2022. március 10. 19:40 - Professor_Shub Niggurath

Portal to the God Damn Blood Dimension - Fotten Fruit; Regular Orchard (2022)

asd_6.jpg

A No Funeral Records tovább menetel és ismét elhozott egy bitang erős lemezt. Méghozzá egy olyat, ami már egyébként két éve kint van, de simán elment mellettem. Pedig pont olyan dolgokat vonultat fel, amik bele vágnak az ízlésembe. Vonós hangszerek check, screamo check, spoken word és hisztizés check, húsig hatoló érzelmi kinyilatkoztatások check. Kell ennél több, így csütörtök estére? Mondjuk egy Oaken bejelentés Hell Vill-re jól esett volna, de hagyjuk is.

Portal to the God Damn Blood Dimension, pöpec név, megjegyezni nem biztos, hogy könnyű. Cserébe viszont, már a név is kelt bennük olyan érzéseket, amik a zenében fognak kiteljesedni. Kettő dal 34 percben, egy olyan portál-on átlépve, egy másik világba, ahol a fájdalom, a szenvedés, a veszteség és a felnövés kínja az úr. A hegedű szomorkás dallamai, balladai hangulatot teremtenek azonnal, mintha egy kietlen tájon sétálgatnánk a megkopott bitófák között. A bekúszó spoken word pedig tovább fokozza a hatást, ahogy lágyan elkezdi mondandóját, majd egyre jobban és jobban bele élve magát adja át magát az érzelmeknek. Pár perc alatt fel is gyorsulnak a dolgok és amellet, hogy nagyon igényes és változatos a vokalizálás, az is észre vehető lesz nagyon gyorsan, hogy milyen elegánsan és milyen természetességgel váltanak tempókat. Bár lehet csak a 20 perces dal idő miatt kelti ezt az érzést, de én nagyon szépen felépítettnek érzem, az egész struktúrát. Itt már jönnek a fúvós hangszerek is, amik tovább fokozzák a feszültséget, de képesek a háttérben megbújva jazzesen sejtetni is. A kísérteties kórussal pedig képesek, egy nagyon éteri hangulatot megteremteni.

Az, ahogy egybe olvasztják a katartikus screamo/post-hardcore-t, ezzel az ambientes, sok hangszeres, "chamber" zenével, tankönyvbe illő. Ez egy egyszerre lágy és érzelmes, de közben vad és frusztrált lemez és mindezeket az aspektusokat figyelemre méltóan változatosan és többször is körbe járják, ebben a 34 percben. Mindezt teszik úgy, hogy egy pillanatig sem lesz unalmas, sőt ha nem teljes odafigyeléssel hallgatjuk, simán lemaradunk apró részletekről is. Így az újra hallgatóság is elég menő, annak ellenére, hogy nem egy szét virgázott káosz kapu a lemez. Erre a kiadásra újra keverték az egész cuccot, az eredetit nem hallottam, de ami a kiadó oldalán van arra nem lehet panasz. Mindent szépen tisztán kilehet hallani, minden hangszer a megfelelő hangerővel van jelen és senki nem próbálja elnyomni a másikat, ha van is ilyen az egyértelműen a feszültség fokozása miatt van és be is válik. Mindemellett él és lélegzik az egész album, szinte érezni a rothadó gyümölcsök illatát, és a mellkasunkban érezzük a kínt amit kommunikálni próbál.

sírós 9.5/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr717777458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása