A francia Les Acteurs de L'Ombre Productions az egyik kedvenc kiadóm. Olyan bandák lelőhelye mint a Regarde Los Hommes Tomber első lemezei, vagy a Pensées Nocturnes, a Déluge vagy éppenséggel a személyes kedvencem a Lovecraft kultista The Great Old Ones cuccai. Rengeteg black metal alapokon nyugvó de kísérleti post black cuccot adnak ki, a klasszikusok mellet, nagyrészt Franciaország-ból. Bár a Bait most pont egy német banda, a Der Weg Einer Freiheit basszerosának, Nico-nak az új bandája. Igazából az elképzelés hasonló az anya zenekarhoz,  csak itt elég nagykanállal merítenek a hardcore-ból is.

Ami azt jelenti, hogy a modern hardcore dühe és agressziója keveredik, a black metal miazmás örvénylésével. Az első percben magával ránt és a végéig el sem enged, mint egy elkárhozott lelkekből álló forgószél. Az északi fekete fém a húsunkba mar, a modern korok utcáin elhalt kölykök rothadó keze pedig felpofoz. A középtempós kiállások mint egy támadásra készülő veszett állat szuszogásának lenyomata, csöndes de mégis hátborzongató és lehet még veszélyesebb mint a tombolás, mert ennek a végkimenetelét megjósolni nem lehet. Jah, egyébként telibe a Regarde Les Hommer Tomber első két lemezét hallom vissza, egy kicsit megvariálva, de leszarom, ők úgy elkanyarodtak egy kicsit más irányba és le is tették az eddigi legjobb lemezüket az asztalra, év elején. Rohadt jól hozzák ezt a kietlen pattanásig feszült érzést a post-os elszállásokkal, amit utána úgy szétblastolnak, hogy öröm hallani. Jah, hát ennyi, az egyik legjobb blackened hardcore lemez eddig idén, oszt nem is francia.