Én eleve szétadok minden brigádot, ami dob, basszus felállásban tolja. Azért valljuk be, többször jut a rivaldafény a gitáros fitymacsattogásnak, így amikor előtérbe kerülnek, akik általában hátul vannak, akkor ketrecéből kiengedett veszett állat módjára kezdenek őrjöngeni. Elvi alapon és fejtársaik érdekében, széttépnek mindent és mindenkit, aki csak az útjukba kerül. Ez egy jó dolog, a legjobb példa mondjuk a Lightning Bolt, na amit azok leművelnek instant életfogytiglan. Meg egyébként is kutyával és macskával bármit ellehet adni, nekem legalábbis tuti.

A noise rock és a post-hardcore határain lavírozó bandának ez a bemutatkozó lemez, noha van még mellette kis millió más kiadvány is. Csapkodós, őrjöngő, neurotikus futamok vannak beoltva egy az Unsane és a Converge erőszakos szerelméből született, visító őrületbe. Most per pillanat nagyon szétcsavarta a fejem a cucc, mondjuk ma melóban lement a Cop Shoot Cop összes, egy kis The Jesus Lizzard-al, szóval eléggé megágyaztam az érzésnek. Simán oda teszem, ha már tavalyról van szó, a Coilguns cucca mellé. A basszus úgy csavarodik a nyak köré mint a fojtóhurok, a dobos meg közben egy rohadt állat és olyanokat aláver, hogy a cataflam dolo rapid se lesz elég ellene. Nagyon dal se tudok ki emelni, mert mind rohadt jó. Többnyire rövid számok, szellemi szennyeskosár 25 percben. Akit ez a pár sor nem győzött meg annak úgy is mindegy, akit meg meggyőzött, az már úgy is pörgeti ennyi után is.