Az ambient zene minden alfaja vékony jég. Egyáltalán abban sem vagyok biztos, hogy az ambient zene-e. Az angolnak van egy jó kifejezése, miszerint soundscape, én ezt jobban szeretem használni, igaz ez csak egy fajtája az amúgy nagyon szerteágazó műfajnak. Drone, noise, harsch noise, dark ambient, cinematic ambient, martial ambient, chill-out meg még mit tudom én...

Tegnap kitettem a STAR SHAPED CHIMNEY új, tizenhat perces dalát, amin nem dolgoztam három órát sem. Ez simán lehetséges, csak pár trükköt alkalmazni kell.

Ahogy a black metal / dungeon synth cikkben (ITT) már kifejtettem, ne kísérletezzen Ön a VSTi-kkel, ha mégis erre vágyik, ne ilyenkor tegye. Legyen egy pontosan kiismert, jól bejáratott audio szoftver környezet, ahol minden kézre áll. Nekem a vén Cubase 5 - Reason 5 párosítás jelenti a biztonságot, azon belül is a Thor poliszónikus analóg szintetizátor. Egyébként ez volt a legelső szintetizátor, amit valaha is használtam, azóta sem látom okát a váltásnak. 

Mire leülünk a géphez, fontos, hogy tudjuk, mit is szeretnénk! Én korábban megálmondtam, hogy egy trilógiát csinálok, aminek Monochrome lesz a címe, és az eddigiekkel eltérően fekete-fehér borítót csinálok hozzá. Az ötlet onnan jött, hogy amikor a gyereket sétáltattuk egy nagyon ködös, sötét esti napon, elkezdtem fotókat csinálni, ahogy a közvilágítás és az autók fényszórói játszanak a páracseppekkel. Viszont nem akart a borítókép összeállni ezekből, erre eszembe jutott, hogy lehetne egyetlen szín egy apró ponton, így lett az első rész címe Monochrome - Red. A kedvenc színem a piros, ezért kezdtem ezzel. A gyerekek a pirost szeretik.

Már az előző cikkben is említettem, hogy a telefon legyen mindig feltöltött állapotban, szabad tárhellyel bekészítve a zsebünkben. Mielőtt rögzítjük a véletlen palettáján megjelenő életünk témáját, érdemes a lencsét egyszer lehúzni a lehetőleg nem gépzsíros overallunkon, mert a kismadár a kerítésen nem biztos, hogy ad két esélyt.

A Thor-ról, mint szintetizátorról azt kell tudni, hogy nem adja készen a hatalmas térrel dolgozó, hi-tech hangzásra kevert szétkompresszált hangmintákat. Cserébe adja azt, hogy mindent (MINDENT) meg lehet vele jeleníteni. Csuklás, fingás, énekhang, recsegés, csattogás, de gyönyörű padok, szekvenszált hangminták is kihúzhatók belőle. Ehhez klasszikus oszcillátorok, szűrők, és effektek állnak a rendelkezésünkre. Természetesen az a valódi zeneszerzés, ahol nem "ez jól szól, felhasználom valahol" módszerrel irányít minket a rendszer, hanem az "ezt akarom hallani, tehát kitekerem" módszer megy. Én a Monochrome trilógia mindhárom részében a sivárságot akarom hangokkal lerajzolni. Örök kedvencem a KARMICIEL WSZY Torre Bert címŰ anyaga ilyen, az nagy hatással volt rám, és irányadónak tekintem. 

Itt láthato a jó öreg Thor. Mivel csak egy-két alkalommal próbáltam mást, így azt sem tudom, hogy az itt látható eszközök melyike számít evidenciának, és mennyire ismeretlen egy átlag diy zenegyártó arcnak. Aki akar, kérdez, szívesen segítek. Alul látható a nemtudommiben az LFO, a személyes kedvencem az effektek között. Ez egy olyan effekt, ami más effekteket irányít. Mondjuk megmondom a tekerő gombnak, hogy az egyes oszcillátor frekvenciáját változtassa szögletes hullámmal 60%-os hatékonysággal. Ezután annyi a dolgom, hogy tekerek a gombon, és beállítom, hogy másodpercenként hányszor csinálja ezt. Ahogy gyorsul a vibrálás, egy pontnál új hang jön létre. Csodálatos.

Mondott szövegek... A narráció, amennyiben nem érthető szöveg, teljesen mindegy, hogy mi. Csináltam már olyant, hogy egy neten fellelt használati utasítást hörögtem fel egy metal anyagra. Igen, az ÉRTÉKTELEN anyag egyik dalán. A Monochrome szövegei nem így születtek, itt van tartalom. Viszont most először sikerült elkapnom azt a hangszínt a beszédben, amit régóta hajszolok. Pitch shifter (kb 4 hanggal dobtam mélyebbre a saját hangomat), time stretch (25%) és reverse lejátszás teszi ilyenné.

Na jól van arc, de hogy csinálsz a zajból harmóniát? Hát Guitar Rig reso chorddal. Ezt szerencsére lehet automatizálni is, így akár hangnemváltások is kihúzhatók egy bicikli zajából. Szerintem a reso chord és hasonló barátai a Guitar Rig azon részei, amiről egy átlag gitárosnak fogalma sincs, mivel túl sok szüksége nincs is rá. Nekem viszont nagyon jól jönnek ezek a mágikus eszközök. 

Az ötödik percben bekúszó ritmikus hangokat nem túloztam el. Nem kellett hozzá semmi VSTi, egyszerűen leütöttem az ujjammal az asztalon. Ezután effektek jöttek. Mivel nem először csinálom ezt (nem is másodszor), így pár csavarás az EQ-n a stereo delay-en, a reverence reverben, és láss csodát, ott egy dob. Ferric DTS plugin segít megroncsolni egy kicsit a hangot.

Mitől szól ekkora sztereóval a felvétel, és hogy csinálsz ekkora teret? Egyszerűen. A monó sávokat sztereó group channelekbe kötöm át, és ott effektezem. Delay, reverb, kórus, kompresszor, bármi bevethető.

Remélem tudtam segíteni, amennyiben hangulatos aláfestő zenék, környezeti élmények, vagy lelki defektek hangokba öntésére szánná el Ön magát. Bármi kérdés merül fel, csak bátran! Ezek a kütyük a barátaink, és ha megtanuljuk őket pórázon tartani, egy olyan játszótér ajtaja nyílik ki, ami egy életre való kellemes szórakozást nyújt majd. 

A "dal":