Még egy split, ahol a dinamika szokásosnál is jobban kifog csúcsosodni. Mindkét zenekar boston-i és két tagú, továbbá mindkettő atom súlyos, csak a saját módján. A Greylock mamutsonkát fog veled zabáltatni, de úgy és annyit, hogy az életedért könyörögsz vagy éppen nyögsz a súlya alatt. A Bedtimemagic ugyanezt az érzetet adja, csak éppen noise rock-os, hardcore-ba oltott mentális cunamival.
A Greylock bekezd, olyan nevek mint a Primitive Man, a Body Void vagy a Chaind to The Bottom of The Ocean egyből beugranak. A kompromisszum mentes, modern sludge ami ennek a rothadó és bűzölgő társadalom mentális dagonyázásából ered. New Orleans már messze van, a southern gothic már kanyarban sincs, itt a mocsár már nem az aligátorok lakta iszapos szarság, amiből Swamp Thing is kiemelkedett annak idején. A mocsár már inkább egy szimbólikus dolog. A modern társadalom elméjében pöffeszkedő iszamos lé, amin ha egyre többet gondolkodsz annál jobban elnyel. Menekvés nincs, megoldás se nagyon, csak a felismerés és a kétségbe esés. A lassú döngő ütések, amit egy felakasztott sertés hulla módjára tűrsz. Trükk az kevés van, viszont az betalál. A tempó váltások adják az ívet, a lassan fokozódó pánik érzete amik egy-két gyors témában csúcsosodnak ki. Jó érzést itt ne várj, csak azt, hogy puszta kézzel verik szét a fejed.
A Bedtimemagic-ről már volt itt szó, tavaly írtam, hogy 19-ben elég fasza debüttel álltak elő. Továbbra is azt a receptet viszik tovább. A kedvenc felállásommal, magyarul dob/basszussal csapatják a noise rockos, néha picit matekos és disszonáns hardcore-t. Vehemens, érzelmekkel dúsított csapkodás. Ami sokszor megy át merengős kiállásokba. Érzésre azt hozza mint a Greylock. Ezért is érdekes ez a lemez, hiszen a két oldal merőben más stílusban és tempóban mutatja be ugyan azt. A világtól és társadalomtól való elidegenedést, a pánikot amit ennek a felismerése okoz. A tehetetlenséget és frusztrációt, jó ezek közül egyik sem újdonság, ettől függetlenül a két zenekar kontrasztja, na meg a jól össze pakolt dalok, mégis érdekessé teszik. A mamut és a narkós gepárd küzelme ez, ami inkább egy vállt vállnak vetet harc azért, hogy lehúzzanak magukkal téged is a mélybe.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.