Na, kint van az új Liturgy. Mindenek előtt azt tudni kell, hogy meghallgattam az összes Liturgy lemezt eddig. Hunter munkája az, amit nekem nagyon kéne szeretnem, papíron, de eddig akárhogy próbálkoztam nem adta meg magát. Tartott ez a Leya-val közös, idei cuccig, amiről a Barlang-ban is szó volt. Részleteiben mindig is zseniálisnak találtam a Liturgy dolgait, viszont mikor egyben kéne értékelni, vagy megérteni mindig falakba ütköztem. Egy dologban viszont mindig biztos voltam, hogy Hunter viziója nagyon erős, csak éppen nem egyhullámhosszon vagyunk. Eddig!

A hangulatos borító egy operát tartalmaz, amit Hunter még tavaly beígért és elég gyorsan itt is lett. Avantgarde black metal ez, őrült kesze-kusza jazz és Lovecraft fantazmagóriáinak kapujának döngetése. Rohadt nehéz befogadni, de már az elején vannak olyan pillanatok, amik az eddigiekkel ellentétben egyből berántottak. Például a legelső dal kicsavart és megőrített klasszikus zenei megmenései. Meg a hegedű, a hegedű jó, ha van hegedű minden jó. Egyébként nehéz szavakba önteni azt, ami itt végbe megy. Annyira egyedi, ennyire embertelen, szinte kézzel foghatóak azok a víziók, amik egy nem egyszerű elme és jellem kivetüléseiből manifesztálódtak, hang formájában. Ami sokaknak csak zaj lesz, vagy csak egy flepnis majom agymenései. Az OIOION's Birth meg egy Hitchcock filmbe oltott lovecraft-i rémálom, ahol Brown Jenkins futkos az agytekervényeinken. Egészen a Lonely OIOION-ig kell várni, hogy kapjunk egy kis black metal, de itt is a háttérben kattog a jazz zongora és az őrült effektek, hogy véletlenül se tudjuk, hol áll a fejünk. Az Operaház Fantomja lehet hasonló, ha egy rakás skizofrén játsza a szerepeket benne.

Egyébként simán mondom, hogy New York már nem csak a hip-hop meg a hardcore hazája, hanem a avantgarde black metal-é is. A jazz-ben és LSD-ben pácolt fekete fém falatok legjobb fellelhetőségi helye jelenleg. Szóval ez most beadta, aminek valószínűleg az lesz a hatása, hogy elbaszok egy csomó időt arra, hogy akkor ezek után újra nyomom a régebbieket megint, hátha működnek most már.