2021. december 25. 10:30 - Professor_Shub Niggurath

The Universe Is an Ocean - The Universe Is an Ocean (2021)

artistic-2572x1448-peter-szalontai-nasa-esa-m_-robberto-hubble-space-telescope.jpg

A Her Highness ajánlóban mondtam, hogy mostanában egy kissebb robbanás vehető észre, a hazai lassú zenék színterén. Ki merem jelenteni, hogy ennek a történésnek az egyik legfontosabb figurája jelenleg Söptei Balázs. Aki idén már a harmadik zenekarával köszönöm, hogy Hallóó még nincs vége az évnek, egyetek egy kis drone bejglit, így karácsonykor! Az Úriember előző bandái már szerepeltek a Barlangban, még ha nem is az összes kiadvánnyal, így akinek kimaradt bátran csekkolhatja. Érdemes is, mivel eléggé széles spektrumon mozog, ez a kis zenekar gyűjtemény. A Vanta a maga modern sludge/dooom-jával, amiben még elektromos hegedű is van, talán a legkülönlegesebb, meg nekem a személyes kedvencem. Nem mintha a Kajgün improvizált Jazzes doom-ja nem lenne érdemes a figyelemre, főleg, hogy az utóbbi egy évben már kettő lemezzel is jelentkeztek és már úton van a harmadik. Ezek mellé csatlakozott, egy újabb irány, ami talán még lassabb és megosztóbb lesz, a The Universe Is an Ocean képében.

A drone-t én személy szerint szeretem, csak kell hozzá, hogy olyan passzban legyek, hogy be is tudjam fogadni. Ezért jó párszor lepörgettem a lemezt, egyedül a sötét szobában, kutya sétáltatás közben, boltba menet-jövet. Hogy eltudjam azt dönteni, hogy tetszik-e ez nekem egyáltalán. Bár azt hozzá kell tennem, hogy azért mert szeretem, nem minden esetben értem is mi történik. Évekkel ezelőtt Emp, egy hangpróbán mondta azt, hogy neki a post metal olyan, mintha amikor egy kutya nézi a tv-t, élvezi de nem érti és amint kikpacsolják előle el is felejti. Ezzel le írta az én kapcsolatomat is, a post metal és drone zenék egy részével. Balázs leírása alapján ezt a lemezt a Pink Floyd, az Earth és a Sun O)) inspirálta főként. A Pink Floyd-ban annyira nem vagyok jártas mint illene, de azt ki merem jelenteni, hogy tényleg, valahol ennek a három zenekarnak a keresztmetszetében található, a The Universe Is an Ocean hangulati és zenei világa. 42 percben, egy dalban vezetet végig minket ezen a tudományos és egyben spirituális utazáson. Amiben, számomra legalábbis az érzéseken volt a hangsúly.

album-cover-2934x2934-adam-balint-balazs-soptei.jpg

A zene állandó zúgása-búgása, egy olyan meditatív és pszichedelikus élményt képes nyújtani, ha jó helyen és időben kap el, amit csak az igazán hozzá értőek tudnak elérni. A legelejétől kezdve azt érzést próbálja kelteni bennünk, hogy az űrben lebegünk, úszkálunk egy falak és határok nélküli vízben. Körölöttünk pedig űrbálnák járják násztáncukat és énekli nászéneküket. Ahogy haladunk előre és egyre mélyebbre ránt, be jön az ének. Itt van a legelső nagyobb pirospont. Mert nem szokványos extrém éneket kapjuk, hanem egy szép dallamosat, ami picit persze effektezve van, hogy együtt rezonáljon a zenével. Ami szerintem simán elhagyható lehetett volna, a sima karcosság nélküli tiszta vokál sokkal különlegesebbé tehette volna az egész összképet. Ez szerintem egy kihagyott ziccer. Bár ennek ellenére, a hangszínek változatosak és szinte be olvad az ének a zene mellé. A dallamok vonaglanak mint a kigyó. Tekergőznek az elméd körül és ha nagyon bele merülsz észre sem veszed, ahogy szépen, titokban, egy-egy hangot változtatva, más irányokba folytatódik az utazás. Óvatos effektek jönnek mennek a háttérben, amik felett felületes hallgatással simán elsiklik az ember. Mint például a 15. perc környékén, az a halk riasztóra hajazó zúgás a háttérben, amit csak most az írás közben vettem észre, közbe meg lehet, hogy elejétől fogva ott volt. Ekkor pedig alattommosan és lágyan vissza kúszott a fődallam, amivel még a legelején ismerkedtünk meg. Drone és ambient lemezekről nehéz írni. Amikor nem tipikus dallamok, hanem hangulat és textúra építgetéssel és lebontással érik el az érzelmi reakciókat. Nehéz leírni azt a lüktetést és bizsergető érzést a tarkódnál amit egy ilyen lemez tud nyújtani, ha nyitott vagy rá.

Viszont nem lehet nem észre venni a lemez elegáns tagoltságát. Nem külön számokkal éri ezt el ahogy szokás, hanem ahogy visszatér a fő téma, azt vehetjük egy fejezetnek a lebegésben. A hangzás kiváló és ajánlott fülessel hallgatni, akkor fog igazán átjönni a zene vonaglása és lüktetése. Ahogy a táncukat járják a hangok a jobb és bal oldal között és ahogy tudja a csöndet és eszköznek használni, pont úgy ahogy a hangerőt is. Nyugalom és nyitottság kell hozzá, de még akkor is nehezen befogadható, de ez a stílus sajátossága. Egy valami bizonyos amit ki is merek jelenteni, így a harmadik Söptei Balázs lemez után, ami megjelenik a blog-on. Az Ő munkája példaértékű, fáradhatatlanul viszi tovább a lángot és színesíti a színteret, hallgassátok meg mindenét, aztán döntsétek el melyik jön be. Én még egy igazi pincéből szóló, undorítóan mocskos és csöpögős klasszikus sludge lemezt elviselnék Balázs, csak mondom :D Ez egy kiváló ha nem is tökéletes drone lemez, ami változatos és a megfelelő helyen és időben magával ragadó. Balázs tervei között van, hogy színpadra is viszi, pár barátja segítségével. A Your Highness-hez hasonlóan ez is Addicted Label-nél fog napvilágot látni, remélhetőleg fizikai formában is. Hozhat még ilyen hazai lemezeket a Jézi!

8/10

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr816785902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása