Emlékezetem szerint az elmúlt 40 évben nem feltétlenül volt könnyű az élőzenében boldogulni Magyarországon. Az, hogy mindezzel valaki a nagyvárosokon kívül próbálkozott, tovább nehezítette a helyzetet.

Ennyit a negatívabb töltetű gondolatokról, innentől nem lesz ilyen, szóval ha valaki keseregne, vegyen elő valamit Mórától, ő is a környékről származott.

Létezik egy fesztivál idestova 10 éve, ami Bács-Kiskun összes harangjánál hangosabban dörren meg nyaranta, helyt adva a környék - és kishazánk egyéb tájairól érkező - megannyi, remek előadójának. Elsők között volt azon vidéki fesztiválok között, akik külföldi előadót is felvonultattak. Az Alpárfeszt egy folyamatosan fejlődő rendezvény, egy ténylegesen fáradhatatlan, rendkívül dolgos, odaadó szervezőgárdával. 

A fesztivált nagyon jól jellemzi a "zenészek, a zenéért" hozzáállást. A szervezésen érződik, hogy megtesznek mindent a zenei élményért, oda-vissza. Volt szerencsém két esetben is fellépni nálunk, közönségként is megfordultam pár alkalommal, és nem titkolt vágyam, hogy a jövőben is így legyen. Megfordultam jópár élőzenei rendezvényen, az elmúlt 20+ évben, de ami itt szó szerint megütötte a fülem, hogy

Ezen a fesztiválon MINDEN kiválóan szólt.

Az időjárás és a technika ördöge sem minden esetben kegyes a szabadtéri rendezvényekkel, viszont az Alpárfeszten a legkomolyabb problémákat is lehetőségeikhez mérten, rekordidő alatt orvosolták. Legyen itt szó a hangtechnikai malőröktől, vagy az ország több részét is sújtó nyári vihar okozta áramkimaradásról. Akik ilyen nehézségek mellett is tudják biztosítani a hibátlan zenei élményt, és akik ehhez megteremtik a megfelelő hátteret, azoknak emelem kalapom.

Az Alpárfeszt fennállása óta átesett a covidon, és költözésen is. Jelenleg a lakitelki autós kempingben vertek tanyát, a mellékelt ábra is mutatja, hogy ez egy teljesen család-/és gyermekbarát környezet. A szervezőség igyekszik programokat biztosítani az ifjoncoknak is, sőt az első ott töltött éjjelem után valamiféle kisiskolás programmal is találkoztam, szóval az élőzenés rendezvénnyel egy helyen jól megvoltak a vakációzó kisgyerekek is. A helyszín retro jellege számomra csak erősíti a családias jelleget...ahogy az is, hogy a vizesblokk nem valami konténeres plasztikszauna. 

A családias jelleg a rendezvény lebonyolítóinak hozzáállásából is fakad. Már a bejáratnál barátságos, kedves emberek fogadtak, semmi kelletlenség. A kajálda, és az italpult is pazar kínálattal várja a látogatókat. Megtalálja itt a számítását a vega, a vegán, a velociraptor, sörös, boros, töményes, töménytelen...szóval mindenki. A karszalag átvétele után kb 60 lépésre már volt egy ingyen szálláshelyem is az egyik faházban, ahol nem mással, mint a fesztivál állandó sztárvendégével és arcával, Hikarival aludhattam egy szobában.

A közönség összetételénél mi sem bizonyította volna jobban, hogy ez a fesztivál generációkat ölel fel. A legkisebb gyermekektől az idősebb érdeklődőkig sokféle arccal találkoztam, és nagy örömömre szolgál, hogy emlékeim alapján egyre többen látogatják ezt a bulit. 

A közönségnél talán csak az előadók összetétele a színesebb, na és itt emelném ki a fesztivál harmadik erősségét.

Rendkívül jól állítják össze a programot. 

A sokféle előadó által folyamatosan közvetített pozitív energia szuper eloszlással bír. Ha valaki a poprockos helybenfutásra, a stoneres lebegésre, vagy a deathcore-os gyalura gyorsul, akkor is megtalálja a számítását. A hangosok, és a színpadi személyzet profizmusának hála, az átszerelések, a soundcheckek pöccre mennek. Egyszer sem tapasztaltam a "ménemkezdmá" hatást, persze ehhez az előadók gyakorlottsága is egy óriási segítség.

Itt még egyszer kiemelném, hogy úgy dörren a színpad, hogy több esetben is az Indul a bakterház kajacsata jelenete jutott eszembe. Az arcomat fogtam, mint Koltai Róbert, miután a fagyasztott gombóccal szembedobták, és káromkodva kirohant. Nos, én káromkodni se tudtam. Orrba vágott a hangzás. 

A közelmúlt eseményei nem segítenek a koncertszervezők, és az élőzene világának. Az olyan rendezvények, mint az Alpárfeszt példaértékűek, mivel a mostoha körülmények ellenére is a közönség, és a zenészek teljes kiszolgálását tartják elsődleges szempontnak. Azt hozzáteszem, a 3 napos bérlet olcsóbb volt, mint egy közepes basszusgitár-húrkészlet. Ezért a pénzért olyan lineupot kapott a nagyérdemű, aminek töredékét klubszinten érheti el hasonló summáért, és ott az élmény is négyzetméterenként csökken.

Járjatok ilyen bulikra, és támogassátok az élőzenét, mert ez az egyetlen nyelv, amit mindenki ért a bolygón!