Alapító professzorunk elkezdte ezt a kis rovatot én meg úgy döntöttem, hogy most folytatom. Ebben a temetőben rengeteg olyan sírkő és kripta található melyekre olyan zenekarok nevei vannak írva, akik, vagy amik sokkal jobb sorsra kellett volna ítéltetniük, bár nem kizárható az sem, hogy pont azért vannak, olyan státuszban amilyenben, mert már ott vannak a dohszagú dobozban.

Az egyik sírkövön ismerős nevet pillantottam meg PUSZTA… rögtön tudtam, hogy írnom kell róluk, hiszen földijeim!

Kunszentmártoni PUSZTA zenekar. A nevükből adódóan nyugodtan felkészülhettek mindenre. Igazi ordibálós, agresszív és kiábrándult screamo cucc egyenesen a próbateremből full mocskos DIY. Na már most, ahogy feltévedtem a bandcampjükre rádöbbentem, hogy 2021 decemberében volt 10 éves a Puszta II lemez és ezt igazán egy interjúval lehetne megünnepelni és mivel tudtam kihez kell fordulni fel is kerestem a srácokat!

  

 Sziasztok!

 Köszi szépen, hogy elfogadtátok ezt a hirtelen jött interjút! Először is honnan az ismeretség és honnan jött az ötlet a földönfetrengős, ordibálós, kaotikus és kiábrándult screamo cucchoz?

Z:

T: Nehéz megmondani, hogy honnan jött az ötlet. Azt hiszem, 10-12 éve Dél-Kelet Magyarországon nem nagyon lehetett volna más zenét csinálni, mint kiábrándultat. Bár jobban belegondolva, ez valószínűleg az egész országra igaz és még most is érvényes. A screamo bandánk egyébként a Libido Wins volt, aminek a tagsága ¾ részt megegyezett a Pusztáéval. Mi Kunszentmártonból ismerjük egymást, Ádámot, a Libido Wins énekesét pedig Szentesről.

Ha az átlag felhasználó meghallja a screamo kifejezést általában vasalt, félrenyalt hajú gizda újgazdag kölykök jutnak az eszébe. Lássuk be, hogy ez sem a ti esetetekben, sem pedig a legtöbb esetben nem helyt álló, hogy látjátok a műfajt itthon, vagy úgy általában?

Z:

T: Jó ideje nem igazán követem a screamo szcénát sem itthon, sem külföldön. Sőt, itthon nem is tudok már ilyenről. Viszont pont nemrég láttam a Season of Mists-et a Kriptában, ami klassz volt élőben. Persze, amit leírtál előítéletet, az butaság. Ahogy mások, ennek a műfajnak a rajongói is sokfélék. Külsőségekben és akár anyagi helyzetükben is. És ez jól is van így.

A Pusztához honnan érkezett a frusztrációtok?

Z:

T: A többiek nevében nehéz nyilatkozni, de azt hiszem nem áll messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy nagy hatással voltak ránk a kunszenti kocsmák. Pl. a Vadász, a Kis Szivacs és a Vakegér. Ezek törzsközönsége és hangulata. Emellett még a svájci sapkák, Kemping biciklik, a Körös, az ártér és a sár.

Bandcamp-en, illetve a neten nézelődve csak a Puszta II. címet viselő albumot leltem fel, viszont felvetődik a kérdés, hogy hol az I.?

Z:

T: Az I., vagyis a demo megjelent CD-n és kazin, de netre nem került fel. Egyébként olyan dalok vannak rajta, amik a nagylemezen is szerepelnek, csak rövidebb és trógerebbül szól.  

Tavaly decemberben volt a lemez 10 éves és közben megtalálta a maga közönségét, ti ebből mennyit éreztetek?

Z:

T: Én kicsit meglepődtem, hogy most is érdekli az embereket. Azt tudtam, hogy akkoriban bírták néhányan, de valószínűleg nem túl sokan. Lehet, hogy ez azóta változott, nem tudom biztosan. Miden esetre én minden pozitív visszajelzésnek örülök. A mi életünkben fontos volt ez a zenekar, klassz, hogy ha másnak is jelent valamit.

Szeretnétek e mesélni valamiről amire én esetleg nem kérdeztem rá?

Z:

T: Én szívesen megemlítem a Haramia nevű zenekaromat, amiben hasonló érzések és hangulatok is vannak, mint a Pusztában. Bár más, zeneileg és szövegileg is, mégis hasonló dolgokról szól. Illetve rajtam kívül még Lackó is benne van, aki a Pusztában dobolt, tehát a tagságban is van átfedés.

Mit üzennétek a hallgatóságotoknak?

Z:

T: Ha titeket is érdekel a vidék, a sár és a kilátástalanság, olvassátok el a Sátántangót és Tar Sándortól A mi utcánkat!

Nagyon köszi az interjút!