2022. március 03. 10:08 - Professor_Shub Niggurath

BUÑUEL - Killers Like Us (2022)

bunuel-announce-album-killers-like-us-750x501.jpg

Én valamiért abban a hitben voltam, hogy a Profiund Lore kiadó az csak ilyen death/black dolgokban utazik. Ebből kifolyólag eléggé meglepődtem, amikor szembe jön velem  egy noise rock album, amit ők adtak ki, egy lemez, amin az Oxbow énekese rikácsol. Egy zenekar, aminek ez a harmadik lemeze, én eddig még sem hallottam róla, pedig már a neve is elég király. Ha fele annyira jó mint Luis Bunuel filmjei, már nyert ügyem van, spoiler, simán van.

Az elején le noise rock-oztam, de azért nem ilyen egyszerű a helyzet. Van itt post-punk, noise, punk, avantgarde, disszonancia, dallamok, meglepő váltások és néha meglepő slágeresség, röviden és tömören nem összetett és kísérleti. Na jó, talán tényleg jó volt az a noise rock címke. A Hornets egyből bekínál egy Robinson monológgal, Eugene már itt bemutatja, hogy nem véletlenül kezelik őt már most egy élő legendaként. Már itt levágós lesz, hogy a hangzás hibátlan, friss és ropogós, mintha most vették volna ki a sütőből, szinte még égeti a szánkat. A basszus doromból, a gitár recseg-ropog, a dob meg olyan mint egy hiperaktív, aki éppen próbálja magát vissza fogni és lassan komótosan de frusztáltan üti a ritmust. Ez a dal arra is jó volt, hogy eszembe jusson mekkora király volt, az előző Daughters lemez, mert simán hoz ahhoz hasonló hangulatokat és témákat. A When God Used a Rope-on már egyből egy élesebb váltást kapunk. Olyan groove-ok már-már táncolós témák vannak, hogy azonnal ki akarjuk rúgni a ház oldalát. Eugene kesereg, üvölt, sikít, hőbörög, szenved, az éneke fenomenális, már ha szereted az ilyen őrült és változatos vokált, ahol a hangsúly a hangulaton és az érzések átadásán van, nem azon, hogy mennyire profin vagy jól hangzik. A Crackshot viszont az a dal, ahol még meg is szívat minket, nyekereg és kínlódik, majd pedig olyat énekel, hogy beszarás. Az elvetemült billentyűk a háttérben pedig egy olyan beteges érzetet adnak, mintha egy elmegyógyintézeti zenés szakkör próbáját hallgatnánk.

A pillanatnyi nonszensz káosz, egyre nagyobb értelmet kap, minél távolabbról figyeljük meg. Ahogy haladunk előre a dalokban és a lemezen egyre jobban az az érzésünk, hogy egy jól megtervezett kerek egésszel van dolgunk. Ami apró őrült részletekből építkezik, olyan elmék szilánkjaiból amik máshogy fogják fel és élik meg a körölüttök lévő világot. Fájdalmasan őszinte, kreatívan kaotikus, a fájdalom és szenvedés művészkedős baletba foglalva, ami nem rest néha nyakon verni olyan groove-okkal vagy mocsaras súlyosságokkal, amik a földhöz vágnak.

 kaotikus alliterációs 9/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr517770644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása