Frissen érkezett hozzám egy olyan megjelenés, amit több, nehéz zenével foglalkozó haveromnak mutatva is igencsak egy véleményen voltunk. A Darkmess egy olyan, hazai banda, akik a jelenlegi modern metál színtéren abszolút potenciával rendelkeznek arra, hogy nagyon nagy hallgatóságot kerítsenek. A…

3 hardcore kislemez, go!Touch – Delivarence (2023) A Touch-ról meg ömlengtem itt párszor, én már tűkön ülve vártam az új lemezt. Ami hiába lett rövidke, de legalább szinte hibátlan. Ők az a banda, ami annak ellenére, hogy klasszikus hardcorenak mondható, nem egy haver is szétadja, aki nem is…

Varsás Gábor nem rég akkora keservet feat-elt, a legutóbbi, egyébként világbajnok Fattyú lemezre, hogy Miskolcot hivatalosan is az Alföldhöz csatolták. Pár napra rá pedig ki is dobta a legújabb megmenését a Shummal. Biztos nem fogja sértésnek venni, mert tudom, hogy Ő is imádja a The Body-t. De…

Új év, új lendület, vagy valami ilyesmi. Ilyenkor szoktak repkedni a nagy szavak, fogadalmak, kitűzött célok, de én csak annyit mondok, hogy idén is lesz itt valami. Hogy mennyi, meg mi, az majd kiderül. Annyi biztos, hogy az év végét kicsit elengedtem, a legvégén már arra se volt erőm meg kedvem,…

Talán a 2020-as év az, amikor nem volt olyan hónap, hogy ne találtam volna, valami fasza lemezt a Sludgelord Records aktuális kiadványai között. Biztos is, hogy 2020 volt, mert a Wasted Struggle kiváló Agenda of Fear lemeze is náluk jött ki akkor. Azóta viszont egy kicsit eltávolodtunk egymástól,…

Ezt a lemezt vártam a legjobban idén. Jó, tény, szoktam lelkesedni dolgokért, látványosan és sokszor, de a Chat Pile azért egy hangyafasznyival a Wormrot vagy akár az Imperial előtt volt. Az előző két EP és a Portrayalos split után tűkön ülve vártam, hogy mikor hoz ki a Chat Pile egy teljes…

Ha John Hoffman neve mond neked valamit, akkor jó helyen jársz. Ha nem az se baj, de mivel a Barlangban bóklászol, legalább az a név, hogy Weekend Nachos tuti, hogy mond valamit. Hogy az sem? Akkor bassza kutya, mindegy. Ha ismerősek az előbb emlegetett dolgok, mármint John Hoffman cuccai, akkor kb.…

Pár hete mikor ment a Roadburn, épp egy szeszesital kimérésben mulattam az időt és két kávés sour ale között jött egy értesítő a Gilead Media-tól, hogy nesze, zabálj Mizmor/Thou kollab lemez. Nem sok kellet, hogy ott hagyjam Dunwich-et és haza szaladjak meghallgatni, de nem tettem, kibírtam.…

Ha valaki koncept zenekarokat emleget, nekem az első ami eszembe szokott jutni, az a Fall of Efrafa. Annak idején én teljesen lemaradtam róluk, szóval már csak akkor léptek kedvenc zenekaraim táborába, mikor már rég nem is léteztek. Szerencsére a Morrow-val nem ez a helyzett, itt már a legelső…

Vannak azok a lemezek, amiket évtizedek múltán is emlegetünk, hogy mekkora hatásúak voltak. Ezek most vagy megérdemelten kapják ezt a titulust vagy nem, ez most lényegtelen. Vannak viszont azok a zenekarok, akik szintén évekkel mindenki előtt jártak és olyat mutattak, ami később szinte már alap volt…