Még egy split, ahol a dinamika szokásosnál is jobban kifog csúcsosodni. Mindkét zenekar boston-i és két tagú,  továbbá mindkettő atom súlyos, csak a saját módján. A Greylock mamutsonkát fog veled zabáltatni, de úgy és annyit, hogy az életedért könyörögsz vagy éppen nyögsz a súlya alatt. A…

Naga nem szarozik, öt nap telt el és itt is van az Értéktelen kazi B oldala, Elégtelen címmel. A szabályok adottak még az első feléből és tartva is vannak. Az Ostoba elszállós post-black-je tökéletes indítás (folytatás). Az valami igazán különleges éleményt ad, hogy olyan az egész mintha…

Nagaarum szétosztódott, mint az amőba. Hogy ez mit is jelent pontosan? Azt, hogy a Nagaarum név alatt többet nem lesznek ambient zenék, hanem mivel továbbra is Aesthetic Death-el akar együtt dolgozni, átalakulnak kicsit a dolgok és ennek eredményeként, a különböző stílusok amik eddig együtt alkották…

Új év, új lemezek, most bekezdünk egy friss anyaggal pedig még van prótolni való is bőven. De ez jött először szembe idén. Eléggé fáradhatatlan banda vagy projekt? Azt nem sikerült kiderítenem ki vagy kik alkotják ezt a formációt, mondjuk nem is lényeges. Az viszont igen, hogy a tavalyi nagylemez,…

Az utóbbi évek egyik legjobb lemeze számomra egyértelműen, az a bizonyos Waste of Space Orchesta anyag, ami egyébként egy különleges live kollaboráció eredménye, az Oranssi Pazuzu és a Dark Buddha Rising között. Amit aztán lemezre is feldobtak. Az Oranssi-t már éltettem a barlangban, új lemezük…

  A Lazarvs leánykori nevén Apey and The Pea egyike azon zenekaroknak, amit már az első nagylemez óta követek. Még a Fémfogács-on olvastam róla egy cikket és rendesen berántott, annak ellenére, hogy akkoriban még nem sok ilyen fajta zenét hallgattam. Mondhatjuk, hogy ők egyfajta kapudrogként…

  Ez volt az a lemez, amiről direkt nem hallgattam meg egy előzetes dalt sem. Annak idején a Caustic olyan szinten földhöz vert, igazából azóta is az egyik legsúlyosabb, legnyomasztóbb metal lemez ami a napvilágra került, hogy mindenképpen tejesen egészében akartam először át élni a kínt, amit ők…

Tatabány, 7 fok, eső és arcon csap a mocsár bűze, még ha Tatabányán nincs is  mocsár, hála a Rural Pitchfork-nak. Kicsit megint átvertek, a vasvilláról a borítón megint azt gondoltam, hogy valami hazai motívumokkal tűzdelt súlyozást kapok, sajnos ez nem így lett. A Tisszaszipi-vel is így jártam…

A legelső posztok között volt, még áprilisban a Lesser Glow új dala, most pedig itt a teljes lemez. Egy csomó helyen olvastam, hogy ajnározzák őket, hogy teljesen más hogy közelítik meg ezt a sludge/doom dolgot, mint mások. Ahelyett, hogy a posványban kotorásznának az ultra súlyos témákat képesek…

Amennyire nem szerettem a lassú zenéket, mondjuk úgy tíz éve, jelenleg szinte nem telik el úgy hét, hogy ne menne le pár málházós lemez. Az igaz, hogy elég válogatós vagyok, így ahogy nem szeretem a klasszikus metal cuccokat, úgy a tradicionális és epikus doom-ot sem. A modern súlyemelő brigádokért…