Néha elég váratlan helyekről jönnek az új zenék. Például, az is elég váratlan volt, amikor az Agyampokla Tomi rám írt, hogy itt egy nagyon fasza dán cucc. És ha úgy van írjunk róluk pár szót, mert nagyon fasza gyerekek, csak nem Agyampokla stíló, annyira. Már akkor lejött, hogy tényleg fasza cucc és…

Sokan már kételkedtek, sokan már bosszankodtak. Én személy szerint jól szórakoztam, hogy a Duna már saját magát meme-eli, hogy még mindig nincs kész az új lemez. De kész van! Öröm és boldogság lengi át, a hazai underground minden mocskos kis bugyrát. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy hét év és ekkora…

Ép trashben, ép lélek, valami hasonló szlogenje van az Erkölcsi Mozsdónak. Ez tökéletesen le is írja, azt az undormány „szart” amit csinálnak. Hiszen ahhoz, hogy lelked legtisztább állapotát elérd, először meg kell mártóznod a mocskos letargia legmélyebb bugyraiban is. Ehhez pedig tökéletes aláfestő…

Nem gondoltam volna, év elején, hogy az év egyik legjobb screamo lemeze Malajziából fog jönni. Pedig még emelték is a tétet, mert ez az egyik legjobb debüt nagylemez is. Hét év, egy demo és négy split után elértek ide a srácok és csajszi. A lemez minőségét pedig mi sem mutatja jobban, hogy a Zegema…

Ha valaki Cara Neir rajongó, akkor általában felkészül a váratlanra mindig. A tavalyi pont egy jó év volt erre, hiszen az elején kihozták azt a chiptune őrületet, amit Phase Outnak kereszteltek. Utána meg az izmos, derékból meghajlást tettek a grindcore felé. De volt már itt post-blacken át, a…

Alex CFről volt már itt rengeteget szó. Annyira, hogy amihez köze azt próbálom ide kirakni, annyira imádom a faszit, meg amit csinál. Ebből kiindulva nyilván mindent imádok, amiben benne, valamit jobban, valamit kevésbé. Az biztos az Archivist az nagy szerelem, és sajnálatos, hogy a szokásos három…

A post rock... Ugyanaz a metalosoknak, mint a 90-es évek elején a grunge. Szálka a szemben, kén az orrban, a szitokszó. Szerintem nem létezik jó és rossz műfaj csak rosszul vagy jól megírt zene. Mindenféle műfajt lehet élvezni, igazából hangulat kérdése, hogy mikor mi esik jól. Létezik viszont egy…

Ha valaki koncept zenekarokat emleget, nekem az első ami eszembe szokott jutni, az a Fall of Efrafa. Annak idején én teljesen lemaradtam róluk, szóval már csak akkor léptek kedvenc zenekaraim táborába, mikor már rég nem is léteztek. Szerencsére a Morrow-val nem ez a helyzett, itt már a legelső…

Én még mindig a múlt pénteki droppok-ból próbálok felocsúdni. Az hagyján, hogy már reggel lepörgettem az Absent in Body-t, meg a Soul Glo-t, végig volt egy olyan érzésem, hogy én elfelejtettem valamit. Na jah, az a valami az a lemez volt, amit a legjobban vártam idén, a Morrow harmadik karikája.…

A No Funeral Records tovább menetel és ismét elhozott egy bitang erős lemezt. Méghozzá egy olyat, ami már egyébként két éve kint van, de simán elment mellettem. Pedig pont olyan dolgokat vonultat fel, amik bele vágnak az ízlésembe. Vonós hangszerek check, screamo check, spoken word és hisztizés…