2022. február 16. 19:59 - Professor_Shub Niggurath

Berosszulás/Parasite Dreams - Split (2021)

a1190190265_16.jpg

És akkor sicc, így ment el melettem a tavalyi Berosszulás anyag. Még szerencse, hogy a Szégyen Kazetták-nál megláttam, hogy ilyen is volt, mert ezt kihagyni főbenjáró bűn lett volna. Főleg úgy, hogy ez egy split egy igencsak pantent bandával. Ami nem is teljesen illik a rosszulkodás mellé, viszont ez ad az albumnak egy nagyon fura ízt.

Nem is emlékszem, hogy beszéltünk-e már a Berosszulásról a Barlangban, viszont nem lehet elégszer elmondani, hogy ez kb a legjobb magyar zenekarnév ever és pont. Az pedig, hogy a név tökéletesen hozza is a zene hangulatát, az már csak a hab a fekete erdő tortán. Gyors és vehemens, ami úgy szól mintha Zúgló szenyvíz csatornáiban érlelték volna év tizedeken át, hogy megkapja ezt a szinte tökéletesen tökéletlen pikantériát. Nyers és mosdatlan, amitől mezítláb akarsz a pocsojában hancúrozni, mert az jó és szégyenteljes. Feedback orkánokba temetkezett klasszikusokat idéző dallamok és megoldások, de valahogy mégis a modern, tróger urbanizmus minden bájával és szépségével. A leírásban szereplő hasonlat teljesen helytálló. Én is Pesthez tudnám hasonlítani, a pöcegödör szagával, hogy egyik pillanatban a lecsúszott szocializmus egyik utolsó védbástyáját bámulod, két méterrel arrébb meg a farzsebből kihúzott gótikus és barokk gyönyörűségek vannak. Pont ilyen a berosszulás is, ha keresed meg találod benne, az okoskodást és az éfekes témákat, csak vigyázni kell mert közben simán leszaggatja a fejed a zaj.

A Parasite Dreams az újdonság volt nekem, ez a jó splitekben, tudjuk, mondtam már, lapozzunk. Szóval Bécs, Ausztria, ami kicsit faszább hely mint ahol mi döglődünk. Viszont ebből semmi nem hallatszódik ezen a pár track-en. Itt máe intro is van, ami valamiféle atmoszféra jelenlétére próbál utalni. Aztán megszólal az első dal, a hangulat na meg a fos hangzás a nyakadba ömlik. Recseg, ropog, az énekes meg okádik, meg néha prónál valami dallamos óbégatást ami rohadt zseniális. A dob az zseni, főleg mikor átmegy ilyen full tompa hangzásba és olyan lesz mintha valami Mad Max-es benzin kutató maradvány emberi törzs kergetné az áldozatait. Ez a hasonlat se véletlen, hiszen ez a duo egy elhagyott benzinkúton szokott próbálni, irdatlan királyság. Azt a rideg, rozsdás és szutykos hangulatot tökéletesen sikerült átemelni a zenébe. Bár azt le kell szögezni, hogy nem teljesen hardcore-ról van szó. Az alap egy középtempós pofoszkodás, amit megfejeltek olyan klasszikus doom dolgokkal mint a Pentagram, amiket én egyébként nem is szeretek, itt mégis sikerült olyan egyveleget alkotni a segítségével, amit zabálok, mint tyúkok a taknyot. 

Ez olyan szintű mocsokság már, amihez kevés egy doboz domestos. A lelkedbe fúrja magát, mint valami földönkívüli féreg, ami Pest és Bécs radioaktív csatornáiban tenyészett. A célja pedig nem mást mint a düh és frusztráció terjesztése kellemesen és simagótan erőszakos módon. Punk, hardcore, proto doom, szenyvíz és okádás.

Zajosan felemelő 8.5/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr5317566780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása