Annak idején, amikor a Totem Skin földbe állat, nagyon sírtam. Olyan stílusok igényes keverésevolt az a banda ami igencsak közel áll a szívemhez. Viszont, szerencsére Christoffer Öster tovább vitte a lángot, a Dödsrit személyében. Ami a harmadik lemezre, egy személyes solo projektből egy teljes értékű zenekarrá avanzsálódott.

A felállás változott, de a zene veleje megmaradt. Továbbra is egy jeges, szívbemarkoló, depresszív utazás részesei lehetünk. Egy utazáson, amin tökéletesen lavíroznak a black metal, a neo-crust és a screamo/post-hardcore tengerein, mindegyikből kicsípve a legjobb részeket és szépen arányosan egymás mellé pakolgatva. A recept igazából nem bonyolult és nem is újdonság. Az erőssége ugyanaz mint ami a Totem Skinnek is volt, a frankón felépített dinamikus dalok, na meg a piszok jó hangzás.

Ezt az érzelem dús, modern, dallamos black metalt teljesen sikerült a magukévá tenni. Baszatják mint a szélvész, a tremolo leviszi a fejed, a kiváló érzekkel bepakolt váltások pedig adnak egy húzó dinamikát az egésznek. Az pedig, hogy igazából mennyire is tudnak a srácok így együtt, akkor a legfeltűnőbb amikor belassulnak. Olyankor egy fagyos csákánnyal végzett szívműtét hatását keltik az undorítóan szép és egyben keserédes dallamokkal. Néhol már soknak is mondanám a melódiákat, de valahogy sikerült elérniük, hogy nem a szirup, hanem inkább egy kis belga melankólia csöpög gitárokból. A Mortal Coilon még egy kiváló solot is hallhatunk. Én nem vagyok egy solos fazon, sőt a legtöbb esetben kifejezetten zavar. Itt mégis sikerült egészen elviselhetőre csinálni, amitől színesebb lett a lemez, még ha én meg is lettem volna nélküle. Szerencsére utána egy olyan penge,d-ütem aprítást pakolnak oda, hogy azonnal elfelejtkezek a solo fóbiámról és már azon goldolkodom, milyen crust cuccokat hallgatok majd holnap munkában, ha az istenek is úgy akarják. A crust-os örökség, a vokálokban is megmaradt és talán a három lemezből itt a legjobb, tele érzelemmel és mégis a stílushoz hű bunkó bájjal. Ezt a bő 36 percet megint csak a jól megírt dalok és jól össze válogatott darabkák viszik a hátukon, amiből egy kiváló mozaik készült. Ami bemutatja az északi melankóli hideg és dallamos valóját.

9/10