Akik követik az oldalt, azok már tudhatják, hogy nem szoktunk koncertekről írni. Továbbra is tartom, hogy azt hangulatot vagy történést úgy se lehet írásban visszaadni, ami egy koncerten lezajlik. Legalábbis nekem biztos nem menne. Ennek ellenére most mégis egy ilyen írás lesz, a szokványosnál talán hosszabb is, vagy még nem tudom. Szokásomhoz híven impulzusszerűen pötyögöm azt, ami éppen jön. Szeretem azt gondolni, bár nem az én tisztem eldönteni, hogy ez a bohóckodás, amit ezen az oldalon csinálunk, mentalitásában, attitűdjében meg persze zenékben is egy bizonyos közegnek a része. Nem mondom, hogy a hazai underground, mert tökre nem, inkább csak egy kis szeletének. Ez most lényegtelen is. A lényeg az, hogy a hétvégén volt egy esemény, ami ennek a bizonyos a közegnek volt az örömünnepe. Jómagam, mint vendég vettem részt, Dunwich viszont elment önkéntesnek. Így adta magát a zseniális, formabontóan egyedi ötlet, hogy Kicsimmel írunk egy közös beszámolót. Én, mint senkiházi sznob fizető vendég, Ő meg, mint workingclass scum.

Pont a  minap megkaptam, hogy kötekedő vagyok, meg uszító meg semmi se jó, lehet van benne valami. Szóval előre szólok ez most nem csak egy felszopás lesz. Mondjuk annyira nem is szokásunk olyanokat írni, ha csak meg nem fizetik *kacsint,kacsint*. Úgy gondolom, meg éreztem is a hétvégén, hogy a Hell Villt valahogy, egy picit mindenki a sajátjának érzi, így fontos említeni olyan dolgokat is amik nem működtek. Amiken lehet javítani, hogy legközelebb még faszább legyen. Másik, amit megint csak leszögeznék, hogy én igazából nem vagyok egy tipikus fesztivál arc. Életem első komoly fesztiváljára 27 évesen mentem el. Ennek egy egyszerű oka van, hogy addigra volt olyan anyagi hátterem, hogy meg engedhessem magamnak. Ezt csak azért mondom, mert ennek okán nekem kimaradtak ezek a sátrazós, bebaszva árokban fetrengős dolgok fiatalon, amire ma nosztalgiával gondolnék. Így valamilyen szinten kevésbé érzem relevánsnak azt, amit mondok.

Amikor kiderült, hogy megújul a Hell Vill, olvastam sok helyen, nekem is mondták, hogy ez így már szar. Tény, én is sajnáltam, hogy oda lett a klub jellege. Viszont teljesen megérthető, hogy 16 év után, kellet már egy kis vérfrissítés, elmozdulás valamerre, hogy több lehessen ez az egész. Az is tény, hogy én is szívesebben néztem volna egy Jacket vagy egy Haramiát, a Subi meg Lazarvs helyett. Viszont teljesen érthető, hogy miért lettek meghívva. Mellékesen meg, mind a kettő kiváló élő produkció. A kezdeti szivárogtatásokat, meg a világbajnok lineup-ot látva, egyre jobban vártam. Amikor kicsim meg küldte a képeket, hogy építkeznek, még jobban.

Mivel öreg vagyok Egerben szálltunk meg. A kijutás elég könnyen ment, simán kilehetett bő 20 perc sétával és buszozással jutni, aprópénzért. Persze lehetett volna fesztivál járat a városból, de teljesen érthető, hogy ezt még miért nem vállalták be. A taxi társaságoknak viszont lehetett volna szólni, hogy itt kint egy fesztivál van, mert viszonylag olcsón 5-6 ezerből be lehetett jutni Egerbe, viszont sokat kellet várni. Meg néhányan úgy gondolták, hogy ha jön egy taxi, aki kapja marja sakál stilóba lehet beszállni és teperni haza, szóval oda kellet figyelni, főleg szombaton. Becsekkolás szuper gyors volt, sor se volt, semmi. Az fura volt, hogy senki nem nézte át a táskákat, szombaton még a karszalagot se csekkolta le senki, kint ültek a biztiőrök, de kb leszarták ki jön-megy. Nem tudom, hogy mondva volt nekik, hogy vegyék lazán, vagy maguktól voltak ilyenek. Értem én, hogy egy család vagyunk, underground, mindenki jó fej, meg ilyenek. De sajnos ez nem így van, minden harmadik-negyedik ember egy faszfej. Ha egy őrült fasz lettem volna, simán besétálok jegy nélkül, egy rugós késsel és megyek a Téveszmére táncolni. Aztán meg kitudja mi történik kettő Liquid Cocain után. Elég szélsőséges szcenárió, de simán megtörténhetett volna. Beérve kiderült, hogy ez egy bazi nagy placc, amin elég szellősen lettek elpakolva a cuccok. Simán ellehetett férni, nem volt tömegnyomor sehol, mindig le lehetett ülni, a kalózos témák meg kurva menők voltak. Egy kicsit tényleg olyan volt, mintha a hétvégére egy másik világba csöppentünk volna. A két színpad nem zavarta egymást, bár a nagy színpadnál nem értettem miért kell kerülve menni, de biztos volt valami technikai oka az elrendezésnek. A toitoi-ok elsőre kevésnek tűntek, mégis csak egyszer kellet sorba állni egész hétvégén és még szombat este is kulturáltan néztek ki. Volt normális angol wc is, amiért jár a rohadt nagy pacsi. Egy szó, mint száz, a technikai része szinte hibátlan volt. A Barholeos fiúk-lányok nyomták ezerrel. Kaja választék lehetett volna picit több is, bár én simán ellennék Boraccho kaján életem végéig. Azóta is vissza sírom az alkar nagyságú buritót. Azt meg aki a fagyist oda hívta minimum koronázzák meg, mert ennél kevesebbet nem érdemel! Talán még annyit ide fűznék, hogy este az utakat kicsit jobban kilehetett volna világítani. Mert egyébként is elég sok hepe-hupa meg lyuk volt mindenhol, simán orra lehetett esni, ha nem figyelt az ember. Valami minimális világítás kerti szolar lámpák, üvegbe gyűjtött szentjánosbogarak, bármi, elfért volna még.

Ami a legfontosabb volt az a hangulat. És azon tényleg nem lehet sehol fogást találni. Mindenki, aki ott volt, ha dolgozott, ha csak szórakozott, hozzá adott valami minimálisat ahhoz, ami ott létre jött. Tényleg végig olyan érzése volt az embernek, mintha részese lenne valaminek, és még Dominic Toretto is elégedetten csettintett volna, ennek láttán. Pedig ugyan úgy ott voltak, azok a tipikus arcok, akik engem kurvára idegesítenek. De az volt a levegőben, hogy itt mindenki egytől-egyig azon van, hogy fasza legyen minden, mintha a saját gyereke lenne a Hell Vill, nem csak a Somáéké. Tök jó volt látni a kis profil képeket messziről, akiket a memek alatt szoktunk látni kommentelni vagy csak reagálni. Volt, akivel sikerült váltani pár szót, ami a hétvége egyik fénypontja volt. És annak ellenére, hogy nem nagyon szocializálódtam, ilyen téren mégis teljes feltöltődést adott, már maga a közhangulat is. Itt most megint kiemelnék valamit: még pénteken volt egy srác a kis színpadnál, aki tönkre vágta a bokáját, de olyan szinten, hogy akkorára dagadt, mint a fejem. Nagyon sajnáltuk szegényt, rendesen ráfutott a lófaszra egy ártatlan ugrással meg egy rossz érkezéssel. Mondjuk másnap már ott bicebócázott megint, nyakig gipszben, mint egy hős. Innen is küldjük a pacsit, menő vagy!

A zenekarok meg. Hát azok meg úgy adtak elő, mintha az életük múlna rajta. Nem volt megúszós buli. 40 fok, tűzőnap de így, mindenki egytől egyig bele adott apait anyait. Akkor is, ha csak ketten álltak előttük, a többiek meg az árnyékban. Nagyon nem is tudnék mit kiemelni, én kb egyikről mentem a másikra, mert mindig szólt valami, ami érdekel. A nemecsek délután háromkor brutál volt. Nagyon jó volt látni egy olyat, amit a hate5six videókból irigyeltem mindig. Amikor a semmi közepén, kint a putri színpad, tűzőnap és mégis megy az abálás, mintha nem lenne holnap. Mert itt ez történt, hiába nem voltak sokan, akik meg is mozdultak, az energiák így is szárnyaltak. Meg elég komikus élmény volt, a pit mellet nyalni a bodza fagyit, de hát meleg volt :D Délután négyre nem tudom ki tette be a Borut, de már előre temettem. A legviccesebb, hogy működött. Ott álltunk maximum öten, folyt a víz rólunk meg a srácokról is. Az egész olyan volt mintha egy bugyogó kátrányos vödörben lennénk, ők meghúzzák a talpalávalót a süllyedésünk mellé. Az pedig tovább emelte a hangulatot, hogy az, aki pár perce még a színpadon őrjöngött, sok esetben utána sörrel a kézben a következő zenekarra őrjöngött az emberekkel. Ettől ilyen full haveri dolognak tűnt az egész, mert mondjuk azok is voltak. Azért pedig, hogy a Subscribe-on (a technika ördöge szólt közbe itt is) kívül egy zenekar sem késett és mindenki pontosan időben kezdett, meg, hogy ilyen brutálisan jól szóljon minden, nem tudom hány szüzet áldoztak fel, de biztos nem keveset.

Annyival tudom zárni, hogy kisebb hibái ellenére ez egy zseni hétvége volt, egy zseni szervezéssel. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb dolognak a della szabott határt, viszont ettől függetlenül még lehet róla beszélni. Remélhetőleg úgy jött ki a lépés, hogy jövőre ugyanitt, talán egy kis finomhangolással még faszábban, de találkozunk. Addig is köszi mindenkinek, legyen zenekar, szervező, önkéntes, vagy egy random valaki, aki olyat mesélt, hogy majd be hánytam <3 DIY or Die, meg ilyenek, kösz cshő.

Dunwich:

 Ilyen faszán összefoglalt és ennyi szöveg után kicsit nehéz elkezdeni a saját részemet, de megpróbálom elmondani az eseményeket az én, illetve a „mi” szemszögünkből.

Kezdem is a legelején, mikor a Hell Vill kitette, hogy lehet menni önkénteskedni rögtön ráugrottam a témára. Egy jó ideig nem is kaptam semmit, végül rákérdeztem, hogy mi a helyzet, kiderült, hogy mocskos mód elrontottam az email címemet, ami azért elég szürreális volt, de Zalánék pikk-pakk segítettek a helyzeten és már bent is voltam a kib*szott CREW-ban! Ezúton is még egyszer ezer köszönet érte!

2022.06.15-én este csatlakoztam a kiskalózokhoz a Blues Hill Parkban, voltunk is vagy 25-en. Mint megtudtam a főszervezők közül többen már szombat óta lent vannak, arról nem is beszélve, hogy hányszor voltak terepszemlén, mire eljutottunk eddig. Nyomattunk egy gyors bemutatkozást, hogy ki miért van ott és egy dolog igazából mindannyiunkban közös volt, az underground szeretete. Én mondjuk kalandvágyból és kíváncsiságból is mentem, de ezzel sem voltam egyedül, majd természetesen sörözésbe csapott át az este, de ezt senki nem bánta.

2022.06.16-án csütörtökön reggel elkezdtük a munkát. Elkészítettük és kihelyeztük azokat a csudálatos táblákat, amiket láttatok a helyszínen, csináltunk hidat, áramot, kukákat, vizet, világítást, közösségi színpadot, a kalózhajónál pultot építettünk, kordonokat helyeztünk el, egy szó, mint száz annyi munka volt, mint csillag az égen. Mikor egy munkafolyamatnak neki kezdtünk az hozott egy másik problémát, amit előbb megkellett oldani, hogy az eredetit folytathassunk és így tovább. Őszintén szóval csütörtökön délelőtt volt egy pillanat a közel 30fokban a napon, hogy lehet rossz buszra váltottam jegyet, de amilyen gyorsan jött ez a gondolat, pont olyan gyorsan távozott is.

Közben a színpadtechnikások építettek a színpadot és a hangosítást a kis- és nagyszínpadnál, a Barhole-osok szintén sokat jöttek mentek, az Empire Merch sem unatkozott és mindenkinek volt valami kérdése, kérése a szervezők irányába. Végül csütörtök délután megszólaltak a hangfalak, ami nekem például tök nagy pluszt adott, egyébként volt olyan csapat, aki este 11körül még a kordonokat pakolászta, össze, hogy ne péntek reggel kelljen majd vele szopni.

Elérkezett a péntek…, délután kapunyitás és még mindig rengeteg meló volt mindennel, nyilván ahogy haladtunk előre, úgy találtunk még valamit, amivel érdemes lenne foglalkozni. Valami fura okból adódóan nekem pont úgy jött ki a dolog, hogy a közösségi színpadot kezdtük el összerakni kora délután és egyszerűen ott ragadtam egészen késő estig, de nem is volt ez baj, mert sikerült lepacsiznom Quixotic-kal. Úgy érkezett meg, hogy a színpad, amin fellépett volna még darabokban volt… ennek ellenére egy hihetetlenül jófej, segítőkész és profi faszit ismerhettem meg a személyében, még ha csak futólag is, szóval hatalmas pacsi érte és azért az iszonyat buliért, amit még hajnal 4-ig leművelt!

Sajnos a péntekről sokat, pont emiatt a színpados történet miatt nem tudok mesélni, viszont az Omega Diatribe-ra még pont sikerült oda érnem, hogy a színpad mellől nézhessem végig, ahogy a tömeg szétszaggatja a színpad előtti kordont és résztvehetttem a „kitalál több gyorskötözőt a következő koncert kezdete előtt” című mókában, ami nekem már olyankor nem tűnt, viccesnek minden esetre az tény, hogy ez egy kúrva nagy buli volt. Hajnal három körül ért utol ”a nincs mit csinálni”, szóval a sátramból hallgattam még kicsit a Quixoticos bulit és a hidegben aludtam egy jót. Apropó sátrazás…, én eskü készültem a hidegre, plusz zokni, pulcsi, vastag naci, hálózsák, de a 10 fokra nem lehet felkészülni maximum megszokni.

Szombat, szokásunkhoz híven 8 körül már mindenki ébren volt, reggeli, eligazítás aztán uccu neki bátyja, mert mire a fesztiválozók is magukhoz térnek a szemetet jó lenne összeszedni a rendezvény teljes területén, illetve az előző este észlelt, vagy épp keletkezett hibákat ki kellene javítani. Ezen a napon bevállaltam a közösségi színpad hangosítását, így a Kerekasztal beszélgetések résztvevőivel előtte utána tudtam pár szót beszélni, ami amúgy baromi izgalmas volt. Ezek után a Nukullos srácok Metal Quiz rendezvénye következett, ahova kicsit én is beszálltam, ha másnem egy kevert erejéig mindenképp és amúgy jól el is bohóckodtuk ott az időt. Innentől kezdődött a nagy betűs szabadságom, amilyen koncerteket szerettem volna megnézni, mindre sikerült elmennem, ha időnként valamit kellett sos-ba akkor besegítettem, de ez nem volt téma… végig őrjönghettem a Bipolarist, a Téveszmét, sikerült belekukkantanom a Lazarvsba és igazából nekem a Holi volt az egyik legfontosabb fellépő a fesztivál folyamán és láthattam élőben, úgy, hogy közben a HocusPony zenekar kísérte, egyszerűen zseni volt az egész! 3 óra körül ismét feladtam, de hozzátenném, hogy a nagyszínpadot a Lazarus után a technikusok elkezdték bontani és hajnal 4re konkrétan el is tűntették.

Gondolhatnátok, hogy vasárnap már mindenki nyugodt volt a szervezők közül, de hazudnék, ha ez így lenne. Ekkor kezdődött meg a nagybetűs összepakolás. Amit az elmúlt napokban felépítettek és felépítettünk, azt most módszeresen vissza kellett bontani, hogy mindenki elpakolhassa és elszállíthassa majd a sajátját. Én egészen 6ig segédkeztem ebben, majd én is távoztam. Az önkéntes csoportból értesültem, hogy hétfő este 6kor hagyta el az utolsó járgány felpakolva a völgyet… jó hosszú hétvége lett ez.

És megérte? HÁT, HOGY A VIHARBA NE!!! A fő szervezők hónapokat toltak abba bele, hogy ez a fesztivál, úgy nézzen ki ahogyan és mi önkéntesek is beletettük azt, amit beletudtunk. Rengeteg sok élménnyel, új ismeretséggel érkeztem haza a fesztiválról és egy kicsi ürességgel, mert egy kis darabom még mindig visszavágyik abba a völgybe Felsőtárkány mellé, de pontosan ezért fogok jövőre is részt venni a fesztiválon, mint önkéntes, mert jó volt ennek a nagy családnak a részese lenni. Talán az utolsó olyan fesztiválok egyik még a HELL VILL ahova az ember beteszi a lábát és úgy tudja a kapun kívül hagyni a mindennapok gondjait, hogy tudja haza érkezett, HELL VILLbe.

A világbajnok képeket Vitéz Marcelltől és a Bands Through The Lenstől loptuk, köszike!