvirradt a nagy nap! Az okádék sludge katonái újra együtt vannak! Az van, hogy idén elég sok lemezt kaptunk, a hazai súly emelő bandáktól és annak ellenére voltunk ennyire jól ellátva, hogy azért elférne még néhány döngölő brigád itthon. Egyébként nem panaszkodom, mert, bár nincs sok, de ami van az szinte mind baszott jó, számomra legalábbis. Pont amit hiányoltam az idei évből, annak egy része csapot pofán, a tisztító tűzben szenvedők emléknapján, magyarul a Grrmbas Szakács Bence másik formációja a Brygmus durrantott elsején.

Az alapok hasonlóak mint a Grrrmbaban, itt viszont kevesebb disszonanciát érzek és sokkal több klasszikus, mocsaras riffelést, amit természetesen sírásó lapáttal borítanak be, egy kis black metallal. Itt most egyébkétn me két személyes a buli, a dobok mögött Illés Ádám, a jelenktételen (haha) basszuson Kovacsis Tamás, a torok orkánt pedig Komódi Szófia szolgáltatja. Annak ellenére, hogy egy viszonylag fiatal zenekarral van szó, az már most elmondható, hogy elég jól érezhető a végeredményen az, hogy nagyon egy húron pendül az egész bagázs.

A legfontosabb az, hogy rohadt jól szól. A basszus szinte doromból, a dobok elegánsan pakolgatják a cucc alá, a fröcsögős ritmusokat, miközben nem tűnik egy egérrel behúzgált bohóckodásnak az egész. A gitár pedig húsba vág, az egészen pedig ott van mint egy pihekönnyű lepel az ének. Nagy Miki keverte a Boruból, ki gondolta volna, jöjjön a szokásos felszopásom számára, mert még mindig egy kibaszot zseni a srác. Maga a zene nekem egy kicsit "Grrmba light" érzését kelti, persze nem pejoratív módon. Sokkal jobban dominálnak a klasszikus dallam vezetések és témák, viszont mégis ott van a modern sludge/doom zenék minden sajátossága is. A teli hold fényében, egy sötét alak vonszol egy testet, egy testet ami már nem mozog, a fejéből egy csákány áll ki. Húzza-vonja néha meg-meg botlik, megáll pihenni, hogy utána nagyobb tempóval folytassa nem éppen karikatív munkáját, az éjszaka leple alatt. Nagyjából egy ehhez hasonló kép rajzokódik ki előttem, miközben hallgatam ezt mocskos fél órát. Sok meglepetésre nem kell számítani, de valószínű, hogy nem is akartak meglepni senkit. Csak felakarták mosni veled a padlót és néhány pofont kiosztani, ez sikerült is. Vannak maradandó is érdekes témák, de sok helyen éreztem, hogy itt valami hiányzik, valami, ami ha ott lenne, jönne a katarzis, így viszont elmarad. A vokális rész profi, de sajnos semmi különleges, egy kis változatosság, vagy a hangszínek kreatívabb váltogatása jót tett volna neki. A kiállós dallamok mint amit már When Only Pain Satisfieban is lehet hallani, viszont rohadt jók és valahogy szellőssé teszik, ezt egy egyébként eléggé súlyos anyagot, amitől simán fogyasztó barát a cucc. Meg arról, hogy ezeknek a profin elhelyezett váltásoknak köszönhetően, végig izgalmas és figyelem fenntartó  a lemez, a monotonitás ki lett baszva az ablakon, ami szerintem egy jó döntés volt. Így ebben a formában sokkal jobban működik.

Van még egy Beherit dal, amit egyébként én simán elhittem, hogy az övék amikor először vakon hallgattam. Tökéletesen passzol ide, tempójával, témáival egyaránt. A kincs viszont a végén van. A Penetrate Into Temple (Proselyte Regulator) amit Bence és Miki együtt írt és baszki, már ezért megérte, hogy kijött ez a lemez. Olyan rideg, ipari hangorkánt kapunk, hogy én csak tátott szájjal lestem, Jah persze, meg is lepett így a végére egy ennyire más világ, mint az előző fél órában. Sötét, melankólikus és úgy rohadt súlyos, hogy egyáltalán nem nyom el, szinte simogató, kicsit érzem rajta, az új Boru hangzását is, amit valószínűleg Miki hozott. Lezárásnak szinte tökéletes, ha pedig ilyenből lenne egy egész lemez, hát akkor shut up and take my money. Reménykedek.

Az első teljes értekű Brygmus, egy nagyon pöpec debüt lett. Vannak hibái, van ami nem tetszett, viszont a határain belül, az utolsó dalban meg még azon kívül is, egy minőségi témákkal operáló anyag, ami simán fog tetszeni, a stílus kedvelőinek. Én érzem, hogy lesz ez még jobb is, van itt valami ami még nem bontakozott ki teljesen. A Szófia grafikus munkáival (borító, klipp) egy kerek egészet alkot, egy beteges, sötét egészet ami a falhoz basz simán, de azért te bepróbálod még egyszer, ha nem többször. Én várom a folytatást.

7/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr8616746124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása