Van az amikor nem vágyik az ember semmi okoskodásra, határfeszegető, kísérletezgető agymenésekre, pont ilyen volt a reggelem és akkor a spotify( fuj takarodj)belökte, hogy toljak egy kis Palehorse-t. Mondjuk azt sem tudtam mi ez, de tetszett a borító. Na meg az is amit hallottam, rohadt jó középtempós sludge mocskolódás, abból a fajtából ami nekem a kedvencem, miszerint a punk felé húzza a kormányt, nem a doom irányába. A cin visít, az énekes szintúgy, a gitár meg recseg és ropog, meg olyan mosdatlan mint Angel, Kecskemét hírhedt csövese. Sajnos ez a véglegesen utolsó lemezük, de szerencsére ezen kívül van még három, szóval van miből csemegézni. Mentem én is pótolgatni.