2022. január 06. 13:13 - Professor_Shub Niggurath

LanternI, Band In The Pit, Arkas, Entrópia Architektúra - Everending Story Split (2021)

arkas.jpg

Az év első hazai ajánlója az lesz, ami igazából a tavalyi év utolsó kiadványa, ami Pannónia ketreceiből szabadult ki. Fel is tette a pontott 2021 I-jére ez a nagyon különleges lemez, amin összesen négy zenekar szerepel egy-egy dallal. A különlegességük pedig abban rejlik, hogy mind a négyen egy sajátos, kísérletezgetős zenei világgal operálnak.

A sort a Lanternl kezdi, akinek 2019-es lemeze óta tudtommal ez az első megnyilvánulása. Ők ezzel az elszállós merengős post-metallal elég jól megalapozzák a hangulatot. A lassan építkező, textúrát, textúrára húzó megoldásokban igazából sok ujdonságot nem lehet felfedezni, amit ne hallottunk volna már máshol. Viszont ennek ellenére ez a 9 perc olyan profin és arányosan van össze pattintva, hogy én simán mellé raknám a tavalyi, pont ilyen hosszadalmú Cult of Luna kislemez mellé. A Képzelt Város-os srácok Kepler stúdiójában fel vett anyagra hangzásilag nem sok panasz lehet, kicsit lehetett volna súlyosabb, de nekem szinte minden lehetne az.

A Band in The Pit is 19-ben jelentkezett utoljára anyaggal, mondjuk akkor kettővel is. Kezdem azt gondolni, hogy ezek összebeszéltek. Pszichedelikus löttyökben áztatott, mariska füstben barbequ-zott, stonerkedős, világűrben piszmogós space rock sludge metal, csak is az improvizáció jegyében. Ők azok akiket hallgatva, tényleg azt érzed, hogy a Mars körül lebeg valami gödör, aminek az alján ott vannak ezek a srácok és a cipőjüket bámulva, fejet rázva nyomják az ipart. Csak úgy szimplán érzésből, tervezetlenül, ahogy a káosz vezeti a kezüket, a Pink Floyd vinilről felszívott gomba pedig rendbe szedi a sorokat. Elmém már éppen kinyílt volna, hogy befogadja az Androméda galaxisból érkező hullámokat, amikor vége az egésznek. A harmadik percben mintha ollóval vágták volna el, vissza zuhantam a földre, a varázs elveszett pedig csak éppen beindult volna. Ez azon esetek közé tartozik, hogy így inkább ez a három perc se kellet volna, ha nem kapok többet, csak egy pofán vágó lezárást.

Az Arkas-al eddig nem voltam képben, csak a nevüket láttam itt-ott feltűnni. Így eléggé meglepett ez az enyhe pitagorasz-tételekbe temetkező, fuvolázgatós dolog. Főleg, hogy a lágy és cammogó témázgatások mellet, simán pörögnek is a dolgok, nyersül a gitár és dübörög a bőr és talán ez az amiből picit több kellet volna persze úgy, hogy arányosan hosszabb a dal is. A dal jól fel van építve és kellően arányos is, a Pit-ből érkezve pedig kellemesen más a hangzás és a témák jellege is. A felvételek házilag készültek, ennek fényében egész jó. Én azért egy kis mocskot, még több zajt jobban elviseltem volna. Ahogy a nyers gitárok és elektronika találkozi, a népies fuvola tisztaságával.

A végére pedig dobják az atomot, az Entrópia Architektúra személyében. Ami szerintem hazánk egyik gyöngyszeme és remélem hamarosan megajándékoznak már minket egy nagylemezzel. A lassan építkező dallamok, és a gitárok zajos recsegése vezet be minket a vad törzsi csatakiáltások erdejébe. A dob kétségbe esetten lüktet, mint egy elsesett harcos kitépet szíve az életének utolsó másodperceiben. Ahogy haladunk előre úgy szakad szét egyre jobban a dalllam és válik egyre ösztönösebbé és ősemberesebbé az ütem is. Minden nyers, minden zajos, mosdatlan és recsegős picit, de csak pont annyira, hogy megadja az egész pikantériáját. Az erőteljes, öblös és érzelmekkel teli ének pedig csak felteszi a koronát erre a bő hat percre.

Szeretem a spliteket, de az ilyenekkel az a baj, hogy olyan fajta zenét játszik mind a négy zenekar, hogy ha mind a négyen játszottak volna annyit mint az egész lemez, akkor több értelme lenne. A Band in The Pit ezzel, hogy elvágták a dalt, ki is lett herélve. A többiek pedig hiába jók és hiába tettek le egy működő és korrekt dalt, egyszerűen kevés. Mire bele lendülne az ember, már vége is van mindig az adott szakasznak és kezdődik valami teljesen más, ami a harmadik és a második dal között például jó volt, de általánosságban ki dob a hangulatból és az élményből, ezek a zenekarok pedig megérdemelnék, hogy ez ne történjen meg. Összességében ez egy nagyon érdekes és izgalmas kiadvány, ami viszont hagy kivánni valót maga után.

7/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr7016805330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása