Vannak azok a bandák, amiket azért veszek meg bandcampen, mert tudom, hogy úgy is elfelejtem a nevüket. Az ὁ Μέɣας is ilyen, csak még pluszba ilyen bolond görög neve is van, ami tovább nehezíti a dolgot. Viszont itt az első hallgatás után tudtam, hogy ezt még többször is meg kell hallgatni.

A projektről annyit lehet tudni, hogy görög, meg, hogy a kiváló olasz kiadó, a Canti Eretici adta ki. Továbbá, tippre, egy személyes a cucc. A misztikum így eleve adott, meg picit elvárt is, ha raw black-ről van szó, amihez az egy darab fekete fehér promo kép tökéletes táptalaj. A hangzás kellően nyers, de még nem lofi, erre jön rá a megszokott visszhangos ének. Zeneileg viszont izgalmasabb a dolog. Mennek a gyors és dallamos hellén riffek, viszont mellé van dobva valami más hangszer is, ami fogalmam sincs micsoda. Nyilván, ha zenekar tagok nincsenek felsorolva, a hangszerek se lesznek. Tippre buzuki. Ami pedig egy nagyon fura disszonanciát hoz a zenébe, de úgy, hogy igazából a gitárok meg az ismeretlen hangszer is gőzerővel tolja a dallamokat és nyoma sincs, a modern black metal tördelt ritmusainak. Azt nem állítom, hogy tökéletes a fúzió, sok helyen éreztem, hogy inkább elüt, mint összeillene a két dolog. Ennek ellenére nagyon hallgattatja magát és azon kívül, hogy jó párszor hiányérzetem van, a dalok szerkezetét illetően meg, hogy a különleges hangszer sok esetben egyelőre inkább csak izgalmas, mint egy teljes egészében kihasznált eszköz, ez egy igencsak kiváló debüt.

buzuki hangja szól 7.5/10