Ez is egy olyan lemez, amit csak a tag-ek alapján próbáltam be. Ezúton is köszönöm Radó Úrnak, Ön egy Úr. Szóval, noise, industrial, hip-hop, hardcore, absztrakt, meg metal, ez egy olyan egyveleg amiből irdatlan király dolgok születhetnek, viszont nálam pár hangon simán el megy úgy, hogy két szám…

Amikor egy lemez a legutóbbi Cult of Luna kezdéséhez hasonló effektel kezd, akkor kezd valami jó érzés eláramlani bennem, főleg ha hip-hop-ról van szó. Nem mintha nem ismerném őket, pörgetem már pár éve a cuccaikat. Hála annak, hogy földönjáróistenMikePatton kiadójánál vannak. Mégis lemezről lemezre…

Én még mindig a múlt pénteki droppok-ból próbálok felocsúdni. Az hagyján, hogy már reggel lepörgettem az Absent in Body-t, meg a Soul Glo-t, végig volt egy olyan érzésem, hogy én elfelejtettem valamit. Na jah, az a valami az a lemez volt, amit a legjobban vártam idén, a Morrow harmadik karikája.…

Haramia, olyan mint eddig, kurva jó, csak még jobban szól! 10/10 EP 2022 by Haramia

Az év első hip-hop ajánlója, egy személyes kedvencem új lemeze lesz. Emberem Earl visszatért, amit szerintem nem csak én vártam már jó ideje, főleg az Armand Hammer-es feat után. Bár én azok kevesek közé tartozom akiknek a Doris a top nem a Some Rap Songs, de tény, hogy az egy eléggé eget rengető…

Camae Ayewa, költő, zene producer, néha politikai aktivista. Már volt róla szó, tavaly Billy Woodsal olyat gurítottak a Brassen, hogy azóta se találtam párját és akaratlanul is ahhoz hasonlítok mindent, az utóbbi évek legjobb hip-hop cucca azóta is. Nos, hősnőnk visszatért elég hamar, most nincs…

Ha valakinek azt mondjuk, hogy mondjon szerinte fasza hip-hop cuccokat a 90-es évekből, valószínűleg a Cypress Hill az említett előadók között lenne. Ami nem véletlen, hiszen nem egy alap korongot raktak le a srácok, ami szerintem nagyobb részt köszönhető DJ Muggs produceri munkájának, mint a két…

Megint pukkant egy cucc, amit siám pörgetni fognak a metal arcok is, vagy nem, igazából nem tudom, ilyenkor általában magamból indulok ki. Na mindegy a lényeg itt van Ashanti Mutinta másnéven Backxwash második lemeze. Az előzőeket már pörgettem korábban, ilyen címekkel mint a Black Sailormoon azért…

Abban a közegben amibe magamat is sorolom, még ha nem is szeretem sorolni magamat sehova, mert az sokkal trvebb, van egy, már szerencsére annyira nem általános, de mégis hibás narratíva, hogy ami mainstream az szar, ami underground az jó. Szóval ez szerintem faszság, gondolom nem kell magyarázni…