2022. január 12. 10:47 - Professor_Shub Niggurath

Gazelle Twin & NYX - Deep England (2021)

deep.jpg

Továbbra is jönnek a tavalyról lemaradt dolgok. Következő állomásunk a Gazelle Tiwn & Nyx közös kollaboráns lemeze, amiket köztudottan nagyon szeretek. Ez a lemez sajnos kimaradt, pedig még márciusban kijött, most viszont pótoljuk ezt a különlegességet. A Gazelle Twin művésznév Elizabeth Bernholz-ot takarja, akik zeneszerző, producer és énekes is. Úgy lehet Őt elképzelni, mint például Lingua Ignota-t, ahol a zenének fontos része a képi világ is, egy fajta performansz az egész. A színpadon valami modernizált The Clockwork Orange hacukát hord. Ennek a projektnek a kiindulópontja, a 2018-as Pastoral címre hallgató lemeze, ami egy retro futurista techno-s folkos- megőrülés volt, ami mélyen leásott anglia jelenlegi helyzetébe brexittől, menekült válságig. A lemez tovább gondolásaként 2019-ben egy érdekes felállásban vitték színpadra a London Jazz Fest-en, a drone kórusként is nevezett NYX segítségével. Az egy egészen különleges előadásra sikerült, mind zeneileg mind pedig a színpadiképet tekintve, a fényeket, jelmezeket, mert elnézve az egészet, ez tényleg inkább egy elődás volt, mint koncert.

Ebből az előadásból született meg a Gazelle Twin & NYX, fogták a Pastoral dalait majd átdolgozták olyanra mint amilyen élőben volt. Itt-ott változtattak rajta ritmikailag, tettek bele, vettek el dolgokat, majd pedig a közös munka eredményét Deep England néven kiadták, mint a formáció debüt lemezét. Mit is lehet elmondani a lemezről? Sötét, sejtelmes, egyszerre van jelen a pogány misztikum és a modern világ gépektől kattogó és sistergő, izolált világa. A modern angol társadalom, az okkultizmus hangulatával és a kifordított templomi kórusok által prezentálva. A hangsúly az éneken van, a lágy női ének, ami sokszor kórusba csap át vezet végig ezen a ködös sejtelmes úton. Hattérben a szinte mindig jelenlévő zugó-búgó soundscape-ekkel, amiktől olyan érzése támad az embernek, mintha Sidhe-ben járna és éppen találkozni készülne a halhatatlan néppel. A helyzet mégsem ilyen egyszerű, hiszen sokszor fúvós hangszerek is előkerülnek, amik hajlamosak abba az álérzésbe hajszolni minket, hogy ez csak egy szimpla neo-folk lemez. Pedig a Better in My Day törzsi elektronikával fűszerezet ütemei, már próbálnak rávezetni arra, hogy ez nem egy ennyire egyszerű ügy. A Deep England az egy tökéletes cím ehhez, hiszen tényleg mélyen levezet a jelenlegi Anglia mélyére. Nem véletlen az sem, hogy a zenei összetétel az picit zavaros, hiszen a előadók szemszögével valószínűleg ilyen maga az ország is jelenleg. Bár nem ők az elsők akiknek ez feltűnt, elég csak a blogon is többször tárgyalt Idles-re gondolni. Az érdekes az, hogy míg mások éppen a dühvel és frusztrációval élik ezt meg és adják elő, addig a Gazelle Twin & NYX egy teljesen más, finomabb és spirituálisabb szemszögből nyúl az egészhez.

Drone lemezekről nehéz írni, annak ellenére azért szoktam próbálkozni vele. Ezzel kicsit könnyebb a dolgom. Hiszen annak ellenére, hogy a tipikus drone-os hangulat építéseket és megoldásokat használja sokszor, a neo folkos és kórusos plusz adalékok nagyon különlegessé teszik. Tömjén füstös szakrális utazás ez, ami egyszerre hordozza a régmúlt korok spirituális hangulatát, az urbanizált világ zengő-bongó morajlásával. Elizabeth hangja pedig iránytűként vezet végig minket ezen a ködös tündevárosok és London mételyes és bűzös csatornáin át ívelő kalandon.

9.5/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr9616809106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása