2023. június 05. 09:15 - Professor_Pikt

Szegény ember Panterája

pantera.jpg

FIGYELEM, a cikk semmiképp sem valami fékezett habzású kritika egyes, kevésbé kreatív, groove-metált játszó zenekarokról!

A magyar rockzenei élet kétségtelenül egyik legmeghatározóbb eseményének lehetett szem- és fültanúja a nagyérdemű, duplakoncertjével a Barba Negra Redbe látogató Pantera produkciójával.

Mivel blogunk folyamatosan fejlődik, a válogatott, magas minőségi szintű tartalom mellett fel kell állítanunk egy olyan termék-portfóliót, ami kiszolgálja a szerényebb igényű olvasókat is. Ennek szellemében ez az élménybeszámoló azoknak szól, akik, hozzám hasonlóan nem jutottak el a Pantera koncertjére. Egyikre sem. Az élmények begyűjtése viszont virtuális világunkban rendkívül egyszerű, ugyanis napok óta a fenti banda koncertjeiről szól a fáma.
Legyen ez egy mixtape a vágyakozásról, az élmény virtuális kivetüléséről azoknak, akik hozzám hasonlóan a penis, szigorú arcú, minimálisan tetovált biztonsági őrre nézve merengtek azon, hogy épp Phil hogy edukálja a metálnebulókat, vagy épp a veterán pitlakókat, míg a szerencsétlenebbeknek marad a stinkface-s szekus, akinek egyszerűen nincs felső fogsora.

Tekintsetek erre az írásra úgy, mint a fesztiválon, a mögötted levő asztalon hagyott, kalocsai argentin mócsingkolbászra, amiért valaki 4000-t fizetett, otthagyta, te meg hirtelen jógyerekként anyukád idézed:

„Ételt nem dobunk ki!”

Pedig igazából csak éhes vagy…és csóró.

A setlist a zenekar legkiemelkedőbb dalaiból épült fel, bár a hallgatóközönség köreiből tudom, hogy sokan azért nem mentek el a bulira, mert féltek, hogy a banda csak új számokat fog játszani. Az előzenekarok egyszer várhatóan elérik/nem érik el ugyanazt az agyonhallgatottságot, mint a Killing in the Name, a Nothing Else Matters, vagy a Stairway to Heaven. Egyesek szerint körülbelül annyira is voltak unalmasak, nem tudom, fütyülés volt-e?

A koncert helyszínének ideglenesség-érzete sokakat zavart, ahogy a minimum 60 perces sörre várakozás is. Volt hotdog. A biztonságiak továbbra is nagyon rendesek. A magyar zenei élet sok, neves alakja megjelent az eseményen.

Valami hülyegyerek megint bekiabálta, hogy „AKELA”, és a csendes rész alatt folyamatosan pofáztak a csávók, a Sepultura hasonlóan rosszul hangosított koncertjéről, ahol nem az volt a baj, hogy az énekes fekete, hanem „mert hogy reppeli a régi dalokat”.

Phil szokásához híven pörgette a közönséget, akik örömmel visszaintegettek neki. A zenekar megfelelően tisztelgett a minden keményzene atyjaként ismert Black Sabbath, azaz Fekete Szombat együttes előtt.

A Cemetery Gates, bár bejátszásról szólt, a régi szellemiség szellemidézéseként szolgált.

A koncert után, megosztó ellenvélemények alakultak ki a zenei szaklapok posztjai alatt, hogy ez most akkor szentségtörés volt, vagy egy jó buli. Nekem az a komment tetszett a legjobban, amiben egy rajongó elmondta, hogy újra 17-nek érezhette magát. Ez szerintem teljesen legit, FreshFabrikon ugyanezt éreztem…19-cel.

A Pantera továbbra is marad kötelező tananyag, bárhol is tartsunk az élet iskolájában, or you make me fckn hostile.

Nagyon sok rajongói fotó árasztotta el a facebookot a hatalmas tömegről. Ezek egyikét állítottam be a cikk képének.

Szép napot!

 

 

Szólj hozzá!
2023. május 31. 17:16 - Professor_Pikt

Éjszakai bevetés 1. - Pharmakon (US), Napok Romjai, noahstas @ROBOT

pharmakon_fekvo.jpg
Napról-napra fejlődő blogunk egy újabb rovattal bővült, amiben rendszeresen ajánlunk olyan bulikat, amik az underground igazi esszenciáját szolgáltatják a vájtfülű közönségnek. Rovatunk első számának egy igen speciális hangversenyt ajánlunk. Van fehérzaj, háttérzaj, uniform-zaj...stb, és van a ZAJ. Az alábbi előadók a noise zene legjobbjai közé tartoznak, a Robotban hallgathatjátok/láthatjátok őket, 06.02-án. 

Az esemény:

: Pharmakon (US) : Napok Romjai : noahstas : | Facebook

Elmondásuk szerint: 

Pharmakon

Margaret Chardiet New York-i interdiszciplináris hang művész, akit underground zenészek és művészek neveltek fel, a város szenvedélyes kulturális közösségében nőtt fel. A továbbtanulás helyett 2006-ban, 16 évesen, útjára índította a Pharmakon elnevezésű kísérleti zene projektjét. A Pharmakon projekt, entitás és folyamat sokat fejlődött az évek során és igazán változatos formákban létezik, Margaret személyes tapasztalatiaval és autodidakta életfelfogásával együtt, vagy inkább azon belül.  Zenei munkássága egy kényszerű önbirtoklás, a vadság és a zsigeriség ünnepe, amely performatív módon hagyja maga mögött azt a társadalmat, amely soha nem fogadott el semmi olyat igazán, amit ne tudna kihasználni. Chardiet az harsh-noise, death industrial zenét használja eszközként, hogy az önbirtoklást fiziológiailag és térben is eljuttassa a hallgatóság testébe. Élő fellépései magával ragadó, szélsőséges önkifejezési formák. 2013 óta több szóló lemezzel is jelentkezett, melyek mindegyike a neves Sacred Bones kiadónál láttak napvilágot. Margaret korábban számos punkegyüttesben is játszott, valamint zenét komponált a Transfiguration (2017) és a Sound of Metal (2019) című filmekhez. A magyar közönség 2016-ban, a Swans A38-as koncertje előtt már megismerhette élőben a Pharmakon erejét, azonban önálló klub koncerten most láthatjuk először.

 

https://pharmakon.bandcamp.com/

https://www.facebook.com/profile.php?id=100044897684803

https://www.instagram.com/pharmakon_noise/

 fh010001.jpg

Napok Romjai

A Napok Romjai egy minimál elektronikára épített, ambient, ritual – ambient project, ami elektronikus industrial – noise – rock Naqoy duó basszusgitárosát (Szabó Károlyt) takarja. Az első anyag Pieces From The Edge Of The Event Horizon címmel 2021-ben jelent meg, amit Sándor László fotós képsorozata inspirált. Tavaly készült el az Impermanent című EP, amit a Der Zunder projektet működtető Kósa Csabával (Entrópia Architektúra) közösen öltött végleges formát. Ez az együttműködés elképzelhető, hogy valamilyen testet öltve hosszú távon fennmarad a jövőben is. Ennek a közös kísérletnek a bemutatkozását lehet majd először élőben megtapasztalni a koncerten, ahol az Impermanent és a Der Zunder összeilleszthető részei fognak egy egységes keretbe foglalva elhangzani. „Veszélyes dolog metafizikát keverni az ilyen zenébe, mert könnyen kipukkadhat, de itt működik és hatásos." - Recorder.blog.hu, az Impermanent-ről. Transzcendentális ritual ambient, ami örök témákat feszeget kellő közelségből, hiszen Károly és Csaba is aktív buddhista gyakorlóként állnak ehhez a zenéhez.

https://www.facebook.com/napokromjaibp

https://napokromjai.bandcamp.com/

 napok_romjai.jpg

 

noahstas

Barta Bence vizuális művész 2014 óta működteti zenei projektjét, mely a power electronics, industrial és harsh noise műfajok tengelyén mozog, sok feedbackkel, lüktető analóg szintetizárorokkal, valamint széteső tape loop-okkal. Bemutatkozó anyaga, a Black Bile, tavaly jelent meg az EXILES kiadó gondozásában, melynek központi témája az elfojtás, a melankólia és a depresszió.

 

https://www.instagram.com/n0ahstas/

https://www.facebook.com/noahstas

noahstas.jpg 

 

Szólj hozzá!
2023. május 26. 18:00 - Professor_Pikt

Interjú Juhász Marcival, a Keserv mögött húzódó vezérfonallal

juhasz1.jpg

Tovább barangolva a kis magyar underground zenei világ nagy hátterének arcai között, egy igazán nagyformátumú csókával készítettem következő interjúmat. Megannyi koncerten, és klubban lehet találkozni vele, szálfa termeténél csak jellegzetes nevetése az árulkodóbb. Egy nagyon kellemes belvárosi kávézóban ültünk le Juhász Marcival, a Keserv koncertsorozat megálmodójával, szervezőjével, a vittulás éjszakák megkerülhetetlen alakjával, hogy beszélgessünk egy kicsit.

Marci, mutatkozz be kérlek röviden, és mondd el légy szíves, hogy milyen a kapcsolatod a zenével!

Szia, Marci vagyok, szeretem a zenét.

Nagyon jó, milyen zenei tevékenységet végzel?

Próbálkoztam vele, de semmi érzékem nincs hozzá, így csak egy háttérben meghúzódó elitista vagyok.

Lényegében azért hívtalak, hogy megkérdezzem tőled, mi is az a Keserv (aminek neve kísértetiesen hasonlít az Ópiumbarlang havi lemezbemutató szegmensére). Egy booking?

Jó kerekítés, azért annyira bookingnak nem nevezném a dolgot, mert annak több logisztikai háttere van, mint hogy egyedül fogom magam, és ha valamelyik zenekar tetszik, elhívom őket valahová fellépni, és megiszunk velük egy sört. Egyfajta baráti szinten szeretném megtartani ezt a dolgot.

Úgy gondolom, underground szinten a zenének nem szabad üzletről szólnia. Ezért nem is nevezném bookingnak az egészet, inkább segítek leszervezni dolgokat, elintézni, utánajárni, hogy a zenészek többnyire csak a zenével kell, hogy foglalkozzanak. Ők ahhoz értenek, én meg a megoldandó dolgokhoz…a zenéhez nem. .

Mindenképp non-profit módon kívánom művelni ezt a tevékenységet, a költségeket felüli lehetséges bevétel mind a bandáknak menjen.

Említetted, hogy barátaidról van szó, milyen zenekarokat foglal magába ez a kör?

Nem is tudom hol kezdjem, elég régóta mozgok a „színtérben”, szegről-végről összebarátkoztunk annak idején a Pozvakowskiéktól kezdve a Borús srácokon át , az On Graves, valamint a Lanterni mellett az Oakenékig…tudod, összefújja a szemetet a szél, főleg ilyen kis helyen. Eléggé tud összpontosulni az egész. Amikor barátomék megalapították a Black Particles-t, Dávid hívott, hogy „Figyi, te nagy számban ismersz embereket, tudsz nekünk segíteni szervezni?”. Rábólintottam, mivel nekik nem volt kapacitásuk ezzel foglalkozni. Nekik segítettem először, a covid előtt szervezni. Aztán jött a közös munka a Pozvával, egy düreres buli keretein belül. Ez elég jól sikerült, és Ádám a Pozvakowskiból felvetette, hogy szervezzek nekik is, mehetne egy tavaszi turné. Aztán minden működött magától.  Összehoztam az embereket, és sikerült megszervezni a dolgokat.

Akarsz még más bandákat is ebbe az „istállóba”?

Nem a promoteri, vagy menedzseri vonalat akarom vinni. Inkább a rendezvényszervezés érdekel. Egy fedél alá hozom az embereket, egyeztetek, és akkor „MENJEN”. A közeli, és távolabbi baráti körömből is sokan foglalkoznak zenéléssel…a kesergős metál zenék köreiben.

Milyen rendezvényeket szerveztél eddig, a fentemlítetten kívül?

A régi Dürerben volt az egyik utolsó buli, a Hiraeth, Black Particles, Oaken fellépésével. Illetve több kisebb buli szervezésénél is segédkezdtem, a fenti zenekarokkal. Vannak programszervező ismerőseim, akiket összekötök a fellépőkkel, ha megvan a dátum, elindul a szervezés.

A zenekarok mellett szervezőkkel is kapcsolatban állsz?

Igen, sok segítséget kapok a megboldogult Tukker Bookingtól, és a Fekete Zaj szervezőségétől is. Nyitott vagyok megismerkedni a szakma arcaival.

juhasz.png

A mai esemény – Lucy Dreamin’, Black Particles, Pozvakowski koncert a szegedi régi zsinagógában – apropóján is találkoztunk. Mit vársz ettől az estétől? Hogy képzeled el, ezen a különleges helyszínen?

Szerintem le fog szakadni a fejem, és lenn is fogom hagyni a padlón. Úgy érzem lelkileg is szükségem van erre a szónikus megőrülésre, amit a srácok adnak, egy olyan akusztikával, amit a zsinagóga ad. Ugyebár eredetileg a Grand Caféban lett volna, de sajnos működésüket korlátozták, a magas zajszintre való tekintettel. Így lesz egy még hangosabb buli…a zsinagógában.

Amikor szóba jött ez a turné dolog, Veszprémben, a Teremben kezdtünk. Kellemes kis osztálykirándulássá nőtte ki magát a dolog (ahogy a szegedi is -szerk. megjegyzés).

Veszprémbe tartva mesélte Darvas, hogy a szegedi buli egy zsinagógában lesz. Rá is kérdeztem: „Tessék?!” Az agyamat eldobtam.

Milyen jövőbeli eseményeket tudsz mondani, amiket te szervezel?

A debüt buli június 17-én lesz az Aurorában. Az aurorások hívtak, hogy DJ-zek a koncert után, amit már elkezdtek lebeszélni a bandákkal, akkor einstandoltam a dolgot. Átvettem a szervezést, egyfajta kick-off dologként tekintek erre a bulira.

Illetve van 3 külföldi zenekar is, akiknek szerveznék koncerteket, hivatalos válasz híján még nem mondanék neveket. Ezek a bandák a környéken turnéznak ősszel, velük kontaktoltam. Egyikre sem lehet mondani, hogy vidám popzene. 

Milyen bandákkal működnél nagyon szívesen?

Jó kapcsolatban vagyok a Sun Worshippel, mikor régen zenei blogot írtam, kontaktoltam a srácokkal, kaptam tőlük ajándékot is. Ahogy mondtam, ebből a szervezésből nem meggazdagodni szeretnék, de sajnos jelenleg nem tudok Németországba kiszervezni magyar bandákat, pl a Sun Worship mellé. A lemezgyűjtés mellé nem akarok még egy nagyon drága hobbit. Nem az anyagi csőd a célom.

Szívesen emlékszem a mások által szervezett koncertekre, illetve, hogy ezek mennyi élményt adtak. Egyre ritkábbak az ilyen megmozdulások, persze önző módon én is ki szeretném élni magam az ilyen bulikon, de úgy érzem, eljutottam abba az időszakomba, hogy adnék is vissza.

Melyek azok a helyek, ahová szívesen szervezgetsz, pl. itt, Pesten?

Az aurorásokkal régóta jóban vagyok, a kriptás arcokat imádom, részben ők vannak a Gólyában is. Egy kedves barátom most jelezte, hogy a Turbinát le tudja szervezni. Aztán ott van az instantos vonal. Kicsi a színtér, nem nehéz mindenkit ismerni. A Dürerrel is kapcsolatban állok.. 

Mi volt eddig a legkedvesebb/szórakoztatóbb élményed a szervezéssel kapcsolatban?

Nekem az egyik legkellemesebb a Black Particles, Pozvakowski osztálykirándulás volt, Veszprémbe. Egy kis buszba bezsúfolva mindent. A végén mindenki Csabit (Pozvakowski vetítőse) baszogatta, hogy vizet is igyon.

 

Keserv DIY: K E S E R V | Budapest | Facebook 

Keserv 1.0: keserv 1.0 | summertime sadness: black particles × boru × duna × hiraeth × on graves | Facebook

 

 

 

 

Szólj hozzá!
2023. május 25. 11:15 - Professor_Shub Niggurath

Viharsarki virtus - Another Way interjú

aw2.jpg
Ez meg egy Another Way interjú. Amiben szélsőséges, idióta, szélsőségesen idióta és provokáló kérdéseket tettem fel, hogy felidegesítsem Bandit. Spoiler alert sikerült :D Figyelem az elvárt álláspontokkal ellentétes vélemények is elhangozhatnak, csak saját felelősségre fogyasszátok.

Sziasztok! Köszi, hogy elfogadtátok a felkérést és időt szántok rám. Fasza lett az új lemez meg minden. Szerintem arról már elmondtatok mindent, amit csak lehet, ezért most beszéljünk kicsit másabb dolgokról is.

Bandi: Köszönjük a lehetőséget.

Gida:Ugyan.Mi köszönjük Nektek!

A tavalyi születésnapi koncerten mondtátok, hogy azért indult a zenekar, mert a környéken csak Ossian meg Tankcsapda volt. Milyen volt akkoriban a helyzet vidéken? Gondolok itt mindenre, ami hatással lehet, egy ilyen zenekar létrejöttére, mint az Another Way.

Bandi: Ezt mondtuk volna? Lehet, de én nem így emlékszem erre a korszakra. Nem Ossian meg TCS volt, ráadásul az Ossian fel is volt oszolva ebben a korszakban, hanem Korn/Sepu/Machine Head/Pantera kópiák mindenhol, meg rap metal.  Számomra az a zene közömbös volt mindig. Én személy szerint automatikusan vonzódtam a sokkal durvább műfajokhoz, és ahogy rátaláltam a Napalm Death-re meg a Dropdead-re, el is dőlt minden.

Gida: Tomi mondta ezeket. Én viszont egyetértek Tomival ebben, de Bandival is. Trottyos rock és Korn ment. Már a faszom is tele volt vele és most is. Kilehet kergetni a világból a retró szarosgatya hazai hardrockkal. A 90-es évek közepétől végéig viszont akkora pezsgés volt, hogy ma az már hihetetlen. Vésztőn és Békésen kéthetente kis bandák játszottak. Kurvajó volt!

Az Alföld soha nem a könnyű elfogadás helye volt, hogy tudtatok boldogulni az elején ezzel a műfajjal?

Bandi: Őszintén szólva, ez engem sosem érdekelt. Azt mindig is tudtam, hogy a zene, amit játszunk, egyrészt közel áll hozzánk, és nem is akarunk mást játszani, másrészt pedig értékes zenének gondolom. Mindig is úgy voltam vele, hogy a saját táborát úgyis meg fogja találni. Meg is találta. A koncertek az elejétől kezdve baromi jók voltak, sokszor játszottunk olyan közegben, ahol mi voltunk az egyetlen extrémebb banda és mindig jó reakciókat kaptunk. Szerencsére a lemezekről is szinte mindig jókat írtak, a számírásnál pedig mindig is a dalokat részesítettük előnyben, tudatosan törekedünk megjegyezhető témákra zeneileg és szövegileg is, bármilyen fénysebességgel száguldjon is az adott nóta.

Gida: Nehéz volt az elején. Idétlen kalapáló, sikító zenei analfabéta érzést keltettek bennem néha. De egy idő után kezdtem figyelmen kívül hagyni. Volt amikor magyarázkodnom kellet miért ezt csinálom…Ma már simán azt mondanám, hogy köszi de dolgom van és hallgasson Mobilmániát vagy húzzon el…

Nyilván azóta eltelt több, mint 20 év. Változott valami?

Bandi: Nem, de a mi esetünkben nem is kell változzon. Ez egy szélsőséges zene, de mindig lesz, akiket meg fog fogni.

Szerintetek van köze ennek, hogy vidéken alig-alig van zenei élet. Meg ha van is, az ilyen 20-30 éves zenekarok meg lakossági hulladékok dáridója, ahhoz, hogy annyira nem jönnek az utánpótlás zenekarok? Vagyis vanni vannak, de én hiányolom, az ilyen 17-20 évesek kis szaros, kiforratlan bandáit, amiben nyilván az érzelmek és frusztrációk a dominánsabbak, a zenei tudással szemben.

Bandi: A világ arrafelé tart, hogy egyrészt a demográfiai tényezőknek köszönhetően eleve sokkal kevesebb a fiatal, mint mondjuk 20-30 éve. És minél kevesebben vagyunk, annál kisebb a merítőbázis. Rengetegen már érettségi után lelépnek külföldre, ahol aztán kurvára nem zenélni fognak. Az is probléma, hogy számtalan helyen kimutatták már, hogy a mai fiatal rétegnek nincsenek vagy alig vannak barátai, egy magányos ember meg nem zenélni fog, hanem otthon nyomkodja a Reddit sub-okat meg a Twitch-et bámulja. Aztán a zenekar, mint formátum is leáldozóban van, az élőzene is átalakul. 2023-ban simán el tudom képzelni, hogy megoldhatatlan logisztikai macera egy zenekart működtetni. Meg kell tanulni hozzá zenélni valamennyire, hangszereket kell venni, szövegeket kell írni, rendszeresen próbálni kell, koncerteket intézni, lemezeket kiadni, utazni stb. Meg lehet nézni, hogy egy csomó mai banda nem több, mint üzleti vállalkozás, még 10 évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna, hogy minden háttérsávból szóljon, a nagy bandák élő fellépésein a dobtól kezdve az éneken át minden gépről szól.

Saját tapasztalatból igazat tudok nektek adni, hogy pár kilométerre tőletek is ugyanez volt a helyzet. Cool Head Klan koncerten első sorban verettem, mert nyilván mindegy volt, csak legyen benne gitár. Szerintetek ennek van hatása arra, hogy a kisebb vidéki városokban feltűnően “nemzetibbek” a fiatalok is? Hiszen a zenei közegükben, ami valljuk be a legkönnyebben befogadhatóbb fiatalon is, nem nagyon kapnak ellenpárt, hogy saját döntésre jussanak, hiszen eleve csak egy felől vannak hatásaik.

Bandi: Ebben igazad van, de ezt a nemzeti dolgot túldimenzionálod szerintem. A zenében is léteznek belépő-szintű, azaz entry level bandák, mint szinte minden termék esetében. Mivel, akár tetszik, akár nem, a zene is egy termék. Az egykori Cool Head Klan, a Depresszió, a Leander vagy ne adj isten a P. Mobil mind olyan zenekarok, akik könnyen elérhetőek a nagyközönség számára, hiszen ők ebből élnek, hirdetik magukat orrba-szájba, ha koncertjük van az adott városban, hetekkel előre mindenhol ki van plakátolva, menedzserük van stb. Evidens, hogy ők fognak előbb eljutni az emberekhez, semmint egy lelkes, őszinte, de amúgy hobbiból zenélő brigád. Aztán egyes emberek megmaradnak ezen a kétriffes, közhelyes szövegvilágú entry level szinten, mások néhány év után másféle zenei stílust keresnek, és csak egy kis hányad kezd el leásni az undergroundba. Én sosem keseregtem ezen, a fentiek hosszú évtizedek óta igazak a zenei szcénára, nem csak Magyarországon, hanem mindenhol a világon. Visszatérve a téma elejére azt is bevallom, hogy nekem is volt ilyen belépő bandám a magyar rockból, méghozzá a Beatrice, akiknek az 1996-2000 közötti felállása és hangzása szerintem a mai napig verhetetlen. De ahogy írtam fentebb is, az emberek ezeket a bandáikat igen nagy százalékban elhagyják, én is így tettem. Nagy Feró mostani propagandista másodállását pedig szánalmasnak tartom.

aw3.jpg

Ti valamilyen formában, hagyomány őrzőknek vagy nemzeti tudatúnak tartjátok magatokat? Mert főleg az új lemez szövegei alapján, azért erősen sugárzik egyfajta lokálpatrióta attitűd belőletek.

Bandi: Oké, vágjunk bele a sűrűjébe. Lokálpatrióta vagyok, igen. Számomra a Viharsarok és Békés az etalon, az ország legjobb települése, ami létezik. Az identitásom egyik legalapvetőbb eleme, hogy viharsarki vagyok. Én erre nagyon büszke vagyok. De hát ez más bandáknál is megvan, nem? Az Agnostic Front simán kesereghet azon az Old New York című számban, hogy az új NY már egy rakás szar, akkor remélem ez nálunk is beleférhet. De hogy a saját környezetünkből jövő példát mondjak, ott van a szeghalmi Mudfield együttes, akiket bár zeneileg nem szeretek, de ők is totálisan felvállalják ezt, még a nevük is a Sárrét-ből ered (ami a Viharsarkon belül is egy külön régió). Békés megye szerintem egy más világ az országon belül, olyan kötődés van bennünk hozzá, hogy azt egyszerűen nem tudom elmondani. Megmagyarázhatatlan, kozmikus energiák járnak át, amikor például a kultikus, már 40 (!!!) éve működő békési Denevér klubban játszunk… transzban vagyok olyankor…

Gida: Én nem vagyok lokálpatrióta. Itt élek 40 ève és gecire utálom néha. Elképesztő butulás van és nemtörődöm semmivel proli életmód… A táj, ami itt van persze szép. De számomra ennyi is.

Nincs is baj egyikkel sem. Ami felveti azt az érdekes kérdést, hogy ebben az országban annyira szélsőséges gondolkodásban van mindenki, hogy egyszerűen még egy minimális hazaszeretetről se lehet tanúbizonyságot tenni, mert akkor már fasiszta vagy. Mert nyilván minden néptáncos meg bomber kabátos tarsolyos ember fasiszta, mondom ezt úgy, hogy ez a nemzeti érzelműség olyan szinten távol áll tőlem, hogy csak na. Vidéken is hasonló a helyzet?

Bandi: Egyetértek veled, de én ezt a gondolkodásmódot hatalmas baromságnak tartom. Kibaszottul túlkattogják ezt az emberek. Te is erről a témáról tetted fel a kérdéseid felét. Mi a fasznak? Mindenki a fasiszta-kártyát akarja kijátszani, de szerintem ez felháborító. Na de visszatérve, teljesen igazad van. Rengeteg embernél látom, hogy a hazaszeretet egyenlő a nácizmussal a szemükben, de nem értem, miért. Véleményem szerint a hazaszeretet vagy a lokálpatriotizmus teljesen rendben lévő dolog.  Akár tetszik valakinek, akár nem, ez a két dolog az emberiség jó irányba fejlődésének az alapköve. Nem tudom, mi helyettesíthet egy brutálisan erős, összetartó, egy felé húzó, önfenntartó helyi közösséget. Meg lehet nézni, hogy mi van az olyan helyeken, ahol nincs egy minimális lokálpatriotizmus sem. Semmi, maximum apátia. Rákapcsolódni valamire, ami már több száz éve épül és a helyi közösség fenntartását szolgálja, csodálatos dolog. A helyi közösségek történelmének megismerése, felkutatása is kiváló. Az biztos, hogy én teljesen máshogy látom magamat és az őseim történetét, amióta csináltam egy kis családkutatást és utána olvastam a Viharsarok történelmének.  Amúgy meg ha egyes emberek szerint már ezt sem lehet, akkor úgy mégis, mi a faszt lehet? A zenekarok már nem is hivatkozhatnak majd úgy magukra, hogy Viharsarok Fastcore vagy Savaria Colonia Hardcore? A hazaszeretet is teljesen normális szerintem, vagy legalábbis az érdeklődés az országod történelme, zenéje, művészete, nyelve, kultúrája iránt biztosan az. Ezek alapvetően határozzák meg egy magyar ember gondolkodásmódját. Az Another Way-re is szeretnék úgy tekinteni, mint a magyar kulturális kánon része, még ha nagyon kicsi része is.

Vesztek részt valami közösségi aktivista dologban, ott a környéken? Esetleg nem próbáltatok meg sose csinálni egy vidéki Kriptát? Simán kinézem belőletek.

Bandi: Sajnos nem. Bevallom, két dologban mi mindig is lemaradt zenekar voltunk. Az egyik az ilyesmi szervezkedés, mint a Kripta (akik előtt le a kalappal), a másik pedig a zenekari merch gyártása. De ez nem jelenti azt, hogy sosem szerveztünk koncerteket persze. Én is meg Gida is időről időre szerveztünk bulikat Békésen, Békéscsabán, annak idején Mezőtúron és Szegeden, de én szerveztem le annak idején Székesfehérvárra a Ramming Speed-et is vagy például tavaly a huszadik jubileumi AW/Jack/Liberal Youth/PFA/Haramia, full teltházas koncertet én egyedül szerveztem meg a Dürer Kertben. Erre is meg a merch hiányra is az a magyarázatom, hogy azért vagyunk ezeken a tereken kevésbé aktívak, mert a kevés szabadidőnkben zenélni imádunk, azaz szenvedni a próbateremben az új dalokon, agyalni a szövegeken, nyomni a koncerteket. De sajnos ennél többre idő hiányában, munka és magánélet mellett általában nem jut idő. Bárcsak jutna.

aw4.jpg

Tudnátok egy kicsit mesélni az albumhoz felhasznált irodalomról, milyen hatással volt rátok, a zenére? Tudatosan kerestétek vagy amikor szembe jött ösztönszerűen tudtátok, hogy bele kell valahogy fűzni az Aw történetébe? Meg persze, hogy mik voltak ezek, mert nem biztos, hogy mindenki tudja, miről beszélek.

Bandi: Az irodalmi utalásaink mind viharsarki szerzőktől vannak, akiket rendszeresen olvasunk. Féja Géza, aki bár nem viharsarki, de a legnagyobb alapművet, a Viharsarkot ő írta, Sinka István, Hegyesi János, stb. Azért nem komplett műveket zenésítünk meg tőlük, hanem általában 1-1 sorokat vagy versszakokat. Sinka esetében, a Rossz Vallás című számnál egy hosszabb verséből 2 strófát használtunk fel. Számomra ők az underground az undergroundon belül, óriásinak tartom a viharsarki népi írói/költői mozgalmat, hozzátenném, hogy Békés megyében extra pluszpont, hogy az emlékük ápolva van, pl. Vésztőn külön szoborparkot kaptak ezek az alkotók. Ha már annyira pörgünk a fasiszta témán, akkor el kell mondjam, közülük többen is megkapták a maguk idejében ezt a jelzőt természetesen. Például Sinka István megkapta az antiszemita jelzőt, mert számtalan verset írt a Békés megyében a múlt század elején gyakorlott uradalmi elnyomás ellen. És történetesen az akkori elnyomó megyei földesurak igen nagy hányada zsidó volt. Sinka végül közleményt adott ki, amiben leírta, hogy ha ezek az elnyomó földesurak hinduk lennének, az sem érdekelné, hiszen ő az ember ember általi elnyomása ellen emelte fel a szavát, az teljesen irreleváns, hogy az elnyomó milyen vallású vagy milyen népréteg tagja. Maradjunk is ennyiben, kurvára egyetértek vele. Az ember, ember általi elnyomása nem történhet meg, és ez nem kommunista lózung, hanem egyetemes emberi alapelv.

Hogy látják összefüggésben az extrém zenét és a Viharsarokhoz hasonló, kissé hátrahagyott élettereket?

Bandi: Nem mindig van összefüggés, nem lehet egyértelműen kimutatni. Hadd említsem meg ismét a Mudfieldet. Ugyanonnan származnak, ahonnan mi, de a zenéjük másabb nem is lehetne, mint a miénk. Nyilván itt nemcsak a szövegi mondanivaló, hanem a zenei preferenciák is lényegesek, és abban elég nagy a szórás. Vagy ott van a szintén megyei Ektomorf. Nekem mindig is egy erős közepes volt, amit csináltak, bár nyilván sokkal nagyobb a rajongótáboruk, mint a miénk. Ízlések és pofonok. Hogy a spektrum másik végét is megemlítsem, ott van a szintén békési Herceg, akivel ráadásul konkrétan egy utcából származunk, és nézd meg, hogy ő milyen zenét gyárt. Az AW-től különbözőbb nem is lehetne.

Hogy tudjátok összeegyeztetni, hogy pénteken valamit melóztok napközben, este felmentek a kriptába beleordítani az emberek arcába, hogy mindenki kutya és utána visszacsöppentek megint a "falusi" kötött pulcsis idillbe?

Bandi: Elég furcsa kettősség, néha hülyén tudom érezni magam tőle. Nyomunk mondjuk szombaton egy kurva jó bulit valahol, megőrülnek az emberek, megy a mosh, üvöltik a szövegeket, hétfő reggel meg beülök az irodába olyan emberek közé, akik max egy bevásárlást intéztek el a hétvégén. Kínos kérdések a munkatársaktól arról, hogy “táncolnak” ilyen zenére az emberek, hányan járnak a bulikra, mennyi pénzt kapunk érte, hehe.

Mi történik Kisújszálláson? Mert azok a bizonyos, előbb említett Cool Head Klan dolgok ott történtek. Azóta meg foglalt házas partyk, a 24/24 lemez is ott lett keverve. Mi ez a robbanás szerű aktiváció, egy viszonylag random vidéki kisvárosban?

Bandi: ezt majd Gida megválaszolja.

Gida: Ismertem a Gilát aki a Rákosis Csokival csinálja a Kihalást. És feljött, hogy kedveljük mindketten a primitív gyors rawpunkot. És mi lenne, ha csinálnák egy ilyen skandinávos beütésű Mob47 szerű bandát. De már párszor ezt beszéltük az Agyampokla podcastes Tömival is, hogy kellene egy kängcore banda�. Megcsináltuk és később csatlakozott Dark Norbi is. Nemsoká vesszük fel a második demólemezt most Debrecenben. Van pár házibuli szerű koncert a Gilánál de semmi több. Ott sincsen koncertezésre alkalmas vagy vállalható hely.

Kicsit más téma. Régóta a színtéren vagytok, megéltetek már sok mindent. Ti, hogy álltok a cancel culture-hoz?

Bandi: Cancel-ezném. Szerintem az utóbbi évek messze legnagyobb baromsága. De nemcsak ez. Ugyanide sorolom a nárcisztikus/abuzív/szexista/toxikus jelzők túlzott használatát, boldog-boldogtalanra ráaggatását, vagy a nemi szerepek extrém felnagyítását és ezáltal a férfiak és nők lehetetlen elvárások elé állítását. Ezek a jelenségek számomra olyan benyomást keltenek, mintha az emberiség szándékosan ki akarna baszni magával.

Ezeknek a jelzőknek a túlzott aggatása, elveszi a jelentés élét és ezáltal azok károsulhatnak, akik ténylegesen bajban vannak. Mert a mai világban már szinte az is abúzív, aki mondjuk csak szimplán egy faszfej a párkapcsolatában.

Bandi: Pontosan. Vagy csak ha simán rászólsz a gyerekedre vagy a házastársadra, hogy valamit ne csináljon, rögtön kikerülhetsz a netre, mint abuzív zsarnok. Arról meg ne is beszéljünk, hogy pl. a nárcisztikus jelző igazi klinikai pszichológiai jelentése mennyire eltér attól, amire ma már boldog-boldogtalan használja.

Feljött nem régiben újra ez a Cvlt of Grace-es dolog, amiről mondjuk én most hallottam először. Attól most tekintsünk el, hogy mennyire tartjátok őket a színtér részének. Ők is lelettek bohócozva, amikor azt mondták, hogy szarul esett nekik, hogy a párbeszédre és elfogadásról papoló közösség, azonnal kilökte őket magukból. Ez a teljesen zéró tolerancia nem lehet, hogy egy kicsit szélsőséges, pont annyira, mint az, ami ellen létrejött? Hogy ugyanazt a büntetést kapja az is, aki titkon horogkereszttel veri a zsidókat, meg az is, akkor maradjunk az előző példánál, aki elment a haverjai bandájába szívességből dobolni és a Kárpátia előtt lépett fel?

Bandi: Gyerekek, ne szopassuk már egymást. “Cvlt of Grace-es dolog”. “Feljött nemrégiben újra”. Ez az új nürnbergi per, baszd meg? Én sem hallottam erről, a bandáról is csak annyit tudtam, hogy a régi énekesünk, Máté bandájával, a Wasted Struggle-el turnéztak sokszor. A Google segítségével feltártam az ügyet és most szeretném a nyomozómunkámat a nyilvánosság elé tárni. A banda, amiről szó van, a Végvár nevű zenekar. Csak az interjú kedvéért meghallgattam a Jóreménység és az Időtlenül című lemezüket, melyeknek dalaival amúgy felléptek ezeken a bizonyos Kárpátia koncerteken. Összességében két tisztességesen megírt és amúgy remek hangzású magyar rocklemezről van szó, de sajnos zeneileg és szövegileg is sok rajtuk a közhely.  Viszont azt látta valaki egyáltalán, hogy az egyik lemezükön még Cseh Tamás (!!!) feldolgozás is van? Ezek a lemezek számomra szövegileg semmivel nem durvábbak, mint az USA-ban dollármilliókat kaszáló country sztárok dalai. Abszolút semmilyen náci tartalom nincs rajtuk. Sőt, a Jóreménység lemezen az utolsó dal refrénje konkrétan ez, begépeltem nektek: “Nem számít, ki honnan jött, se az, hogy merre tart. Énekeld most velünk ezt a dalt. Lehetsz szegény, de karácsonykor gazdagabb leszel. Szeretet meleg lángja átölel.” Akárhogy is nézem, ez nem az új Endlösung, basszátok meg. Ennek fényében tehát én, Liszkai András, mint a magyar hardcore/punk/grind színtér-rendőrség önmagam által önkényesen kinevezett tagja, a Cvlt of Grace-t bűncselekmény hiányában az ügyben felmentem. És légyszi ne legyen több ilyen “ügy”, borzasztó fárasztó és kínos ez az egész, ennél sokkal jobbnak kell lennünk… Én beszéltem személyesen (!!!) Is erről a Cult of Grace-el, mind a 4 taggal pár hete. Más miért nem tette meg? De rengeteg sebből vérzik az egész...

 A Kárpátiáról meg az a véleményem, hogy egy tipikus entry-level, belépő szintű magyar rockbanda, amikről feljebb már beszéltem. Számomra egyértelmű, hogy nem náci banda, utal erre bármi a szövegeikben? Szerintem nem. Nem védeni akarom őket, de ez az igazság. Nyugodtan készpénznek veheti bárki, hogy ha tényleg náci banda lenne, képtelen lenne ekkora tömegeket megszólítani, nem járnának családostól az emberek a bulijaikra. Azon is csodálkoznék, ha az „igazi” nácik Kárpátiát hallgatnának. A nemzeti rocknak szerintem van létjogosultsága, miért ne lehetne? Attól függetlenül, hogy nekem egyáltalán nem tetszik ez a műfaj a közhelyessége miatt, nem gondolom azt, hogy hihetetlenül káros lenne. Nagyjából ugyanezt gondolom a mulatós zenéről vagy ne adj isten a trapról. Ami szerintem sokkal gázabb, hogy ezek a bandák is veszik fel az állami támogatásokat, úgy összességében emiatt ugyanolyan hiteltelennek gondolom őket, mint Ákost vagy Nagy Ferót. Összességében, egyáltalán nem értem ezt az óriási befeszülést a Kárpátiával kapcsolatban. Ezrek járnak a bulijaikra, oké. De ugyanezt elmondhatja magáról a TNT, Nótár Mary de még a kibaszott DJ Parafa is, sőt higgyétek el, hogy ezeknek óriási átfedés van a rajongótáboraik között. A közös nevező nálam mindben, hogy kerülöm őket, ahol lehet. Ezek mind olyan produkciók, ahol fő tényező, hogy megélhetést biztosítson a zenélésből 10-15 ember számára, és ezt csak tömegszórakoztatással lehet megvalósítani. 100 fős klubbulikkal és 2000 Ft-os belépőkkel ez nem fog menni. Ennek fényében nem értem, miért vár el tőlük bárki 200%-os underground mentalitást.

Nem lehet, hogy az emberek, ha nem is szándékosan, hanem tudatalatt, ösztönszerűen ülnek fel az erkölcsi magaslóra, hogy az onnan hozott ítéleteikkel saját magukat nyugtassák, hogy csináltak valamit? Ez pont tökéletesen egybe is vág, a tehetetlenségből fakadó frusztrációval, ami azért eléggé alapja ennek a fajta zenének is.

Bandi: Dehogynem. Csakhogy a zenei anyag vagy egy hanglemez mégiscsak egy produktum, egy kreatív energiákkal, több ember által előállított dolog. Kommentelni meg bárki tud, mindenféle alap nélkül. A világ legegyszerűbb dolga lenácizni, toxikusozni, abuzív-ozni, cancel-ezni valakit a Facebookon. De a világ nem ilyen egyszerű, és emiatt az egész netes cancel culture úgy, ahogy van, baromság.

A hibázásra lehetőség nincs, se a megbocsátásra kb. Nem képmutató ez egy kicsit? Főleg, hogy pont a leghangosabb arcokról derülnek ki sokszor az ocsmányságok.

Bandi: A kérdésed második feléről nem tudok nyilatkozni, de az első felével, a képmutatással teljesen egyetértek. Kimondhatom a nagy igazságot? Az emberek 99%-a nem fasiszta, nem melegellenes, nem náci, nem kommunista, nem szélsőséges, nem bigott stb. Az emberek alapvetően társas lények, szeretik egymást, nem tudnak egymás nélkül létezni. Így van kitalálva a fajunk. Nem értem, miért olyan nehéz ezt az embereknek belátni. A szélsőséges gondolkodás gerjesztése és az emberek egymás ellen fordítása viszont egyes politikai és gazdasági érdekköröknek és a médiának nagyon is érdekében áll és az a bizonyos maradék 1% beleugrik az ő csapdájukba. Kicsit azt érzem, hogy az emberiség oda jutott 2023-ra, hogy az emberi természet alapbeállításait is újra kéne tanulnia egy csomó embernek.

Ennek hátterében az lehet, mint ahogy te is fogalmazod, hogy a politikai propaganda, meg a szociálmédia olyan szélsőséges párbeszédeket alakított ki, hogy ha megnézel egy kommentszekciót vagy elkapsz egy beszélgetést a melóban, jó eséllyel futhatsz kirekesztő fröcsögésbe. Akár olyan embertől is, akinek nem ilyen az alap beállítottsága. Részben igazad lehet, fasza is lenne, ha teljesen igazad lenne. De akkor viszont nem lenne igény, titkos Fehér Karácsony bulikra, amikről bizonyos oldalak még élmény beszámolót is írnak. Vagy nem történne meg az, ami a Betonnal történt minap. Szóval, elbagatellizálni sem lehet.

Bandi: Ebben igazad van, de ahogy fentebb is írtam, nem lehet marginális kisebbségek – akiket sajnálatos módon a politika vagy a média jól rászedett – véleményéből kiindulni. Véleményed szerint tényleg akkora igény van a Fehér Karácsony bulikra? Közgazdaságtani alapelv, hogy az igény nem csak magától áll fenn, az igényt lehet generálni is…  Egy cukros üdítőre, a cigarettára vagy hogy újabb példát mondjak, a kriptovalutára sem volt igény, hanem folyamatosan gondoskodnak róla, hogy az igény generálódjon a társadalomban. És tudod mi a közös azokban a dolgokban, ahol ennyire kell generálni az igényt? Hogy a társadalom szempontjából mind haszontalan dolog. Konkrétan rá kell őket erőszakolni az emberekre. Vagy hogy egy teljesen nyilvánvaló példát mondjak: a jelenleg uralkodó kormányra, az általuk teremtett elképesztő közállapotokra, az európai béke segge alatt lévő bérszínvonalra ekkora igény lenne? Abszolút nincs, de a média leuralásával és a propaganda 0-24es nyomatásával kigenerálható, hogy az emberek erre szavazzanak.

Volt olyan eset, amiről azt gondoltátok, hogy máshogy kellett volna színtérnek reagálnia?

Bandi: Ez már megint az a kattogás, ami nekem sok. Biztosan tudnék ilyet mondani, ha nagyon belegondolnék. Ellenben hadd indítsak itt és most egy kihívást. Mi lenne, ha az ilyen kérdések helyett azzal foglalkoznánk, hogy minden zenekar bevállalja, hogy idén december 31-ig kiad legalább egy új EP-t, vagy nagylemezt plusz szervez egy koncertet, ezáltal frissen tartva a szcénát és új arcokat bevonzva?

Én nem kattogásnak nevezném, de mivel ez a közeg ezeknek a dolgoknak a teljes ellentétét tűzi a zászlajára, teljesen természetes, hogy foglalkoztatja ez a téma. Még ha néha túlságosan is.

Bandi: Nézd.  Az emberek egy része soha nem fogja belátni, hogy a társadalmi megosztottságot beléjük verik, tudatosan. Jobbos/balos, Fidesz/ellenzék, náci/antifa vagy náci/komcsi. De egyszerűen nem lehet mindent két változóra leírni, kizárt. A világ és az adódó szituációk ennél ezerszer bonyolultabbak. Az én világnézetemben egyetlen aspektus van: mivel emberek vagyunk és emberi társadalomban élünk, a társadalmi haszon az egyetlen létező dolog, amit néznünk kéne. Én még a jobbos-balos kategorizálásba sem vagyok hajlandó belemenni magamat nézve, elutasítom, hogy engem bárki ilyen skatulyákba beletegyen. És ha a társadalmi hasznot nézem, akkor a világot működtető erők nagy része az én szememben szart sem ér. A politikai pártoktól kezdve az egyházakon át, a fennálló gazdasági rendszerekig.  Az nem társadalmi haszon, hogy a piramis tetején egy kis létszámú réteg kezében koncentrálódik minden, az alul lévő irdatlan tömeget pedig egymás ellen hergelik meg propagandával etetik. Emberek vagyunk, de nem működtetjük normálisan a legnagyobb kincsünket, a társadalmat.

aw5.jpg

Szerintetek jó ez a “rendszer” így vagy lehetne még finom hangolni? Nem kellene ezt a párbeszéd dolgot kicsit jobban erőltetni? Hogy meg is értsük azt, hogy ki, mit és miért gondol úgy ahogy?

Bandi: Teljesen egyetértek veled. Az egykommentes, egymondatos, edgelord cancel culture-nek hirdessük meg a temetését 2023-ban, elegem van belőle.

Szerintem én ennyi voltam. Van még valami, amit elszeretnétek mondani, de kimaradt? Köszi még egyszer!

Bandi: Van. Az eszetlen cancel culture helyett lehetne ezekre fókuszálni, ezek ellen felszólalni vagy megoldást keresni rájuk. Kurva hosszú lista lesz, sorolom:

  • A magyar munkahelyek gyalázatos állapota, ocsmány munkakörülmények, szociopata főnökök, munkahelyi kultúra teljes hiánya, alávaló bérezés, kizsákmányolt dolgozók, sztrájkok megtorlása.
  • Demográfiai katasztrófa, 1981-ben még majdnem 11 millióan éltek ebben az országban, 2023-ban gyorsan közelítünk a 9 millió felé. Az ország pusztulása a szemünk előtt zajlik. Ehhez kapcsolódóan a gerontokrácia, vénuralom teljes elterjedése, amiből egyenesen jönni fog a totális pusztulás. A 8 milliárdos Földön már csak 15 millió magyar van. Kibaszottul fájni fog, amikor kihalunk.
  • Az egész ország egy nagy egybefüggő szemétdomb, a hulladékkezelés egyáltalán nincs megoldva, a lakossági szeméttelepeket megszüntették, a közösségi konténereket elvették az utcákról. Azbeszt és veszélyes hulladék mindenhol, posztapokaliptikus vesztőhely az egész ország.
  • A magyarországi rendőrség és büntetés-végrehajtás teljes kudarca, a lakosság állandó veszélyben kell érezze magát. A legnagyobb, legforgalmasabb közterületeken, mint a Deák tér vagy a Blaha Lujza tér gyilkosságok és életveszélyes bántalmazások történnek, az egész országban mindenhol folyik a vér.
  • A lakosság mentális állapota romokban, 2023-ban eddig már minden nap volt olyan hír, hogy “kizuhant a panelből” vagy “elgázolta a vonat”, a rendőrség pedig az “idegenkezűséget kizárta”. Az öngyilkosok országa vagyunk, pusztít minket mindenki, de magunkat is pusztítjuk.
  • Az ország komplett művészeti színtere állami kézből van fenntartva, a szocializmus óta képtelenek voltunk levetkőzni ezt a hierarchiát, zenészek, festők, rendezők, színészek sorban állnak az állami pénzekért, a legjobban fizetettek közülük még kormánypropagandát is folytatnak a zsebpénzért cserébe. Hogy lehet egy ilyen produkció őszinte? Meg lehet nézni, milyen kurva szarok például a magyar filmek. Teljesen értelmetlen ezt a szcénát éves szintén sok száz milliárd forintból fenntartani, önjelölt idiótákat támogatni, akik szart gyártanak. Hol vannak a lelkes amatőr filmesek abban a korszakban, amikor már egy nyamvadt mobiltelefonnal filmet lehet forgatni?
  • Az új családmodell, a transznacionális család kialakulása az elmúlt 15-20 évben. Apu külföldön dolgozik és csupán hazautalja a pénzt a gyerekeinek, akiket a társadalomtudomány már elnevezett EURO-árváknak. Sajnos a magyar társadalom igen nagy része ezt ellenkezés nélkül benyelte. Amúgy meg a válások száma az egekben, mindenki más gyerekét neveli, nem a sajátjait. A mamahotelek brutális terjedése, lakhatási válság az egész országban, egyszerűen az emberek nem tudnak maguknak házat venni, csak ha örökölnek vagy ha egész életükre eladósítják magukat. A budapesti dzsentrifikációról pedig ne is beszéljünk, felháborító…
  • A cigánykérdés megoldatlansága, teljes csődje. Két, egymással párhuzamos társadalom fenntartása Magyarországon belül. Elképesztően méltatlan helyzet a cigány és a magyar társadalommal szemben is. Ekkora megosztottságot egy ilyen kis ország egyszerűen nem engedhet meg magának.
  • A magyar gazdaság egy fantom-gazdaság, igazából nem létezik. Nincsenek nagymúltú magyar cégek, nincs kialakult pénzügyi kultúra, nincs vállalkozási kedv, vagy csak minimális. Multicégek gyarmata az ország, a magyar munkaerőt pedig rabszolgaként kezelik.
  • Pornó- és prostitúció nagyhatalom az ország, amely egyenesen ered a mindenkori csóróságból és rettenetes családi körülményekből. Az ország egyetlen “self made” milliárdosa, Gattyán György, már a politikai porondon is megjelent. Az ország “művész” elitje gond nélkül átveszi az általa alapított Prima Primissima díjat. Az ország külügyminisztere Teqball asztalokat megy átadni külföldre.

 Ezen kívül, aki tényleg meg akarja érteni az ország problémáit, és hajlandó átlépni a média/politika által belénk vert jobbos-balos, náci/antifa, Fideszes/ellenzéki megosztottságon, az olvassa el ezt a három könyvet.

Fekete Gyula: Véreim, magyar kannibálok! Vádirat a jövő megrablásáról. (1992)

Az etalon, minden idők legjobb magyar könyve. Nélkülözhetetlen az igazi Magyarország megértéshez, a problémák gyökerének a tisztán látásához, és olyan szintű harag és indulat van benne, amit én még sehol nem tapasztaltam. Garantálom, hogy mindenki kitér a hitéből (és egy-két fejezetcím biztosan ismerős lesz majd az Another Way lemezekről), amikor elolvassa. Teljesen mindegy, melyik oldalon állsz, el kell olvasnod. Utána majd rájössz, hogy nincsenek is oldalak. Az igazság az, hogy ennek nemzeti alapműnek kellene lennie, könyvklubokat kellene róla tartani. Magyarország minden problémája visszavezethető a könyvben leírtakra, még a maiak is.

Losonczi Zsuzsanna: Ártó-védő társadalom (1989)

Az írónő nem kevesebbre vállalkozott ebben a könyvben, mintsem, hogy rámutasson egy egyenes összefüggésre a magyar társadalom fejletlensége/szervezetlensége, az ország működésének átgondolatlansága és a hihetetlen mennyiségű megbetegedés között. Elképesztő gondolatmenetek és levezetések vannak benne a tézis igazolására.

Féja Géza: Viharsarok (1937)

Számomra minden szociográfia ősatyja, a legjobb. Kik a viharsarkiak, hogy kerültek Magyarországra és mit akartak? Ki volt Áchim L. András és miért a Viharsarokból robbant ki minden felkelés? A könyv annyira arcba mászóan realista, hogy az akkori hatalomnak volt képe Féja Gézát izgatás (!!!) vádjával a bíróság elég rángatni és a könyvet betiltani…

Szilárd meggyőződésem, hogy ha a magyar társadalom nem kezd el az igazi problémáival foglalkozni, és tovább hagyja, hogy az ellenségképeket és a megosztó témákat a média és a politika diktálja neki, az ország teljes pusztulása olyan hamar be fog következni, hogy arra senki sem számít.

Drinking Beear in Bandanas Bélánál még vannak kazik vagy lemezek, menjetek rá és támogassátok a srácokat vagy azt aki szimpatikus, amennyire tudjátok Ha úgy van vasárnap pedig gyertek Gödöllőre, a Trafóba, ahol olyan Barlang kompatibilis bandák is lesznek, mint a Touch és a Satelles. A többin meg forgassuk együtt a szemünket :D Mutassuk meg, hogy faszák vagyunk és mentsük meg a Trafót, utána hátha lesznek megint fasza bulik is. Legyetek jók ha tudtok!

Képeket ezer köszi Vitéz Marcellnek.

 

Szólj hozzá!
2023. május 23. 18:13 - Professor_Pikt

Interjú Szeredi Csabával, a Pozvakowski "mozigépészével"

szeredi1.jpg

fotó: B42 - DiY

Folytatva az underground zenei világból nem (annyira) zenészként ismert figurák meginterjuvolását, a legutóbbi Perihelion/Pozvakowski/Lanterni buli után egy, számomra meghatározó művésszel gondoltam bővíteni interjúalanyaim sorát.

Ő pedig nem más, mint Szeredi Csaba, aki a Pozvakowski vetítőse/VJ-je/látványfelelőse.

Tényleg Csaba, te miként aposztrofálod a színpad(előtt)i tevékenységed?

Egy zenekaron belüli régebbi viccelődés ugrik be elsőként erre a kérdésre. A Pozvakowskiban azért van vetítés, mert nincs benne ének. Tehát valahol az énekben lévő narrációt pótolja. Azzal a könnyítéssel, hogy nem kell hozzá szöveget írni. Ezen a gondolatmeneten elindulva akár egy külön zenei szólamként is aposztrofálhatom ezt a fajta vizualitást. Eggyel kevésbé elrugaszkodott megfejtés, hogy egész egyszerűen ebben a zenekarban mozgóképekkel hozzuk létre a színpadfényt.

Mikor kezdtél a filmmel/filmezéssel foglalkozni?

Kamaszkorom óta rendszeresen fotóztam. Az első super8-as tekercset tizennyolc éves koromban (1987, atyaég!) forgattam el. Ehhez a tekercshez szereztem az első vetítőgépemet is, ami egy osztrák gyártmányú EUMIG S8mm-es gép volt.


Mi indított el ezen a pályán?

Alapból képekben gondolkodó típus vagyok. Számomra a zenei élmények is belső képekké fordulnak át. Innen egy lépés a folyamatot megfordítva projektálni ezeket a képeket. A gépekhez való vonzódás is mindig megvolt bennem. Egész egyszerűen kedvelem a MASINÁKAT. Ebből adódóan az analóg világ jobban vonz, mint a digitális. A digitális technika megjelenése előtt is analóg vetítéseket csináltam. Amikor megjelentek a digitális technikák, ez rögtön kiegészült azzal, hogy őrizni kell ennek a korábbi technológiának a sajátosságait, valahol szembe menni a korszellemmel. Ez is egy plusz motivációt adott ennek a típusú vizualitásnak a továbbvitelére. És persze győriként a 90-es években ott volt a Mediawave filmfesztivál, ami egy nagyon inspiráló közeg volt, bármilyen szinten is volt közöd a filmhez, filmezéshez. Ebben a közegben dolgoztam mozigépészként is, ami nélkül biztosan másképp néznének ki a mostani vetítéseim is.

Példaképeim a régivágású mozigépészek és az idejétmúlt avantgarde, ami megmutatta, hogyan képes elavulni a modernség. Nem sok furcsább dolog van annál, mint amikor a modernség felett eljár az idő. Amikor ütött-kopottá válik egy korábbi korszak újító kifejezési formája. Hogy konkrét személyt is említsek, Moholy-Nagy képzőművészet- és filmelméleti írásait mindig leesett állal olvastam.

Polgári állásod is a filmezéssel kapcsolatos?

Nem.

Hogy kerültél a Pozvakowski legénységébe?

2001- ben technikusként dolgoztam Győrben az azóta már nem létező Petőfi Sándor Művelődési Házban. Itt egy koncerten hallottam először a Pozvakowski zenekart. Több felületre vetítettek projektorral archív anyagokból összevágott képanyagot és karcolt diaképeket. A Pozvakowski a kezdetektől audio-vizuális zenekarként működött. Valójában adta magát egy vizuálos tag megjelenése a zenekarban. Ez végülis én lettem, szinte azonnal ez után az első találkozás után. A Pozvakowski azóta is egy olyan háromtagú zenekar, amiben négyen vannak.

Kérlek  mesélj kicsit a technikáról, amit használsz, ha lehetséges olyan egyensúlyban, hogy földi halandók is értsék! :)

A Pozvakowskiban elsősorban 16mm-es mozitechnikát használok. Ezek a gépek a régebbi mozikban használt 35mm-es vetítők kistestvérei, tehát a vetítések természetesen filmszalagról történnek. A 60-as 70-es évek lakossági felhasználásra szánt technikáját használom. A 80-as évekig bezárólag 16mm-es vetítőgépeket használtak mozgatható, kitelepíthető mozikként a kisebb településeken, de ilyen gépeket telepítettek iskolákba, közintézményekbe is. A gépparkomat a kezdeti időszakban ezek a szocialista ipar által létrehozott masinák uralták, később hozzájutottam  ugyan ebből a korból származó „nyugati”, gyártmányú gépekhez is. A géppark mérete is folyamatosan változott. A 3-4 géppel való vetítéstől egészen a 10-15 gépet hadrendbe állító produkciókig. Fontos eleme az előadásnak a gépek jelenléte a koncerttérben és a koncert alatti folyamatos gépészeti tevékenység  A vizualitás megéléshez rendesen hozzátesz, hogy esetenként több száz kiló vasat is megmozgatunk egy-egy fellépéshez. Hogy úgy mondjam ez megadja a produkció súlyát. J


Miként válogatod össze  a vetítés anyagait?

A vetített anyagot egy jól körbehatárolható korszak (a 60-as, 70-es évek) magyar oktatófilmjeinek a felhasználásával vágom össze. Ezek a szocialista propagandagépezet iskolai, katonai, ipari filmjei. A képzettársításos vágásokkal eredeti értelmüktől megfosztva jelennek meg és egy másfajta, nem konkrét elmesélés részei lesznek. Ezekből a szalagokból jelentős gyűjteménnyel rendelkezem. Tisztelve az egykor beléjük ölt munkát, nyersanyagként tekintek ezekre a kópiákra és próbálom egy másik közegbe emelni őket. Fontos, hogy ebben részemről nincs „retró” indíttatás.


Honnan szereztétek ezeket a fantasztikus tekercseket?

A lehető legváltozatosabb módszerekkel vadásztuk össze ezt az archívumot. Az első 16mm-es filmtekercseim mozibontások konténereiből származtak. Egy ideig vadásztam ezeket a relikviákat, most már ezek a relikviák vadásznak rám. Szóval valahogy megtalálnak a gépek is, a filmek is.

szeredi2.jpg

fotó: Tóth Masa


Miként kollaborálsz a zenészekkel? Együtt találjatok ki a vetítési koncepciót?

Nincs előre meghatározott koncepció a vetítésekhez. Minden egyes vetítés improvizáció. Igaz, a használt képsorok válogatva vannak és a gépek számát, a vásznazást, a géppark installálását is mindig előre egyeztetjük, de az adott vetítés íve, összképe nem ismételhető meg többet pontosan. Mindegyik koncertnek saját vetítése van. Amikor egy szétégő képkockát látsz a vásznon, az a kép ott és akkor valóban elég. A valóban fontos kollaborálás az az, ahogy egy koncert alatt egymásra reflektálnak a zenei és képi történések.


Mik a kedvenc koncerthelyeid, ahol azt tudod mondani, “Na igen, itt minden adott, hogy úgy menjen a vetítés, ahogy az a nagykönyvben meg van írva”?


Nem mindig és nem mindenhol megy át, hogy gyakorlatilag a közönség sorai közt is létrehozunk egy színpadot és nehéz berregő masinákat zsúfolunk a közönség feje fölé. Szerencsére a legtöbb helyen nem jelent gondot mégsem ez az extrém megjelenés. Szóval több pozitív példát tudnék felhozni, mint negatívat. A legtöbb koncerthely a kedvencem e miatt. Ez elég diplomatikus vagy már túlságosan az? (szerk.: Csak simán AZ :) )

Esetleg más produkciókban is végzel hasonló tevékenységet?

Igen. Tagja vagyok egy filmesekből, képzőművészekből álló vizuális csapatnak, a Kaos Campingnek, ahol szintén analóg filmes kísérletezések vannak a középpontban. Velük rendszeresen porlasztjuk a figyelmet a legkülönfélébb produkciókhoz kapcsolódva és önálló előadásokkal is. A Pozvakowskin kívüli vizuális tevékenységeim elsősorban ehhez a csapathoz kötődnek.


Vannak-e más szabadidős tevékenységeid, akár a fotó-/filmtechnikával kapcsolatban is?

Kerékpározás és fotózás nélkül nem tudok túl sokáig meglenni. Néha kézműves hajlamok is felütik fa fejüket bennem, ezek általában véget nem erő lakásfelújítási tortúrákba torkollanak.


Milyen zenéket szeretsz, inspirál-e a zene az alkotói munkádban?

Igen, a zene mindenképpen a legfontosabb inspiráció. Teljesen szélsőséges szórások vannak abban, hogy mikor milyen zenéket hallgatok. Válogatásom általában a könyörtelentől a vállalhatatlanig ívelő spektrumban mozog. Ezért nehezemre is esik példaként kiragadni zenekarneveket. Na jó, legyen a Laibach és a Butthole Surfers, ha már mindenképpen kell valami konkrétum.


Van-e bármilyen kedves/vicces/lélegzetelállító sztorid, amit megemlítenél a Pozvakowskival közös történetekből?


Egyik kedvencem, amikor a Pozvakowski zenekar kéttagú különítményeként Ádámmal utcavetítéssel összekötött utcazenélést kíséreltünk meg Salzburgban. A dolgok eléggé félrecsúsztak. Napokig kerestünk egy elvesztett benzines aggregátort. Mire meglett, szakadni kezdett az eső. Aztán három durrdefekt beiktatásával valahogy hazavergődtünk összesíteni az anyagi és szellemi károkat. Hajmeresztésből mondjuk hirtelen ennyit.

Ha bármit szeretnél hozzáfűzni, kérlek ne habozz!

Köszi szépen a kérdéseket és türelmet is a válaszokhoz. 

 

Szólj hozzá!
2023. május 19. 10:42 - Professor_Shub Niggurath

Bandit - Self Siege (2023)

bandit.jpg

Fhu, mennyire szeretem a Bandit-et. Pedig csontra azt játszották eddig, amit a legkevésbé szeretek a grindban meg powerviolenceben is. Amikor alig 20 másodperces lepkefing dalokkal szúrják ki az ember szemét, összesen 7 percben. Erre Ők még rátettek egy lapáttal, mert a Warsaw a maga 7 zseniális percével, már 5 éve, hogy kijött. Arról nem is beszélve, hogy a tavalyi Cloud Rat katasztrófa után, azt sajnálom a legjobban, hogy nem láttam Őket a Tukker Blast Festen. Na de mindegy, olyan rég volt igaz se volt. Itt az új lemez, ami egymagában duplája az első kettő játék idejének, így kiadva végre, egy tisztességes és egészséges, az idegrendszerre jótékonyhatással levő grindcore lemezt.

Gene az előző lemezt a nagymamájának ajánlotta, dal címeket is adott, a második világháborúban lebombázott városok után. A címből kiindulva, ezt most saját magának ajánlotta. Aki instán követi tudhatja, hogy eléggé benne van mostanában az önfejlesztésben és hogy leküzdje a mentális problémáit. Tanácsokat és okosságokat is megoszt a témával kapcsolatban, mindezeket kettő nagyon szar dad joke közé ékelve mindig. A szövegek is ehhez a témakörhöz kapcsolódnak ezért is Gene éneke nagyon intenzív és a szomorúságon a frusztrál dühig elég sok minden átjön belőle. Mondjuk az is tény, hogy picit nehéz átélni a szomorúságot, amikor épp véresre verem az öklöm az albérlet padlóján. Mert, ha az volt a cél, hogy frusztrál és klausztrofóbiás érzéseim legyenek, de nem is testileg, hanem mentálisan. Mintha a saját elmémbe lennék zárva, ahonnan nincs kiút, na akkor a céljukat tökéletesen elérték.

Zeneileg nem egyszerű a recept, vagyis lehetne az is, akkor annyit mondanék, hogy korai Pig Destroyer. Viszont ennél picit többnek érzem. A gitárok kacskaringóznak mindenfelé, egyik pillanatról a másikra váltakoznak a dallamok és a disszonáns megmenések. A dob hol jazz, hol punk, hol hardcore, csak hogy őrült blastoklásokkal tegyék fel a koronát az egészre. A gitárok elég magasak, nem olyan finom ropogósak, mint a Warsaw-n, de ez nem von le semmit a hangzásból, mert attól eltekintve, hogy egyértelmű a hatás, ez eddig a legérettebb és legkidolgozottabb munkájuk. Ezt pedig sikerült úgy összehozniuk, hogy semmit nem veszítettek, a vadságból és ösztönösségből, ami jellemző volt rájuk. Valahogy nagyon egyben van az egész, még az artwork is. Ami elsőre nagyon bénának tűnt, viszont a lemezt hallgatva és nézegetve, már érthető mi volt vele a céljuk, hiszen én is majdnem kiestem a saját fejemből, miközben leskelődtem.

útonálló 9/10

Címkék: bandit grindcore
Szólj hozzá!
2023. május 15. 09:04 - Professor_Shub Niggurath

Tetem - s/t (2023)

tetem.jpg

Na, kijött végre a Tetem is! Ők már azzal a lépéssel, hogy hamarabb volt koncert, mint hanganyag, már elve azt az igazi old school underground érzést keltette, amire szükség volt egy kicsit. A sok előbb van merch csomag, mint lemez között. A lelkesedésem kicsit lejjebb hagyott, amikor láttam Őket élőben. Ott nekem személy szerint kicsit túlságosan is biztonságijátéknak hangzott, amit előadtak. Viszont kijött a lemez úgy, hogy a borító se volt még kész, csak, hogy kint legyen végre, ami megint csak elég trve.

Viszont továbbra is biztonságijátéknak érzem. De szól annyira jól, meg vannak rajta olyan jó ökölrázások, hogy simán túlteszem magam rajta. És csak annyi marad meg, hogy végre egy neo-crust itthon, ami kicsit nagyon is Tragedy néha. Viszont a Tragedy nem ír ilyen fasza magyar nyelvű szövegeket. Felmerül a kérés, hogy van e értelme ilyet csinálni? Eljátszani azt, amit más már eljátszott sokszor, meg lehet jobban is. Szerintem simán van, ha a végeredmény van ennyire minőségi, mint a Tetem esetében. Hiszen hallatszik, hogy imádják és kívülről fújják a stílus minden mozdulatát és mindenki sokkal jobban tud azonosulni azokkal, akik onnan jönnek, mint Ő, hátha még az anyanyelvén is óbégatnak. Megint az az eset merült fel, hogy sok mindenről beszélni nem lehet a lemez kapcsán. Jól szól? jól. Jók a dalok? Jók. Hiteles? Hiteles. És kész. Ettől függetlenül én mégis fontosnak érzem, hogy említve legyen minél több helyen, még ha csak egy esetlenül megfogalmazott rövid bekezdésben is. Mert nagyon fasza, hogy végre egy ilyen is van itthon, ami tényleg jó is, még ha kicsit ismerős is. Én megközbe várom, a hazai Vuk témájú Fall of Efrafa kópiát.

tragédiás 7/10

Szólj hozzá!
2023. május 05. 12:12 - Professor_Nagaarum OMons

Havi keserv (a hónap kedvencei #2) 2023. április

Hosszú vizsgálódásaink a kőzetrétegek között arra az eredményre vezettek minket, hogy a kőszénelegyrészek által kompaktált fosszíliák pár darabja gúnyt űz az ősökből valamint a felnövő generációból is. Természetesen rugalmasak vagyunk, ezért már más vágányon fut a tervünk, amelyet feltartóztathatatlanul visz előre a saját lendülete. Mindig mondtam én (és nem csak én), hogy helyes idő és munkabeosztással minden nehézséget át lehet hidalni bizony. Bár a menetrendek felépítése sosem erőssége a széleken úszóknak, és a farvizeken sem olyan kényelmes a létezés, mint a fősodorban, ne feledkezzünk meg viszont arról a tényről, hogy a gyorsabb haladás hamarabb is juttat el minket a vízesésig, ahonnan már nincs visszaút. Éppen ezért a komfortot kihajítva alig, vagy egyáltalán nem leplezett kajánsággal tehetünk megállapításokat olyan - hozzánk kicsit sem hasonlító intézményekre vagy társulatokra - akik maholnap sem és az idők végeztéig sem akarnak majd a hitelesség őszinteségére törekedve állni az arcvonalba.

Havi keserveink most itt kettőezer-huszonhárom áprilisában:

 

Photon Patch

A Havi Keservbe most a rovat nevéhez méltó albumot ajánlok a Ópiumbarlang olvasói számára, akik talán nem riadnak vissza, ha nem metál zenéről esik itt szó. A Morwan egy alternatív punk-rock alapokból kibontakozó egyszemélyes dark-elektro-pop formáció, aminek fő motívuma a kelet-európai kisember lelkéből táplálkozik. A 2020-ban megjelent Zola-Zemlya album melankolikus atmoszférájára nagyon ráfüggtem. Tökéletesen rezonált az emlékeimben élő közel sem tökéletes, savanyú tej szagú, mégis boldog gyerekkorával. Az elmúlt években izgatottan vártam a folytatást, aztán egyszer csak kitört a szomszédunkban a háború. A formáció mögött álló Alex Ashtaui-nak nem volt sok választása, hazáját és hangszereit hátrahagyva menekült Berlinbe, ahol utat engedett a benne szunnyadó alkotói vágynak. Az új album egyáltalán nem tűnik a háború krónikájának, mindinkább csak a érzelemfoszlányok kollázsa, a lenyomatai a keserűséggel átitatott honvágynak. Nem gyötrelmet kapunk az arcunkba tolva, hanem a szürke cigifüstben és vodka gőzben feloldódó melankóliát, az elmúlással csitulni nem akaró pulzálását, táncot, boldognak álcázott táncot. A magyar népléleknek ismerős lehet ez az érzés: a kis ember elvágyódása a komcsi panelokból és falusi kockaházakból, ahol a falon még nagyanyáink féltve őrzött dísztányérai lógnak, átitat mindent a savanyú illat, kicsi a boldogság, és nem is tart ki sokáig, de mindig jut idő egy utolsó táncra a töredezett konyhakövön.  
 

 

Professzor_Dunwich

Kell ennél baszóbb név egy lemeznek? Na ugye!

Ebben a hónapban egyébként is sokat hallgattam a Portrayal of Guilt-et, mert testben és lélekben készültem a március végi koncertre és mikor kijött az a bizonyos kis film én bizony elszálltam egy egészen más létsíkra. Nekem rettenetes módon bejött az a hangulat, amit a kép és hang együtt teremtett abban a nagyjából 15 percben. Aztán ki jött a teljes lemez… Jó? Persze, hogy jó…De azért annyira nem. Inkább tűnik stílusgyakorlatnak az EP, mint új teljes értékű anyagnak, ami nem feltétlenül rossz dolog, de egy Christfucker, We are always alone, vagy épp a Let Pain Be Your Guide után hááát… mindenki ízlésére bízom. A koncerten amúgy nagykirály volt a Burning Hand és a Devil Music dal is, de igazság szerint nekem azért érte meg, hogy kiadták ezt a lemezt, mert rajta található dalok részleteiből összerakták a szimfonikus Devil Music dalt, ami nálam naponta többször is lepörög és rohadt jó még mindig!
 

Volt még a hónapban:

SlayerReign in Blood (1986) – akinek ezt a lemezt be kell mutatni, az bújjon el egy sarokba oszt maradjon is ott!
Satyricon & Munch (2022) – sokat vitatott és még többek által fölöslegesnek vélt legutóbbi Satyricon album, elejétől a végéig imádom az egészet, szívesen meghallgatnék hasonlót, mondjuk egy Csontváry, vagy egy Gulácsy tárlathoz
DeafheavenInfinite Granite (2021) – esti „popos” lazaság, jól esik néha az embernek
Swollen MembersBeautifull Death Machine (2013) – egyik kollégám ajánlotta ezt a kanadai hip-hop bandát, hogy ez nekem tuti befog jönni és kifejezetten ezt a lemezt javasolta.. jól tippelt!

 

Professor_Nagaarum O'Mons

Bár koránt sem vagyok a black metal szakértője, a hozzá nem értők is észrevehetik (a hozzáértők is, csak közüllük sokan marginalizálnak), hogy a magyar black metal mezőny fősodra szimplán újrahasznosít és trendeket majmol. Ezt a szót egyébként nemrég tanultam, de még gyakorlom. Az m betűset. Kérem, ezen vizsgálódásaim vezettek oda, hogy mindenképpen meg szeretném mutatni Önöknek az új Kolp lemezt, ami nálam a hónap ásza. Nagyon sok idő telt el az elkészülte és a megjelentetése között. Knotot a banda zenészét a barátomnak is tekintem, de természetesen ennek köze nincs ahhoz, hogy a listám élére pakoltam őket. A valódi ok az, hogy a Kolp úgy képes a műfaj eredeti alapvetéséhez hű maradni, hogy nem unalmas, de nem is csinál olyant, ami az ortodox híveket elijesztené. Egyszerre tradícionális és újító. És messziről bűzlik belőle a mindent telibe szarás is.
 

Ezen kívül ment még a hónapban:

Pink Floyd - A Saucerful of Secrets - a címadó dala az Ummagumma lemezük mellett minden idők legsötétebb, legbetegebb zenei kísérletezése, a húgom pl. azért nem hallgat Floydot, mert fél tőle.
Criptadel - Brutal Imperium - a dungeon synth anyagok között is nagyon varázslatos.
The Gathering - sok koncertfelvétel - Silje hangját jobban szeretem, élőben viszont Anneke a jobb. Ő az, aki koncerten jobban énekel, mint stúdióban. Feltételezem azért, mert a stúdiósok leherélik a hangját.
Robbie Williams - I've Been Expecting You - rajongok a pasasért, a hangjáért, az előadásmódjáért, hogy élőben is maximalista, hogy egy örökvidám hülyegyerek. Ez a lemeze pedig a popzene magasiskolája.
Enslaved - ez meg az...
Emperor - ez meg az...
Mortiis - Keiser av en Dimensjon Ukjent - az ok magától értetődő XD

 

Professor_Pikt

Április hónap igencsak megváratott az általam mostanság kutatott zsánerek számomra figyelemre méltó megjelenéseivel. Az egyik ilyen a fenti track. A Bear munkásságába tekintve egy modern metal/whatever core dolgot ismerhet meg a hallgató, viszont a Vanta című produktum ezt az irányt el tudta vinni egy olyan szintre, ami nem a csalódást keltő „ó ezek tökjó djent riffek, de miért kell a numetalos, nyavajgós vokál” minősítést kapta meg tőlem. A tiszta ének nagyon jól fekszik az embertelenül őrlő zenére. Nem spanyol viasz, de pont jók az arányok ahhoz, hogy tetsszen. Big winner.
 

Hallgatottak:

VexedAnti-Fetish (Negative Energy) – Ők sokat mentek az első helyért, de úgyis júniusban lesz full album.
Wes Borland – Astral Hand – Számomra az egyik leginkább alulértékelt, de nagyon szimpatikus gitáros, a zenéje mindenhez jó.
Anthrax Vol. 8 – emlékszem, 16-17 évesen rengeteget hallgattam a Bush korszak lemezeit…OK a Big 4, de az Anthrax jól jön mindenkor.
Pain of SalvationPanther – Ez az album fantasztikus, de emellett hallgatható is akármikor, zseniális, és a Species egy gyönyőrű dal.
Manatees – Hellvelyn – Az a fajta sludge-doom esszencia, amiben a kevesebb néha több aranymetszete karikázik…kár értük.
Corrections House – Egy megkerülhetetlen supergroup, furcsa produkcióval. Imádom a Hoax the System képi világát, és elkezdődni/véget nem érni akaró mivoltát.
Smash Hit Combo – Ez egy nagyon érdekes crossover, djent, hiphop, szüperszajen… 

 

Professor_Shub Niggurath

Háborúbaszás milyen kiváló név egy grindcore zenekarnak. Az már csak a kiválóságának nagyságát növeli, számomra, meg gondolom még pár ember számára, Ők jelentik a legértelmesebb Nasum utánpótlást. Klasszikus svéd grind iskola. Gyors, vehemens és nyers, de mégis elég tökösek faszányos dallamokat odapakolni és apróbb építkezős kitérőket tenni. 23 percben 19 dal egyébként is egy elég jó leosztás, főleg úgy, hogy nincsenek 10-20 másodperces bohóckodások, a dalok többnyire 1 perc körül vagy afelett vannak. Így bőven van idő felépíteni, majd tökéletesen szétblastolni a fejünket meg a dalokat is. Mert itt megállás nagyon nincs, egymás után jönnek a jobbnál jobb dalok és dallamok, annyira, hogy a debüt óta ez a legjobb lemezük, de még az is lehet, hogy annál is jobb picit. Ez a két lyoni fasza gyerek több mint 10 éve ontja magából a jobbnál jobb grind lemezeket, semmi lacafaca, csak kompromisszum mentes ököl rázás, de úgy, hogy biztos vagyok benne, hogy Mieszko is elégedtten csettint, a grinderek mennyországában.

Pörögtek még:

Sól Án Varma Sól Án Varma (2023)
Fall of EfrafaOwsla (2006)
Stikkersvin - ….og de levede ulykkeligt og alt for laenge (2023)
Bonjure TristesseAgaints Leviathan! (2023)
Wu-Tang ClanWu-Tang Forever – (1997)
TunicWrong Dream (2023)

vanta.jpg

Szólj hozzá!
2023. április 26. 09:54 - Professor_Shub Niggurath

3 friss hardcore kislemez, testnek és léleknek

3 hardcore kislemez, go!

touch_1.jpg
TouchDelivarence (2023)

A Touch-ról meg ömlengtem itt párszor, én már tűkön ülve vártam az új lemezt. Ami hiába lett rövidke, de legalább szinte hibátlan. Ők az a banda, ami annak ellenére, hogy klasszikus hardcorenak mondható, nem egy haver is szétadja, aki nem is szereti ezt a vonalat. Mindig is a gitár volt az erősségük, amire most még egy lapáttal sikerült rátenni. Az egyértelmű hatások mellé, simán el van rejtve fasza strand punk kezdemény riff is, és jelen van még mindig a grunge és indie is. Noha, nem olyan arcbamászósan kell elképzelni, mint mondjuk a Turnstile vagy a legutóbbi Scowl esetében. Sokkal finomabban és elegánsabban vannak ezek a dolgok használva, amitől még simán hardcorenak mondják a vaskalaposak is, nem úgy, mint a másik kettő zenekar esetében. Az atom veszélyes riff párbajok még mindig, robbanás szerű hardcore táncolásokban vannak feloldva, ahol jár a láb, meg az ököl a levegőben, még se lesz unalmas a recept. Bár, abban biztos vagyok, hogy élőben fognak működni a dalok. Meg amúgy is, Balázs úgy rázza a bulkeszt, hogy minden józan gondolkodású férfi megkérdőjelezi a heteroszexualitását. Az utolsó két dalon egyébként a Beriloom and the doom énekese vendégeskedik, ami egy olyan váratlan feat, amiről nem tudtuk, hogy szükségünk van rá, de úgy néz ki, hogy mégis megérdemeltük.

segrázós 8/10

 

Fleshprison S/T (2023)

Na még egy hazai, de ez is kihagyhatatlan. Mondtam már párszor, de mondom megint. Rohadt jó a hazai hardcore színtér! Mi sem bizonyítja jobban, hogy pár héten belül kijött egy ugyanolyan fasza minőségű, de mégis szinte csak az alapokban el nem térő banda lemeze. A Fleshprison az én szívemnek egyébként is különösen kedves. Hiszen kurva fontos az egész banda. Most nem a tagságról beszélek, amiről ódákat lehetne zengeni. Hanem hogy végre már kettő igazán döfi metalcore zenekar is van itthon, amik nem a puhapöcs, álkeménykedő, göteborgi lófaszt játszák, bocsi, de nem bocs attól, aki szereti. Csak amíg az Exterminating Angel, az Unbroken iskolában vizsgázott szín ötösre, addig a Fleshprison még az annál is agresszívabb és frusztráltabb vonalat kezdte el követni. Simán felismerhetőek az Integrity jegyei vagy akár a Ringworm, de sorolhatnék még olyan bandákat, mint a Gehenna, meg még egy rakat ocsmányság a keleti partról. Na, meg az egyételmű powerviolence hatások is itt vannak. Az egész majd szétpattan az agressziótól, az egy perces dalok mindegyike egy kis apró adrenalin bomba, ami annak ellenére, hogy rövidek szépen felépítettek. Vannak hangulatos kiállások, az egyikben Pándi el is felejti egy pillanatra, hogy nem valamelyik jazz projektjében van éppen. 10 perc dupla kezes ökölrázás, ami szutykos és mosdatlan, olyan mintha egy pudvás fogú hajléktalan támadna rád egy rozsdás bökővel. Miközben beszarsz attól, ahogy szól. Nyilván, mert Dexter keverte.

öklös 8/10

SlundEnter the Slund (2023)

Ráadásnak pedig, egy „mi kutyánk kölyke”, A Slund személyében, ami Szlovénia egyik legkirályabb export cikke. Powerviolence, gridncore, sludge telibe verve sampleökkel. Olyan az egész, mintha erre a blogra írták volna. Főleg, hogy nem tudok elmenni szó nélkül az egyértelmű Wutang áthalláson sem. Enter The Slund? Kung fu filmes minták? Két tányérral kérek, Köszönöm! Ahogy haladtunk a 3 lemezen, teljesen véletlenül, éppen durvaság és hangzás szerint lettek sorba rakva. Ez még a Fleshprisonnál is mocskosabb, mintha azokról a VHS kazettákról szólna, amikről a filmes cuccok ki lettek vágva. Zümmögő, berregő gitár, aminek néhány pillanatára még a láncfűrész hasonlat is kevés. A dob, ha kell menetel, mint egy sereg cséphadarós szamuráj, ha kell, pedig egy kis ocsmány sludgeot kap elő a farzsebből. Az egésznek lemeznek van egy természetesnek tűnő hullámzása, a lassú és gyors részek ringatózása adja az egész lemez alapját, amit a jópofa filmes minták színesítenek. Van rajta újdonság? Nem sok. De ha ez a szutykos 10 perc a vénádba kerül, azonnal leszúrkálod a közösképviselőt, mikor jön a pénzért.

ninja 7/10

Szólj hozzá!
2023. április 15. 14:18 - Professor_Shub Niggurath

Bonjour - Tristesse - Againts Leviathan! (2023)

a3646349351_10.jpg

Harmadik lemezéhez ért, a Heretoir-os Nathanael solo zenekara a Bonjour Tristesse. A magát anarchista black metalként aposztrofáló, egy személyes létesítmény, most se bízta a véletlenre a dolgokat. A lemez címe meg az egész lemez tematikája Fredy Perlman Againts His-tory, Againts Leviathan című, zöld anarchista könyvén alapszik. A könyv lényegi mondani valója, hogy a technológia, a társadalmi berendezkedésünk, vagyis a mai modern világ cakumpak, csak arra szolgál, hogy a többség még nyomorultabb legyen, a bizonyos 1% boldogságáért és jó létéért. Erre a témára, mi is lenne jobb, ha nem egy bánat black metal lemez?

Black Metal Against Civilization! Szól a szlogen és már az első dal szövegét böngészve egyértelművé válik, mi is van mögötte. A civilizáció ellenes primitívség van a zászlóra tűzve, mégis zeneileg sokkal inkább a modernebb 2010 környéki black metal a hangsúlyosabb. Nekem mindig a Wolves in the Throne Room ugrik be róla, mármint az az időszak, amikor még jó volt. De még picit annál is nyersebb. Egy hadakozó állat képe sejlik fel előttem, aki nem találja helyét a modern világban. Nyers, erőszakos, de mégis átgondolt és jól kimunkált. Az eszeveszett blastok és tremolok tengerében, simán megférnek a post black-es kiállások és a kecses dallamok is. Az anarchista kiáltványokat pedig tökéletesen hozzák a halálvarjú károgások. Ennél a lemeznél hasonlót érzek, mint nem régen az Endless Swarm-nál. Ahogy az, ez sem mutat sok újdonságot, mégis látszik, hogy aki csinálta imádja és érti is a stílust. Nincs sok minden, amiről lehet beszélni, jó arány és dallam érzékkel elkészített pöpec black metal. Ami tökéletesen lavírozik a nyers cséphadarások és a fülbemászó post blackes témák között. 4 dal van, abból 3 tíz perc feletti, még sem elsz egy percre sem unalmas, változatosságban, hangulatok le és fel bontásában sincs hiány. Hallgatni kell, meg felégetni a civilizációt. Ha Corbata fest után marad pénze valakinek, akkor most meglehet venni kazin is, mert az a lényeg. Tape masterrace! ÖÜGH!

civilizáció romboló torpedós 8/10

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása