Volt már itt párszor emlegetve, hogy az Iron Lung Records mekkora királyság. Szinte mindig belenyúl a tutiba, ha véletlen nem, akkor meg általában magával a stílussal van bajom. Idén már kidurrantottak pár lemezt, valamelyikról lehet lesz is még szó, viszont nekem magasan ez, meg a Slant a legjobb eddig.

Az Electric Chairnek meg eleve a neve is már bizalom gerjesztő, ha pedig csíped az ilyen Usa hc dolgokat, akkor pörgetheted is. Ez a srácok harmadik 7''-e, és szerintem eddig ez is a legjobb. Olyan kurva gyors, hogy az agyad lángra kap tőle. Semmi modern buziskodás, amivel egyébként semmi baj, de na. Ha valaki száguld mint egy féke veszett kamion, közbe meg köpi a szemed közé az anti-rasszista meg anti-fasiszta himnuszokat, annál kevés jobb van. A szépsége az egésznek, hogy hiába villámgyors maguk a témák, még ha egyszerűek is fogósak és kidolgozottak. A tempó váltások izgalmasak és néha simán betolnak valami meglepő témát vagy fordulatot. Persze nem kell free jazzre számítani, de a stílusának megfelelően kellemsen változatos ez a 10 perc.Talán még az előző EP-nél is sebesebbek itt a dolgok, ami egyébként szintén kihagyhatatlan királyság. A hangzás pöpec, meg punk, meg 80-as évek, szóval jobb nehezen lehetne, a gitár pattog, a dob püföl mint a paraszt. Igazából nem más ez mint egy egybekezdéses, böszme villámcsapás 7''-es, amiről nem ugatni hanem hallgatni kell. Na nosza!

8/10