Tavaly már írtam a Fawn Limbs aktuális lemezéről, így mikor megláttam, hogy megint jön egy, kicsit húztam a számat. Nem vártam tőlük túl sok mindent ilyen rövid idő alatt, még úgy sem, hogy évente hozták ki eddig is a cuccaikat és mindig volt fejlődés abban amit csinálnak. Nekem most mégis az volt…

Megint egy olyan banda van terítéken amiről eddig nem is hallottam, pedig már 204 óta ontja magából a sötétséget ezen a néven. Főleg úgy kellemetlen ez, hogy jelenleg is ilyen Dark Funeralos, meg volt Nifelheimes arcok vannak benne.Még ha állandó tagságról nem is lehet beszélni, jönnek-mennek az…

Akik valamilyen mentális defektből fakadóan követik a blogot, azok valószínűleg már rájöttek, hogy én elég nagy Death Grips fan vagyok. Nem rég csak úgy viccből rákerestem, hogy itthon amúgy írt-e már róluk valaki, valamit. Ki gondolta volna, de csak a Recorder-en van említés róla. Szóval fogom a…

Már öt éve annak, hogy az Oaken nyakon vágott a King Beast-el. Sőt már annak is három, hogy kijött az utolsó daluk. Akik nem vágják, azok mire is számíthatnak? Hát először is egy brutális letolásra, ugyanis jelenleg ők az egyik legjobb hazai banda, akik kb annyira jók mint amennyire terméketlenek…

Bong-Ra alias Jason Köhnen, egy rohadt érdekes, na meg sokszínű arc. Kezdjük azzal, hogy a Bong-Ra eredetileg egy elektronikus projektje, amiben breakcoreon át jungleig mindent tol. Folytassuk azzal, hogy benne van (volt?) a Killimanjaro Darkjazz Ensembleben, ami az egy egyik legkirályabb dark jazz…

Ez a mai nem lesz egyszerű. Kezdődik ott a dolog, hogy csak másolással tudok rá keresni a nevükre, ami egyébként Sleepwalker akar lenni kínai betűkkel, az album címe pedig szlovénül van, Night at the Edge of the World. Én is csak angolra pakolgatom, hogy még jobban összezavarjam magam is meg az…

  Két hölgy, Austrália, Melbourne. Zaj, sludge, doom, kísérlet. Mostanában egyre nagyobb divatja lett annak, hogy zenei fomában állnak ki a fehér felsőbbredűség meg minden féle elnyomó, rasszista lófaszok ellen úgy, hogy az alapja egyébként nem punk, ahogy általában lenni szokott. Ez persze a…

  A Cara Neir azon bandák sorát erősíti, amik a termékenység zenei képviselői. 2008 óta léteznek, de a bandcampjük szerint már több mint 10 kiadványuk van. Ebben persze benne van minden split, EP meg miegymás. Ők abból a 2010-es évek elején körül elindult, blackened screamo, neo-crust dologból…

Nemrég Professor Shub Niggurath nyaggatott, hogy jó volna, ha írnék erről az albumról egy szösszenetet. Akkor elhajtottam, mondván, számomra ez emészthetetlen massza az előző remekműhöz képest. Most pár hónap elteltével viszont úgy érzem, muszáj véleményt formálnom. A 2017-ben megjelent Exuvia…

Nem titkoltan vallom, hogy a Show Me The Body jelenleg az egyik legkirályabb banda. A hardcore-ban gyökerező, de egyébként mindenféle-fajta stílust is felvonultató, határtologató örjöngések egy teljesen másik szintet képviselnek mint a legtöbb banda. Már eleve a felállásuk is magáért beszél, hiszen…