2021. november 08. 16:17 - Professor_Shub Niggurath

Worm - Foreverglade (2021)

worm_foreverglade02-500x375.jpg

Múlthéten nem tudom mi ütött belém, a kis testem valami pincéből bugyogó death metalra vágyott, én sem értem. Fel is kerestem a megfelelő csatornákat igényem kielégítése végett. Akkor láttam meg a 20 Buck Spin oldalán, a kurva gagyi nevű Worm új lemezezét. Ami borító alapján úgy éreztem, hogy kielégíti a váratlan vágyamat.

Viszont nem teljesen azt kaptam amire vágytam, de így sem panaszkodom, mert a klisés, elhasznált név valami irdatlan minőségű death/doomot takar. Ami még, egy hozzám hasonló a stílustól általában ódzodó embert is simán berántott. Az előző anyaguk óta másdél év telt el, nem ültek a seggükön hanem összepkaolták ezt az iszamos és dohos 45 percet. Ami van, hogy egy mocskos vízben való fuldoklásra hajaz, két pillanat múlva meg pallost lóbálva ölöm a mimicet a pincében. Hatások vannak bőven, az old school death metalon, a középtempós menetelős doomon át, a funeral doomig. A szépsége a dolognak, hogy olyan gyönyörűen vannak egymás mögé pakolva a tempó váltások, hogy szinte hullámzik az egész lemez és sodor magával, ebben a latyakos undormányban. A hangzás kellően szar, miközben vérpofi az egész, rajta van az a igazi mocsok ami egy ilyen lemezhez szükséges. Az orrunkba mászó penészes pince szag és az áporodott falakról hulló hányás magával ragadó, ezt mind a hangzás kiválóságával érték el.

Persze ezek olyan dolgok, amik alapból szükségesek lennének egy jó death/doom lemezhez. Mégis vannak itt olyan dallamok, ritmikák és megoldások, amik kiemelik a tömegből. Gondolok itt az ultra dallamosságra, a brutál szólókra amiket olyan helykre pakolnak, ahova egyáltalán nem várnád és még is működik. A szokásos bugyborgós éneket is sikerül magassal, sőt a legjobb amikor apró kórusos és tiszta énekkel is feldobni. Ezek összessége és a billenytűs témák elegáns használat ránt le a mélybe, egy mérget verejtékező gombákkal és poshadt vízzel elárasztott tárnarendszerbe, ahonnan úgy érzed nincs kiút. Néha ha haldoklás közben jól figyelsz, a plafon egy hajszál vékony repedésén, bevilágít a lágy floridai napfény, de csak azért, hogy érezd és és ne felejtsd el, hogy mi az amit elveszítesz. A végére én azért már untam, az állandó andalgást még ha ilyen mocskos is, így a 45 perces játék több mint tökéletes választás lett. a stílus rajongóinak teli találat lemez lesz.

8/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr8816749680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása