Hét év telt az utolsó Téveszme anyag óta, így eléggé felrobbantak a dolgok, mikor szinte a semmiből megjelent ez a kis 20 perces cucc. Ami papíron EP, bár csak perccel rövidebb mint mondjuk az első nagylemez.  Itt vannak már egy ideje, 2004 óta ha jól emlékszem és közben eléggé kult státuszba léptek. Szóval valószínűleg az is hallotta a nevüket, aki nem hallgat ilyet, vagy azt se tudja mi az a hardcore, persze attól mág sokan élnek barlangban ma is.

Számomra mindig az volt az érdekes velük kapcsolatban, hogy annak ellenére, hogy egriek közel sem azt játszák amit az ember elvárna. Hiszen egy olyan városból, ahonnan Tango Underground-ok, Cannonball-ok vagy éppen Tisztán a Cél Felé-k kerültek ki, az ember nem egy melodic hardcore zenekart várna. Én legalábbis biztos nem. A borító az baromi jó lett, nem kicsit van old school heavy metal hangulata, a logoval együtt. Azt nem tudom, hogy ez dierkt poén vagy véletlen, de attól még jó pofa és igényes. A zenében pedig sok meglepetésre nem kell számítani, hiszen azt kapja mindenki amire számított. Fogós dalok, dallamok dallamok hátán, egy-egy virgát is elresztenek. Persze a lényeg ismét a szöveg, hiszen Viktor megint irodalmi igényességű szövegeket pakolt a zenére, amik simán megállnák a helyüket akár egy kortárs, underground vers felolvasó esten is. Az ügyesen váltogatott tiszta és extrém ének pedig leköveti azt a dinamikát, ami a zenében már alapból benne van.

A Csillagösvényedre az ami még is csak kiemelendő, már csak azért is mert ebben van a legfülbemászóbb sor, na meg a végén beköszönő doromb miatt is. Ami engem mindeképpen meglepett és valahogy adott az egésznek egy kis Vágtázó Halottkémekszerű lüktetést. Főleg a lezárás, az csillagos ötös. Jah, egyébként ez is egy olyan lemez amiről beszélni nem sokat tudok, viszont mindenképpen akartam, hogy legyen szó róla a Barlang-ban, mert szeretem, na meg mert jó is. Dallamos, energikus, kiváló szövegekkel, patent 20 perc. Badncampen nincs, youtube és spotify lesz most a nyerő.