Kipróbálunk egy új platformot, mostantól ITT találtok meg minket.

Frissen érkezett hozzám egy olyan megjelenés, amit több, nehéz zenével foglalkozó haveromnak mutatva is igencsak egy véleményen voltunk. A Darkmess egy olyan, hazai banda, akik a jelenlegi modern metál színtéren abszolút potenciával rendelkeznek arra, hogy nagyon nagy hallgatóságot kerítsenek. A zene friss, ütős, tele olyan elemekkel, amiket jópár külföldi, zeneileg összeszedettebb helyekről érkező előadó is simán megirigyelhetne. Az ének fáradhatatlanul, kifejezően oszt, a basszus savasan röfög át a mixen, szó szerint övön aluli módon, a dobok elmebeteg gépiességgel csapnak le, a gitárok stílusilag olyan változatosan fűzik a zene láncát, hogy az ember 4 füllel néz, és várja az újabb orrbavágást. Egy olyan groove, death, djent, black, sludge mixet kap az alany, amiben minden jóízlésű hallgató igazi csemegéket talál. 

Standoff című klipjük nemrég jelent meg, aminek képi világa is tökéletesen hozza a jelenkor elvárásait. 

Ungor Richard photo 

Mikor, és milyen körülmények közt alapult a banda?

Matyi: Hát, ha a legelejét vesszük akkor 2017-ben indult stúdió projektként a dolog, viszont ténylegesen együttessé 2019 végére forrotta ki magát a projekt, amikor is csatlakozott hozzánk Zoli (gitáron) és Slagi (dobon). A körülmények az elején jók voltak, bele is vágtuk magunkat a munkába amilyen gyorsan csak tudtunk. Viszont, ez nem tartott sokáig hála Covid barátunknak, és így a koncertes debütálásunk elcsúszott egészen 2021-ig... Bár az igazat megvallva így utólag, jót tett nekünk az a plusz egy év, hogy kidolgozhassunk rendesen mindent a háttérben, mielőtt megmutattuk a dalokat élőben is.

Nimród: Így van, ez a zenekar Matyival közös agyalásunkból született, ugyanis nekünk mindig is nagyon egy rugóra járt az agyunk mind zeneileg, mind azokat a témákat illetően, amiket végül a dalainkban dolgozunk fel. Szerintem mindkettőnk életében hasonló szerepet tölt be a zene, így ez egy egyértelmű kiindulási pontnak bizonyult. Elsőkörben nem is gondoltuk túl a helyzetet, csak dalokat írtunk, amiket végül feltöltöttünk az internetre, aztán egyszer lehet belőle egy kislemez vagy ilyesmi. Időközben elkezdtük érezni, hogy milyen jó lenne ezeket élőben is játszani. Aztán megtörtént a mágia, ugyanis Slagival való előéletünk és az ebből következő zenei összhang, illetve Zolival való egymásra találásunk már-már sorsszerűnek hat így visszanézve. A részleteket csak egy szaftos sztorimagazin interjúban vagyok hajlandó elmesélni nagyon sok pénzért cserébe. Viccet félretéve, nagyon örülök ennek, mert egy régi elképzelésemnek ágyazott meg ez a sztori.

 Életvitel-szerű a zenélés, esetleg a zene közelében is dolgoztok?

Matyi: Oh bárcsak így lenne, viszont a valóság ennél sokkal elkeserítőbb és sajnos mind a négyen unalmas hétköznapi melóhelyeken várjuk, hogy vége legyen a napnak és mehessünk próbálni, dalt írni, koncertezni. Majd talán egy szép napon ez megváltozik, de egyelőre még így is inkább mínuszban vagyunk, és a nullára kiegyenlítésen dolgozunk nagy erőkkel :D

Nimród: Véleményem szerint egy ilyen extrém műfajban még külföldön is nagyon nehéz úgy tevékenykedni, hogy ez teljesértékű megélhetést jelentsen akárkinek is. Úgyhogy a kihívás elfogadva. Számunkra ez létfontosságú mind szellemileg, mind lelkileg, ami jelenleg befektetést kíván, de ezért jöttünk össze, ezt akarjuk csinálni. Zenében, kifejezésmódban, értékrendszerünkben nem fogunk kompromisszumot vállalni, viszont azon dolgozunk, hogy ez egy minden szempontból fenntartható közösség legyen, akár a zenekaron túlmutatóan is.

Ungor Richard photo 

Kik voltak rátok a legnagyobb hatással?

Nimród: Ezt a kérdés túl tág nekünk, úgyhogy lecsapom. A szüleink.

Mi inspirálja a Darkmess-t, mit jelenítetek meg a zenétekben?

Matyi: Zeneileg annak az egyvelege amit épp hallgatunk közösen vagy külön-külön abban az adott pillanatban amikor íródik egy dal. De például, egymást is simán inspiráljuk sokszor egy-egy jammelés vagy hülyéskedés közepette, és legtöbbször úgy születnek a legeredetibb ötletek (lásd swing/jazz kiállás a „Dark Matters” című dalunkban).

A szöveget és képvilágot változó, hogy épp mi inspirálja. Lehet az egy személyes élmény, film/sorozat, könyv, történelem, mitológia, társadalmi probléma, stb.

Nimród: Szerintem minden mindenkit a saját külső és belső ellentmondásainak feloldása mozgat.

Hogy zajlik a Darkmess kreatív munkája? 

Matyi: Sok zenei ötlet születik a próbákon, jammelés közben. Viszont újabban egyre gyakoribb, hogy Zoli, Nimród vagy Slagi riff, dobtéma és/vagy struktúra ötleteket hoz próbára, amikből sokkal könnyebb kiindulni és hamarabb születik belőlük kész dal.

A szövegírást nagyrészt én csinálom, azonban a kezdeti ötletelés része közösen zajlik Nimróddal. Az ötletek sokszor egy sörözés keretén belül születnek, a hajnali órákban, ki tudja hanyadik sör után, amikor már megfejtettük az univerzum legmélyebb titkait és kitárult előttünk az egész téridő kontinuum is, többek között :D

Nimród: Zenei téren az utóbbi időben egyértelműen Zoli témái és hangzása az, ami lényegében egy új szintre emelte a zenekart. Ritmuscentrikusak vagyunk, így több esetben előfordul, hogy Slagi egy jellegzetes dobtémájára születik meg a fő zenei téma, amit aztán hosszú idő alatt gyúrunk más témákkal együtt dallá. Minden más titok.

Ungor Richard photo 

Hogyan készült a klip? Mik voltak az alapötletek, kivel valósítottátok ezt meg? 

Matyi: A klipet a Syndicate Studio-ban forgattuk Kispál Lászlóval (KSPL). A helyet nem győzzük eleget dicsérni, nagyon korrekt és jól felszerelt helyszín, szóval öröm volt ott dolgozni, csak ajánlani tudjuk őket.

Lacival (KSPL) már régóta tartó a románcunk, mondhatni egy évtizedes már, még az Alpárfesztes baráti társaságból ismertük meg 2013 vagy 14 körül. A Standoff-on kívül készített ő már nekünk 2 másik videó anyagot is, a Perpetual Apocalypse videóklipjét, valamint az előző kislemezünkhöz egy lyric videót, a Weaponized Fear című dalunkhoz.

A Standoff alapkoncepciója egy energikus image klip, erősen piros háttérrel és úgy megvilágítva, hogy szinte csak a sziluettünk látszódjon.

Nimród: Szerintem mindannyiunk számára nagy élmény volt ez a forgatás. Lacival a kémia óriási, ennél nem igazán kívánhatna jobbat egy zenekar. A helyszín és a fogadtatás felülmúlták várakozásainkat, úgyhogy minden adott volt, hogy ez összejöjjön. A képi világot kifejezetten a dal tartalmához igazítottuk, ami egy patthelyzet feloldásáról szól.

Ungor Richard photo 

Mikorra várható a következő megjelenés?

Nimród: Teljes erővel ráfordultunk a nagylemezre, ami év végén fog kijönni. Ősszel tervezzük egy klippel és dallal ezt a lemezt felvezetni. Egyelőre ennyi biztos.

Mik a jövőbeli tervek?

Nimród: Ha ez a nagylemez tisztességesen elkészült, akkor jövőre megturnéztatjuk, igyekszünk megtalálni a szélesebb közönségbázisunkat, felépíteni a saját szorosabb közösségünket, és ennek nyomán készülünk majd még eggyel magasabbra tenni a lécet, de egyelőre még maradjon titok, hogy ez mit jelent pontosan.

Hol, és mikor láthatja a Darkmess-t nagyközönség?

Az ősz még szervezés alatt, addig is nyáron az alábbi két nagyszerű fesztiválon:

Július 22. - Lowland Fesztivál

Augusztus 18. - Fekete Zaj

Köszönjük a lehetőséget!

Music | D Λ R K M E S S (bandcamp.com)
https://www.facebook.com/darkmessbandFacebook

Ezen a héten sem maradunk feketeség híján! Tekintélyes súlyú black csapatok lepik meg a feltörekvő Arzenál színpadát. 

Az esemény:

Bornholm, Blizzard, WitchThrone, Necroratory � Arzenál | Facebook

Az Auróra legénysége közben a noise vonalat viszi tovább.

Az esemény:

Alpha Strategy (CA/CZ) // Kultivátor // Kábelok @ Auróra | Facebook

Emlékezetem szerint az elmúlt 40 évben nem feltétlenül volt könnyű az élőzenében boldogulni Magyarországon. Az, hogy mindezzel valaki a nagyvárosokon kívül próbálkozott, tovább nehezítette a helyzetet.

Ennyit a negatívabb töltetű gondolatokról, innentől nem lesz ilyen, szóval ha valaki keseregne, vegyen elő valamit Mórától, ő is a környékről származott.

Létezik egy fesztivál idestova 10 éve, ami Bács-Kiskun összes harangjánál hangosabban dörren meg nyaranta, helyt adva a környék - és kishazánk egyéb tájairól érkező - megannyi, remek előadójának. Elsők között volt azon vidéki fesztiválok között, akik külföldi előadót is felvonultattak. Az Alpárfeszt egy folyamatosan fejlődő rendezvény, egy ténylegesen fáradhatatlan, rendkívül dolgos, odaadó szervezőgárdával. 

A fesztivált nagyon jól jellemzi a "zenészek, a zenéért" hozzáállást. A szervezésen érződik, hogy megtesznek mindent a zenei élményért, oda-vissza. Volt szerencsém két esetben is fellépni nálunk, közönségként is megfordultam pár alkalommal, és nem titkolt vágyam, hogy a jövőben is így legyen. Megfordultam jópár élőzenei rendezvényen, az elmúlt 20+ évben, de ami itt szó szerint megütötte a fülem, hogy

Ezen a fesztiválon MINDEN kiválóan szólt.

Az időjárás és a technika ördöge sem minden esetben kegyes a szabadtéri rendezvényekkel, viszont az Alpárfeszten a legkomolyabb problémákat is lehetőségeikhez mérten, rekordidő alatt orvosolták. Legyen itt szó a hangtechnikai malőröktől, vagy az ország több részét is sújtó nyári vihar okozta áramkimaradásról. Akik ilyen nehézségek mellett is tudják biztosítani a hibátlan zenei élményt, és akik ehhez megteremtik a megfelelő hátteret, azoknak emelem kalapom.

Az Alpárfeszt fennállása óta átesett a covidon, és költözésen is. Jelenleg a lakitelki autós kempingben vertek tanyát, a mellékelt ábra is mutatja, hogy ez egy teljesen család-/és gyermekbarát környezet. A szervezőség igyekszik programokat biztosítani az ifjoncoknak is, sőt az első ott töltött éjjelem után valamiféle kisiskolás programmal is találkoztam, szóval az élőzenés rendezvénnyel egy helyen jól megvoltak a vakációzó kisgyerekek is. A helyszín retro jellege számomra csak erősíti a családias jelleget...ahogy az is, hogy a vizesblokk nem valami konténeres plasztikszauna. 

A családias jelleg a rendezvény lebonyolítóinak hozzáállásából is fakad. Már a bejáratnál barátságos, kedves emberek fogadtak, semmi kelletlenség. A kajálda, és az italpult is pazar kínálattal várja a látogatókat. Megtalálja itt a számítását a vega, a vegán, a velociraptor, sörös, boros, töményes, töménytelen...szóval mindenki. A karszalag átvétele után kb 60 lépésre már volt egy ingyen szálláshelyem is az egyik faházban, ahol nem mással, mint a fesztivál állandó sztárvendégével és arcával, Hikarival aludhattam egy szobában.

A közönség összetételénél mi sem bizonyította volna jobban, hogy ez a fesztivál generációkat ölel fel. A legkisebb gyermekektől az idősebb érdeklődőkig sokféle arccal találkoztam, és nagy örömömre szolgál, hogy emlékeim alapján egyre többen látogatják ezt a bulit. 

A közönségnél talán csak az előadók összetétele a színesebb, na és itt emelném ki a fesztivál harmadik erősségét.

Rendkívül jól állítják össze a programot. 

A sokféle előadó által folyamatosan közvetített pozitív energia szuper eloszlással bír. Ha valaki a poprockos helybenfutásra, a stoneres lebegésre, vagy a deathcore-os gyalura gyorsul, akkor is megtalálja a számítását. A hangosok, és a színpadi személyzet profizmusának hála, az átszerelések, a soundcheckek pöccre mennek. Egyszer sem tapasztaltam a "ménemkezdmá" hatást, persze ehhez az előadók gyakorlottsága is egy óriási segítség.

Itt még egyszer kiemelném, hogy úgy dörren a színpad, hogy több esetben is az Indul a bakterház kajacsata jelenete jutott eszembe. Az arcomat fogtam, mint Koltai Róbert, miután a fagyasztott gombóccal szembedobták, és káromkodva kirohant. Nos, én káromkodni se tudtam. Orrba vágott a hangzás. 

A közelmúlt eseményei nem segítenek a koncertszervezők, és az élőzene világának. Az olyan rendezvények, mint az Alpárfeszt példaértékűek, mivel a mostoha körülmények ellenére is a közönség, és a zenészek teljes kiszolgálását tartják elsődleges szempontnak. Azt hozzáteszem, a 3 napos bérlet olcsóbb volt, mint egy közepes basszusgitár-húrkészlet. Ezért a pénzért olyan lineupot kapott a nagyérdemű, aminek töredékét klubszinten érheti el hasonló summáért, és ott az élmény is négyzetméterenként csökken.

Járjatok ilyen bulikra, és támogassátok az élőzenét, mert ez az egyetlen nyelv, amit mindenki ért a bolygón!

Ha valami Zegema Beach már szar nem lehet, ezt már párszor megállapítottam, meg is fogom még. Ebben az esetben pedig hatványozottan igaz, mert valószínűleg már ki is adták az év screamo lemezét. Sokat nem tudni róluk, azon kívül, hogy new yorkiak és ez a debüt. Ami a legfaszább az egész lemezben, a változatosság kívül, hogy annyira nyers és vad, ami már nekem nagyon hiányzott. Idén találkoztam már rengeteg jó screamo lemezzel, viszont hiába voltak meg a témák meg a jó dalok, meglepően sokból hiányoltam azt az intenzitást, ami számomra ennek a stílusnak az elengedhetetlen sajátossága. Itt viszont meg van minden, szinte nem is érezni a kezdő zenekarok útkeresését vagy csetlését botlását, hogy ha nem tudnám, nem mondanám meg, hogy ez egy bemutatkozó lemez. Tökéletes érzékkel keverik a stílus különböző irányait, kettő post hc-s franciázás közé simán betolnak egy jersey-i emoviolence csapkodást és nem félnek lágyabb post rockos vizekre evezni se. És annyira koherens az egész, amiből látszik az, hogy értik és érzik azt amit csinálnak. Teljes odaadás, a hisztizés magaslati oltárán. A rohadt magad chip kinges halál sikoly vokál meg már csak hab azon a bizonyos tortán.

még én is sikítok 10/10

Vannak azok a bandák, amiket azért veszek meg bandcampen, mert tudom, hogy úgy is elfelejtem a nevüket. Az ὁ Μέɣας is ilyen, csak még pluszba ilyen bolond görög neve is van, ami tovább nehezíti a dolgot. Viszont itt az első hallgatás után tudtam, hogy ezt még többször is meg kell hallgatni.

A projektről annyit lehet tudni, hogy görög, meg, hogy a kiváló olasz kiadó, a Canti Eretici adta ki. Továbbá, tippre, egy személyes a cucc. A misztikum így eleve adott, meg picit elvárt is, ha raw black-ről van szó, amihez az egy darab fekete fehér promo kép tökéletes táptalaj. A hangzás kellően nyers, de még nem lofi, erre jön rá a megszokott visszhangos ének. Zeneileg viszont izgalmasabb a dolog. Mennek a gyors és dallamos hellén riffek, viszont mellé van dobva valami más hangszer is, ami fogalmam sincs micsoda. Nyilván, ha zenekar tagok nincsenek felsorolva, a hangszerek se lesznek. Tippre buzuki. Ami pedig egy nagyon fura disszonanciát hoz a zenébe, de úgy, hogy igazából a gitárok meg az ismeretlen hangszer is gőzerővel tolja a dallamokat és nyoma sincs, a modern black metal tördelt ritmusainak. Azt nem állítom, hogy tökéletes a fúzió, sok helyen éreztem, hogy inkább elüt, mint összeillene a két dolog. Ennek ellenére nagyon hallgattatja magát és azon kívül, hogy jó párszor hiányérzetem van, a dalok szerkezetét illetően meg, hogy a különleges hangszer sok esetben egyelőre inkább csak izgalmas, mint egy teljes egészében kihasznált eszköz, ez egy igencsak kiváló debüt.

buzuki hangja szól 7.5/10

Az esemény:

BERLIOSE | GRACE OF KAIRÓS | SHARIN ★ TEREM, ÓBUDA | Facebook

Egy kellemes, szabadtéri koncert keretein belül debütál a Grace of Kairós új felállása, a Sharin, és a Berliose társaságában. Indie, ambient, gothic, progresszív rock vonalon keresve sem találhatsz jobb bulit péntek estére. 

Az esemény:

keserv 1.0 | summertime sadness: black particles × boru × duna × hiraeth × on graves | Facebook

A Keserv koncertsorozat első felvonásának szombaton az Auróra ad helyet. A fellépők névsora magáért beszél:
Black Particles, Hiraeth, Ború, Duna, On Graves.

Húzós hétvégének nézünk elébe.

 Esemény: NO WARNING (CAN) I SIMULAKRA (USA) I Still Cold • ROBOT

Csütörtökön a Robotban lesz hardcore parádé, a No Regret szervezésében. Szóval lehet számítani mosholásra, meg írdatlan two steppelésekre. Ehhez a lábalá valót, első sorban, a kanadai No Warning fogja szolgáltatni. Velük a fiatalabbak, mint én is csak utólag ismerkedtek meg, mikor már túl voltak a fénykorukon. A legendás 7'-es meg Ill Blood-ig elég pöpec a móka, a rádió barát lófasz meg senkit nem érdekel. Szerencsére itt az Ill Blood lesz végig játszva, az elejétől a végéig, szóval érdemes ott lenni ezen a különleges alkalmon. A külföldi támogató a metallica hardcore Simulakra lesz. Akik pont tavaly jöttek a debüt LP-jükkel. Gridiron és Foreign Hands tagokat felvonultató zenekar, rozsdás metalos riffekkel és frusztrációtól és dühtől csöpögő szövegekkel fogja felszántani a Robot színpadát. Hazai oldalról pedig a nem rég újra aktivizálódott Still Cold lesz, beatdwon meg padlóverés ezerrel. Tesióra lesz a javából.

Esemény: Meghívás alapján, ha nem tudod hol a Kripta, kérdezz meg egy punkot vagy a Norms-ot.

Lesz Norms, ami az egyik legzsenibb hazai hardcore cucc. Hülye hardcore meg rengeteg zaj és kolomp. A Pellengér egy zsír új banda és ez lesz a debüt bulijuk, még nincs semmilyük sehol, de én már hallottam egy telefonnal felvett dalt és valami rohadt black/hardcore/punk szerű megmenés, instant szerelem volt első hallásra. A Fő banda pedig a Rigorous Institution, ha egy metal pofának kéne elmagyarázni mi ez, azt mondanám, hogy az olyan mintha az új kori Darkthrone punkot játszana. Van itt minden egyébként pici crust, pici hardcore, pici post-punk meg egy hatlams ködös atmoszféra. A dobos úgy néz ki, mint Dwight az Officeból, lógnak rajtuk a láncok, bőrök, nagyon kemények és állítólag nagyon pengék élőben. Ahogy a kolléga mondta, hosszú hétvége lesz.

Gond volt... Ebben a hónapban eléggé semmit nem hallgattam új megjelenésekből, régi cuccokat annál inkább. Biztos voltam benne, hogy eljön az a pillanat, amikor nem lesz időm az aktualitások pörgetésére. Aztán... de ezt majd inkább elmondom a saját részemben. 

Jelenleg a seggem csurom víz, a lábam szára hinaras, és miután a gereblyét visszahajítottam a platóra, majd visszaérve a meleg levesem elfogyasztása után a kávét szürcsölöm idő előtt, így a délutánom kellemes szendergősre van tervezve. Az időjárás is csak arra jó, hogy fényképezzünk. Fekete felhők gomolyognak odakünn, de amúgy meleg fülledt az idő. Egyszóval gyönyörű minden. A zene is, amit hallgatok éppen.

Photon Patch

Őt, mint az elektromágneses kölcsönhatást közvetítő részecskét, benyelte egy fekete lyuk. Remélem, hamar kihajítja a centrifugális erő a téridőgörbület egy másik pontján.

 
 
Professzor_Dunwich

A május egy elég mozgalmas hónap volt a számomra és igazság szerint nem is nagyon követtem az aktuális megjelenéseket. Volt néhány lemez, ami egynél többször ment le, ilyen volt a Wilczyca – Magija, a Kaatayra / Pessimista split, az Immortal War Against All-ja, A Lapse of Solitude Aeon-ja és nagyjából ezek voltak azok a lemezek, ami valahol 2 és 5 hallgatást értek meg a hónapban nálam. Az rekordnak számító ÖT végighallgatást, pedig… dobpergés… Wilczyca – Magija érdemelte ki!

Szóval a Wilczyca – Magija lemeze egy remekül összerakott lengyel doom/black csomag. Az album második track-je a Magija, ahogy elindul mintha a Black Sabbath Black Sabbath című dalát hallgatnám majd erre rájön az igazi vérokádós ének, ami el is felejteti az emberrel a sabbath-os párhuzamot. Cserébe megtartja annak minden gonoszságát s vontatott gyilkos tempóját. Egyébként ez a fajta vontatottság nem jellemző a lemezre, viszont mikor beüt annál inkább húzza az embert. Az album leghosszabb tétele a Tetragrammaton, ami a címadó dal mellett a másik kedvencem. Kicsit sok lett a rizsa, de hallgassátok meg, szerintem ez egy nagyon frankó lemez lett! 

Viszont voltak olyanok, amik tényleg sokat szóltak a fülemben a hónapban:

Baphomorph -  Baphomorph - I​,​II​,​III – úgy visít az a gitár a kezdődalban, mint egy kibaszott T-rex, majd a végére elnyel és bent ragadsz az albumban még legalább 12x https://grimestone.bandcamp.com/album/baphomorph-i-ii-iii
Tribulation - The Children of the Night – a zenekar legjobb lemeze EVÖR! kiválló minőségű death rock / black N’ roll cucc https://www.youtube.com/watch?v=P9AGQ_U0w2w&t=3010s&ab_channel=G%C3%BCrkanUzunp%C4%B1nar 
Rise of the northstar – nagyjából minden! Groove metal, crossover thrash és rap metal... kell ennél több? https://www.youtube.com/watch?v=kd4UTE-1gSM&ab_channel=AtomicFireRecords
Calabrese – ők is sokat szóltak nálam a hónapban, horror punk és shock rock, rengeteg ’80as évek horror filmmel. https://calabrese.bandcamp.com/album/flee-the-light

 

Professor_Nagaarum O'Mons

Egészen mostanáig azt hittem, hogy a dark ambientet nem lehet hibakód nélkül ötvözni a dungeon synth-tel, mert előbbi általában modern műfaj, és a hangzása a sci-fik jéghideg világát idézi, addig a ds maga az antik, ahol technológiának helye nincs, csak az ősi mágia hat.

Az Absolute Misery meggyőz róla, hogy tévesen gondoltam. Régen olvastam az Éj trilógiáját és a Hajnal trilógiáját Leslie Stone sci-fi / fantasy remekműveit. Annak a hangulatát hozza el ez a fantasztikus zene. Hallgatása közben még írnom is nehéz, annyira tereli a figyelmet minden másról. Húz abba a világba, amibe Leon Silvert is áthúzta valami...

Nameg... Végre rávettem magam, hogy végignézzem a Riddick trilógiát, annak a hangulatához is passzol. Ezeknek a filmeknek eddig mindig csak rövid részleteit láttam. Azon részletek alapján nem csalódtam, bár még csak a másodiknál járok. Én úgy nézek filmet, hogy ha leülök zabálni benyomok valamit, így lényegében 10-15 perces bontásokkal megy le minden kb 8-10 alkalomra bontva.

Egyéb, sokat hallgatott zenék májusban:

Depeche Mode - Memento Mori (2023) - Már csak ketten maradtak a sötét szintipop királyai. Angolos elegancia, északi hidegség, és a két zseniális énekhang kettőse. Tetszik, hogy Gore az újabb lemezeknek minimál hangzásvilágok kever.
Crust - Wanderers (2022)
Meadow Growe - sokminden
Porcupine Tree - On The Sunday Of Life
Porcupine Tree - Recordings

Professor_Pikt

Humanity’s Last Breath – Labyrinthian

Számonra Buster Odeholm teljes munkássága a jelenlegi „kemény” zenei élet abszolút antikrisztusa. Amit ez az ember csinál, mind egyenes, őszinte, disszonánsan gyönyörű sújtás. A gitársound teljes mértékben övön aluli.

Hallgatottak:

Currents – The Death We Seek – Über pro keverék, van itt progresszív, djent, meg mindenféle fémötvözetek. Hibátlan produkció: Currents - The Death We Seek - YouTube
Bishwadeep Sikder – Discrete – Indiában fantasztikus zenei tehetségek virágoznak, a link címe sokat elárul. Bishwadeep Sikder - Discrete (Full EP Stream) || Djent | Metal | Jazz | Fusion - YouTube
Erra – Snowblood – progos, core-os, bolondos ERRA - Snowblood [Official Music Video] - YouTube
Hocuspony – Hármaska – Legeslegjobb magyar rokkenroll hangzás. HOCUSPONY - HÁRMASKA (Official Music Video) - YouTube
Closet Disco Queen & The Flying Raclettes – Melolo-Aromatomat – Nos, ez az ultimate wtf. Amikor azt hiszed, hogy az ilyen zenéből már nincs mit kihozni, aztán nyakoncsap egy ilyen zsenialitás. Closet Disco Queen & The Flying Raclettes - Melolo-Aromatomat [Le Coulis de l'eau - Live Session] - YouTube

Professor_Shub Niggurath

A tavalyi két lemez után újra itt van a no skip isten Billy Woods, aki négy év után megint Kenny Segal-el csinált egy pöpec karikát. A Moor Mother-el elkövetett Brass lemeze óta, szinte minden lemezéről volt szó, itt a Barlangban és ez nem véletlen. Mert akinek van egy minimális afffinitása a hip-hop-ra, az biztos egyetért abban, hogy jelenleg az egyik legizgalmasabb, okosabb és minőségibb MC-vel van dolgunk. Aki sorban hozza ki az olyan lemezeket, amiken egy skippelni való track sincs. A flow továbbra is egyedi és eléggé alternatív, a szójátékok okosak, amihez megéri bújni a szövegkönyvet. Kenny beatjei pedig tökéletesen passzolnak Billy fura világához és szövegeléséhez. Alapjaiban boom bap, de sokszor eléggé avantgárd felfogásban, olykor jazzes, olykor nagyon agresszív, tökéletesen leköveti a társát. A Maps pedig egy koncept lemez lett, a tavalyiakhoz képest egy picit visszafogottabb témával, a turnézás jobb és rosszabb pillanatairól, meg úgy általában az utazásról. Ez is csak azt mutatja, mennyire sokszínű ez az arc.

Pörögtek még:

One Eyed God Prophecy – One Eyed God Prophecy (1996)
Bandit – Siege of Self (2023)
Chat Pile – Gods Country (2022)
Chained to the Bottom of the Oceon – Obsession Destruction (2023)
Tetem – S/T (2023)
Unbroken – Life.Love.Regret (1993)

Megjelent a BIPØLARIS új dala a Karcinogen, amely a HardcoreWorldwideyoutube csatornáján premierezett. Nem titok, hogy az Ópiumbarlang és Soma jóban vannak egymással, illetve az sem, hogy a spotify szerint a tavalyi évem legtöbbször hallgatott lemeze a BIPØLARIS 2021-es SAGITTARIUS A*-ja volt. Szeretem, imádom ezta lemezt, de valahogy, valami ProffShub-nak és nekem is hiányzott a hangzásból, ami viszont ebben a dalban úgy a helyén van, hogy kiszedi a színt a hajadból!

Talán ezen a tételen érezhető a legjobban a BIPØLARIS bipolaritása (gyönyörű szókapcsolat). Akkora aprítással kezd a dal, mint egy kibaszott dühös láncfűrész. Minden gyűlölettel átitatott undor és frusztráció kiszakad a srácokból és garantáltan tömegönpusztító fegyver lesz koncerteken. A dal második fele egy jóval dallamosabb, progosabb eresztés, ahol a klip is az ember belsővívódását próbálja prezentálni és az ezzel együtt járó keserűséget és izolációt.A dal szövege egyértelmű rendszer kritika. Soma ezzel kapcsolatosan így fogalmazott:

A dalt alapvetően a Kossuth rádió „ihlette”, meg az egész gusztustalan okádék, ami ma a magyar közmédiában van. Félelmetes, ahogyan ferdítik a féligazságokat és külön „szex”, ahogy a törvénykezést magukévá(teszik) alakítják. A rendőrök, mint a végrehajtó vérebek meg asszisztálnak hozzá.

Nincs több rizsa, itt a dal, ha még nem követed a srácokat facebook, ITT megteheted!