Év végére nagyon beindultak itthon a dolgok. Nemrég a MassReaction meg a Tomusz dobott ki anyagot, most meg a nemecsek jelentkezett az első nagylemezével. Talán ez a dallamosabb hardcore az ami ezek közül a dolgok közül a legtávolabb áll tőlem, ennek ellenére a hazai színteret próbálom nyomon követni, mert vannak baromi jó cuccok, mondjuk az egyik pont a nemecsek.

A hely neve Eger. Tango, Cannonball, Tisztán, Téveszme biztos meg van a hely, jah meg a kiváló Kadarka. Szóval innen indult 2016-ban az egész, egy demo-val. Dallamos, pörgős, energikus, érzelmes és értelmes szövegek, na meg kiváló koncertek. A legszarabb évünk végén pedig itt az első nagylemez, a csupa kis betűvel. Ebbe a 18 percbe igazából bele sűrítenek mindent amihez értenek, ami a lényege ennek az egésznek. A Téveszme-s Nagy Viktor és a Hanoi-os Szabó Peti is tiszteletét teszi pár sor erejéig. Egy lassabb, középtempósabb gitározgatással indítunk, intro-nak kiváló. Aztán jön is a Nagy Viktoros, Egységben, kétségben, kissebségben, ez a szám kicsit karcosabb lett zeneileg, ami nekem eléggé bejött, miközben a reférén meg szép dallamos. Itt észre is vehető, hogy dallamos ének terén elég sokat fejlődtek a srácok az évek alatt. Nem mintha a Pavarotti lenne az elvárt ettől a stílustól, de azért jó látni, hogy a fejlődésre törekednek az egri úriemberek. Az Omerta-n megint csak a vokál a nagyon király, csorda, extrém, tiszta, mind. Főleg ezekkel a zakatolós témákkal alatta. Szabó Peti meg hozza azt, amit elvárunk tőle. A Megrezzen az erdő, mikor nekem kevésbé jött be, de a Dózsa viszont nagyon baszó lett. Főleg a fődallam, az enyhe kis sunyi, tompa blastokkal a hátttérben a végén. Az utolsó három számból egyet már halottunk tavaly, de ugya núgy hozzák azt mint az előzőek. Vannak jól sikerült és kevésbé jól sikerültek is a lemezen, de összeségében egy egészen jó első lemez lett. Csak komcerten lehetne már hallani.