2022. július 17. 13:26 - Professor_Pikt

Black Particles - Loss Function (2022.)

41-dfuhyjfl_uxnan_fmjpg_ql85.jpg

Hangulatmesterség, feszültségkeltés…Űrodüsszeja 2022

A Black Particles 2022-ben jelenttette meg Loss Function c. albumát. Magukat instrumental blackgaze-ként definiálják. A zenekar tagjainak tevékenysége jóval korábban kezdődött, több formációban is találkozhatott velük a post-rockot/metalt kedvelők közönsége. Ha valaki utánanéz, láthatja, hogy egy igen tevékeny alakulatról van szó.

Személy szerint a post-rock számomra egy ingoványos talaj. Ahogy ez a zsáner kinőtte magát, sokkal korábban indulva, mint azt néhányan gondolnák, bizony nem lett könnyebb a konkurencia feladata. Annak ellenére, hogy bármire felaggatjuk a „post” jelzőt, ezzel gyakorlatilag a végtelen mozgás-szabadságot biztosítva a műfaji keveredésre, crossoverre, áthajlásokra, művészieskedésre, tapasztalataim szerint gyorsan és könnyen el lehet jutni arra a szintre, ahol a zene már csak egyfajta halvány lenyomata valaminek, amit már több másolaton át is hallottál. Olyan ez, mint holmi sokadik fénymásolat. A post-rock, mint műfaj legnagyobb nevei is eljutnak addig, hogy unalmassá válnak. Aki manapság ebben a zsánerben igazán jót akar alkotni, véleményem szerint nagyon fel kell, hogy kösse a gatyáját.

Nos a Black Particles ezt kiválóan megoldja…sőt, ez a banda élőben kib…mondottan rohadt erős.

A majd’ 35 perces anyag felépítése tetszetős. A Disquietude gyönyörű felvezetés, olyan post-rock album első track jelleggel (ez életem legszebb definíciója egy post-rock album első trackről). Azért nem is foglalkoznék ezzel az egyébként nagyon szépen megírt nemdallal, mert a Quietus teljes mértékben szétvág. Mint jelenleg csak egy öltönnyel rendelkező ember, azt hiszem ennél a trcaknél küldeném el a komolyzenészeket egy Black Particles koncertre. Imádom a szám felépítését, és azt a kontrollált káoszt, amivel kiszáll, hogy pihenhessen a hallgató…rohadtul nem.

The Veil + A Fractured View. Nos itt áll be egy olyan szint, ami még a megrögzött progrockereket is elviszi...legalábbis ajánlom nekik. Ez a páros egy olyan tipikus „Ide nem is kell vokál” dolog. Itt a srácok már tényleg mindent kifejeznek a hangszereikkel, amit lehet, még annál többet is.

Ahogy a nyúlfarknyi Tear beszáll utána, az teljesen kész. Ez egy post-crust-rock. Conan kijön a kocsmából, lepofozza a szerencsétlen tevét, és azt mondja: „Ilyen állat nincs.”

Az Eradication-nél mosolyra húzódik a szám, pont annyit kellene az internet népének beszélni, mint amennyi szöveg van ezen a tracken. Sokkal jobb lenne minden. Kezd nekem ez az album arra hasonlítani, ahogy bármilyen kor, bármilyen úttörő utazója elindul az ismeretlenbe, és a békés öblöt, kikötőt, űrállomást, vagy kocsiszínt elhagyva egyre több viszontagsággal telik meg útja.

Visszakanyarodva az Eradiction-re, ez egy nagyon komplex szövetű szám. Néhány delayrock bandának ezt odaadnám, hogy „Srácok, írjatok EGY, fele ilyen jót”…és akkor nem lenne halál unalmas amit csináltok. Persze persze, óriási feeling két akkordot játszani ELFvarázsolva, 25 percen át, úgy, hogy a www.hangszerapró.hé teljes „modulációs pedálok” kínálata oda van fűzve a hangrendszeredbe, de lehet, hogy akkor én most megyek, és megpróbálom a sodortcigis pultos csajt fölszedni, miközben a teljesen értetlen komám mégegyszer elmondja, hogy „énekkel jobb lenne”…és kimegy hugyozni.

Fú…nagyon elkanyarodtam. Megy az Onward. Nos, ez a track a fellépésről éjjel 2:18 körül hazafelé tartó, vidéki főúton vezető zenész dala, mind érzelmi, mind közlekedésbiztonsági szempontból. A feszes dobok, a folyamatosan árasztott gitárok ugyanis felerősítik a Tejút fényét, és elnyomják a szelepek kopogását, amit a nem megfelelő olajzás miatt egyre jobban kihallani.

A track lezárása zseniális, akár azt is odakódolhatták volna, hogy „folyt. köv.”.

Ezek a csókák nem vesztették el a zenélési funkciójukat, velük pedig az egyre inkább szétmaszatolt instrumentális, experimentális zene palettája új festékeket kapott, hogy kirajzolódjon valami kreatív, változatos világ.

Ezt az albumbemutatót úgy írtam, hogy élőben már láttam a Black Particles-t, különböző tudatállapotokban, de bevallom, először hallgatom végig a Loss Function-t. Ez egy viszonylag unott nap, és ahogy hallgatom a zenét, úgy írom a gondolataimat. Valóban múzsaként szolgált az anyag.

Köszönöm Black Particles, hogy megírtátok helyettem a saját review-tokat �.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr3417883869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása