2021. december 15. 09:47 - Professor_Shub Niggurath

Aure - Veneficivm (2021)

aure.jpg

Általában a belterjes szót pejoratív értelemben szokták használni. Pedig most itt egy tökéletes példa, hogy a hazai underground belterjessége, milyen király dolgokat tud kitermelni magából. Két hazai súlyemelő világbajnok, a Boru és az Oaken, melyből mindkettő jelentkezett idén új anyaggal egyébként, tagjai hívták életre az Aure névre kersztelt szentségtelen formációt. Az ötlet tavaly indult el Bakson, két számos bemutatkozó EPjük pedig már itt is van. Fullosan DIY a cucc, a vizuált a Boru-s Kispál Laci dobta össze, a kiadás is a Tortured Tree Productions-nél van, ami meg saját kiadó, a felvételek pedig az Ólban készültek. Szóval minden adott, hogy a saját elképzeléseknek semmi ne szabjon határt.

A Bandcamp-es tag-ek valahogy így vannak, avantgarde black metal, dark ambient, film score. Sokan nem szeretik, ilyen keretekbe zárni a zenéket, szerintem fontosak. Például szeretem ha ott van valami mellett, hogy power metal, hogy biztosan elkerüljem messzire. A legtöbb esetben viszont előre vetíti, hogy mit is várhatunk a kiadványtól. Jelen esetben, hangulatos kiállásokkal tarkított, nem szokványos black metal-t, ami igaz is lesz. Mégis az a tag, hogy film score, már akkor is felkeltené az érdeklődésemet, ha nem két kedvenc hazai bandám tagjainak szerelem gyereke lenne.

A bemutatkozás a KSPL féle klippel kezdődött, ahol a videó eleji Crowley idézet már sejtett egy fajta hangulatott, amit az Oaken-es kezdés csak tovább fokoz. A képivilág gyönyörű és hangulatos, a vágás kifejezetten összehangban van a zenével. Aki már látott Kispál klippet, az ezen valószínűleg nem fog meglepődni. Mocskosul penészes és lesújtó az egész, egyből az arcunkba mászik a hangzással és a töménységével. Az a pillanatnyi, csatába hívó kürt kiállás pedig csak tovább fokozza ezt, még ha csak egy másodperc is volt az egész. Utána viszont jobban kibontva is visszatér, a háttérben egy leheletnyit kaotikus jazz-es dobolással. Az okkult erdei hangulat, a lágy jazzes témákkal és a harsány kürtös, nagyzenekaros betétekkel valami nagyon fura, egyedi és nyomasztóan izgalmas atmoszférát teremt. Utána pedig minden átcsúszik, egy ködös ambientes, nyugodt fázisba. Azt jelezném, hogy még csak a dal harmadik percénél tartunk a nyolcból és már ennyi mindent történt. Nem is akarok lelőni mindent, mert tényeg igazán izgalmas és meglepő az, hogy mitörténik itt ebben a nyolc percben. Ha már a filmekről is szó van, nekem a klipp és a zene adta hangulat és képi világ, Robert Eggers munkásságát idézi, ami a The Witch és a The Lighthouse filmeket jelenti.

A második dal rövidebb is és sokkal dallamosabb, gitározgatósabb témákkal kezd. Ez egy sokkal klasszikusabb black metal felépítésű dal akart lenni, egészen a feléig. Onnantól pedig egy soundscape-es, lágyan pengető ambient orgiába csap, ami már szinte érzéki. Ezzel vége is, a baj pedig az, hogy a legnagyobb gond, amibe bele lehet kötni az, hogy még hallgattam volna tovább. A dalokat Miki keverte az Ólban, házi zseninkre ismét nem lehet panasz. Látszik, hogy nem akarta ugyanolyanra csinálni mint a Boru-t, ez egy derék hozzáállás, hogy nem használja szét, a már bejáratott és bevált dolgokat. Én azért még egy kis mocskot vagy kását simán eltudtam volna képzelni rajta. Kazin jön majd a cucc valamikor, a Tortured Tree Productions-nél. Aztán hip-hop jöhetne is a nagylemez.

8.5/10

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr1216783994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása