Párszor már valószínűleg a számra vettem itt a technikás zenéket, vagy nem, őszintén, sokszor nem nagyon emlékszem mikről hordom itt össze a sok hülyeséget. A lényeg, hogy nem a technikás zenékkel van a bajom, hanem inkább, a sokszor ehhez társított steril hangzással. Főleg a tech/death dolgoknál vehető ez észre, persze kivételek mindig vannak. Viszont a mathcore az már egy teljesen más tészta, a We Are the Romans óta lefolyt már pár lemez a Dunán, de szerencsére sokan ragaszkodnak még az általam preferált hangzásvilághoz. Mint például, a manila-i Limbs.

Még 2016 jött ki az első EP-jük, akkoriban még ilyen cipő bámulós skramz dologban nyomultak, aztán 2018-ban volt valami törés. Megjelentek a technikás témák, bőségesen adagolt ipari baszkurálással. A tekintetüket fel emelték és most már előre, a jövőbe bámulnak mindenféle sci-fi koncepciókkal. A legszebb az egészben, hogy nincs szét effektezve az egész lemez, mégis ezek a szutykos, industrial hangulat fokozó trükkök, annyira bele ivódnak a zenébe, hogy végig átjárja az egészet. Amit már az első dal elején el is kezd, viszont van még itt rengeteg hatás, a skramz-on át, a post-hardcore-ig. A gyors részek fejszaggatóak, a kiállások pedig kellemes dinamikát adnak az egésznek. A helyzet viszont az, hogy itt most nem a dobos lett megmenve, hanem inkább a gitár de az nagyon. A dob adja a lazát, néha rápörög, de a gitár mint egy mérget köpködő áspisvipera úgy tekereg, vonaglik és sziszeg. Egy sunyi farok mozdulattal eltereli a figyelmet, hogy aztán olyat marjon, mint a Soft Narcosis közepén lévő, rohadt jó téma. Húsba vág az effekt és a végén szemen köp a méreg. Szaggat a jazz az Acidic Impostor-on, a közepén pedig földbe döngöl, a digitális sámándob. A Necro Police pedig, mintha egy páncélozott, rendőrségi rohamkocsi kerekeinek nyikorgását imitálná és ezen a számon is rohadt jól elpattog a basszus a háttérben, imádni való. Nyekeregve mászik az agyba és szét barmol mindent, de mielőtt távozik helyre is rakja. Az arányok kiválóak, a váltások már szinte zseniálisan vannak elhelyezve és úgy dinamikus az egész, hogy nem esik szét. A lelkesedésem nem véletlen, régen fogott meg ennyire mathcore lemez.