2022. április 26. 10:03 - Professor_Nagaarum OMons

Rutka Laskier - PROTIKLADY (2018)

A post rock... Ugyanaz a metalosoknak, mint a 90-es évek elején a grunge. Szálka a szemben, kén az orrban, a szitokszó. Szerintem nem létezik jó és rossz műfaj csak rosszul vagy jól megírt zene. Mindenféle műfajt lehet élvezni, igazából hangulat kérdése, hogy mikor mi esik jól. Létezik viszont egy olyan műfaj, amit bármikor, bárhol, bármiért képes vagyok hallgatni, és ez a post rock. Szerintem csak arról van szó, hogy a született metalos füle és agya képes 45 percen át a kitartó reszelést és zakatolást elviselni, mit elviselni, ezt kéri, az epilepsziára hajlamosaknál viszont néha kell az "üresjárat". Én nem vagyok epilepsziás, mégis fellélegeztetnek és pontszámemelők az akusztikus betétek, elvont ambient letörések, amik a rock katonai indulókat idéző szigora közé vannak beejtve. Szeretem azt is, amikor ezek nem sokkolásszerűen vannak váltogatva, hanem tervezett átkötésekkel ragasztják egymáshoz a stílusokat. Bejöhet egy-két bedörrenés, semmi gond ezzel, sőt, meglepetésszerűek lehetnek, de fárasztó és kreativitáshiányos tünet ezek halmozása.

Ezt a cseh bandát volt szerencsém élőben látni a veszprémi PANKTERASZON. A hazai ÉK mellett ők tudtak olyan koncertet nyomni, ami az egekbe emelt. Nem csak ez a kettő csinálta ezt velem, de ezek az elsők, amik eszembe jutnak. 

rutka.jpg

Nem politizálok, nem szavazok, véleményem természetesen van, de megtartom magamnak. A zenében sem érdekelnek a politikai felhangok, sosem hallgatnék ezért zenét, és nem is tenném tiltólistára, csak mert olyan dologról szövegelnek, ami egy másik tábor véleményét tükrözi. Ha jó, akkor hallgatom, ha nem, akkor nem. Ez a banda egy olyan személy nevét vette fel bandanévként, aki a holokauszt egyik áldozata volt, feltételezem, hogy a szövegeik is ezzel állnak párhuzamban. A szövegekből én azonban annyit észlelek, hogy csehül szólalnak meg, amit nagyon üdvözlök. Az anyanyelvi éneklés mindig is a szívügyem volt.

A lemez megszólalása nagyon fülbarát, végtelenül dinamikus valódi hangerőváltozásokat hallunk, nyoma sincs a hangsávok szétlapításának, hogy a végeredmény valami rendellenes és fárasztó hangtornádó legyen. Minden roppant akusztikus és kifinomult. Igazából pontosan arra emlékeztet, amit azon a bizonyos koncerten hallottam. A post rock alaptörvényeit egy helyen töri meg a csapat, és ez a sreamo ének, az artikulátlan, de szépen bemért hisztériaének. Nagyon passzol, nagyon helyretesz dolgokat.

Metalnak nem metal, rocknak már nem rock, pszichedelikusnak nem elég elvont, egyszóval pont középre helyezi magát az említett műfajok között. Ez a post rock magasiskolája, egy kortárs gyöngyszem. Megvan kazettán.

10/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr2817816803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása