FIGYELEM, a cikk semmiképp sem valami fékezett habzású kritika egyes, kevésbé kreatív, groove-metált játszó zenekarokról!

A magyar rockzenei élet kétségtelenül egyik legmeghatározóbb eseményének lehetett szem- és fültanúja a nagyérdemű, duplakoncertjével a Barba Negra Redbe látogató Pantera produkciójával.

Mivel blogunk folyamatosan fejlődik, a válogatott, magas minőségi szintű tartalom mellett fel kell állítanunk egy olyan termék-portfóliót, ami kiszolgálja a szerényebb igényű olvasókat is. Ennek szellemében ez az élménybeszámoló azoknak szól, akik, hozzám hasonlóan nem jutottak el a Pantera koncertjére. Egyikre sem. Az élmények begyűjtése viszont virtuális világunkban rendkívül egyszerű, ugyanis napok óta a fenti banda koncertjeiről szól a fáma.
Legyen ez egy mixtape a vágyakozásról, az élmény virtuális kivetüléséről azoknak, akik hozzám hasonlóan a penis, szigorú arcú, minimálisan tetovált biztonsági őrre nézve merengtek azon, hogy épp Phil hogy edukálja a metálnebulókat, vagy épp a veterán pitlakókat, míg a szerencsétlenebbeknek marad a stinkface-s szekus, akinek egyszerűen nincs felső fogsora.

Tekintsetek erre az írásra úgy, mint a fesztiválon, a mögötted levő asztalon hagyott, kalocsai argentin mócsingkolbászra, amiért valaki 4000-t fizetett, otthagyta, te meg hirtelen jógyerekként anyukád idézed:

„Ételt nem dobunk ki!”

Pedig igazából csak éhes vagy…és csóró.

A setlist a zenekar legkiemelkedőbb dalaiból épült fel, bár a hallgatóközönség köreiből tudom, hogy sokan azért nem mentek el a bulira, mert féltek, hogy a banda csak új számokat fog játszani. Az előzenekarok egyszer várhatóan elérik/nem érik el ugyanazt az agyonhallgatottságot, mint a Killing in the Name, a Nothing Else Matters, vagy a Stairway to Heaven. Egyesek szerint körülbelül annyira is voltak unalmasak, nem tudom, fütyülés volt-e?

A koncert helyszínének ideglenesség-érzete sokakat zavart, ahogy a minimum 60 perces sörre várakozás is. Volt hotdog. A biztonságiak továbbra is nagyon rendesek. A magyar zenei élet sok, neves alakja megjelent az eseményen.

Valami hülyegyerek megint bekiabálta, hogy „AKELA”, és a csendes rész alatt folyamatosan pofáztak a csávók, a Sepultura hasonlóan rosszul hangosított koncertjéről, ahol nem az volt a baj, hogy az énekes fekete, hanem „mert hogy reppeli a régi dalokat”.

Phil szokásához híven pörgette a közönséget, akik örömmel visszaintegettek neki. A zenekar megfelelően tisztelgett a minden keményzene atyjaként ismert Black Sabbath, azaz Fekete Szombat együttes előtt.

A Cemetery Gates, bár bejátszásról szólt, a régi szellemiség szellemidézéseként szolgált.

A koncert után, megosztó ellenvélemények alakultak ki a zenei szaklapok posztjai alatt, hogy ez most akkor szentségtörés volt, vagy egy jó buli. Nekem az a komment tetszett a legjobban, amiben egy rajongó elmondta, hogy újra 17-nek érezhette magát. Ez szerintem teljesen legit, FreshFabrikon ugyanezt éreztem…19-cel.

A Pantera továbbra is marad kötelező tananyag, bárhol is tartsunk az élet iskolájában, or you make me fckn hostile.

Nagyon sok rajongói fotó árasztotta el a facebookot a hatalmas tömegről. Ezek egyikét állítottam be a cikk képének.

Szép napot!