A FUNUS egy majd három évtizedet átívelő munkásságának állít szobrot az idei NGC Prod kazettakiadvány. Mondanám, hogy összegzi, de sok olyan dal született meg Mathyastól, ami még arra vár, hogy megkapja a méltó formátumot a fizikai létsíkon is. Egy elég hosszúra nyúló, de egy percig sem unalmas beszélgetés következik most.

Első zenekarom az EXHUMATOR volt, 1991-1994 között, négy demo született. Az első black-death metal, a többi már doom. Gitároztam és énekeltem. Az utolsó két anyagon már funeral doom tételek is szerepeltek. Most legalábbis annak mondanám, akkoriban szerintem hazánkban senki nem játszott ilyen zenét. Nem doom-ot, hanem olyat, mint mi . Utána a DRAWBACK zenekart hoztuk össze, abban játszott Chris is, aki most a FUNUSban segít ki dobokon. Ott csak gitároztam. A második demon már nem szerepeltem, csak pár dalt írtam rá. Néhány év alkotói szünet után, 2003-ban megszületett első egyszemélyes projectem, a LARVA, ennek nevét első demo után FUSTY SOULra változtattam, így még négy demo készült. Aztán ott volt még a THE ROTTEN, régisulis death metal, három demot vettem fel 2007-2009 között. Végül a FUNUS, melyet 2007 ben keltettem életre és 2009-ig négy anyag készült, majd kilenc alkotás nélküli év jött.

Mi lehet az oka annak, hogy egész eddig semmi zenéd nem jelent meg kiadónál?

Nem kerestem kiadót, ők sem engem. Igazából nem is nagyon érdekelt a dolog. Meg aztán, sem a felvételek minősége, sem a hangszeres játék nem volt az igazi. Tulajdonképpen magamnak készültek a dalok.

Mit jelent neked a minőség? Mennyire tartod a black metalban meg úgy általában az általad játszott műfajoknál fontosnak a hangzást?

Az az adott zenétől függ, a hangulat az, ami igazán számít. Az összes műfajban, így a black metalban is szeretem, ha szépen hallani mindent, van ereje, nem vérszegény a gitár. Eltüntetett dob, ordenáré hangos ének és hasonlók nagyon zavarnak. Nem kell a csillivilli megszólalás, de ha már valaki játszott valamilyen hangszeren az anyagon, akkor azt lehessen is hallani.
Ez sajnos az EXHUMATORban nem igazán sikerült. Elkapkodtuk a felvételeket, tele van hibával, a keverés is minősíthetetlen. Az egyszemélyes dolgaim legalább már megszólaltak valahogy, bár azokon sem volt semmi utólagos munka. Szóval az "értő kevesek zenéje" duma mögé rejtett szándékosan rossz hangzást nem szeretem.

De nem mindig vannak ezek a hangzások direkt összemosva, és nem is mindig művészkedés vele a cél. Van úgy, hogy a közös célt szolgálja a "massza". Mit gondolsz például a MAYHEM Ordo Ad Chao lemezéről?

Mindegy, hogy direkt vagy így sikerült. Ha nem tetszik valami nem hallgatom. Nem mérvadó a véleményem, egyéni ízlés dolga, mint minden. Ordo Ad Chao? Tetszik. Nem vagyok valami nagy zenekritikus, vagy megérint vagy nem. Sok mindent nem szoktam gondolni egy albumról, vagy zenekarról, ha tetszik hallgatom néha. Az évek alatt kidöglött belőlem az igény, hogy elmondjam a véleményemet. És ez fordítva is igaz. Nem érdekel mások véleménye. Igazából mások sem érdekelnek túlzottan.

Ez itt és most annyira black metal volt a részedről, hogy ezzel kapcsolatban nincs is több kérdés. Úgy tudom, hogy már készülnek újabb dalok is. Van erről valami publikus információd?

2018. és 2020. között írtam annyi dalt, ami még úgy hét, nyolc teljes albumra elegendő. A következőre már kiválasztottam tizet, azokat kell felfrissíteni, végleges formába hozni. Szeretném ha még idén elkészülne a felvétel.

Ősz környékén jelenik meg az Örökké CD verzión is, van ezzel kapcsolatban publikus információd?

Sokkal többet nem tudok mondani. Nem akarok semmit elkiabálni.

Teljesen érthető. Fontos neked a fizikai megjelenés? Illetve melyik formátum a kedvenced? Mindezek mellett a mai világban mennyire tartod ezt fontosnak?

Erre nem tudok egyértelműen válaszolni. Mikor hogy érzem. Ha visszatekintek az elmúlt bő harminc évre, csak demokat látok magam mögött. Ha innen nézem, fontos, hiszen jó dolog végre egy kiadó által megjelentetett, gyári minőségű matéria. Viszont fordítva is szoktam érezni. Ennyi év után már nem nagyon számít mi történik, hagyok e nyomot vagy nem, eljut e olyanhoz akinek tetszik. Eléggé rapszodikus vagyok. Mint mondtam, magamnak írtam a dalokat, a szövegek nagy része is nagyon személyes, de ha valaki azonosulni tud némelyikkel, vagy pusztán a zene tetszik neki, már nem volt hiábavaló közkinccsé tenni. Gyűjtők bizonyára értékelik, sokan szeretik a különleges kiadványokat is.
Nincs kedvenc formátumom. Vannak főként régről eredeti és piacos kazettáim, CD és vinyl is, nem túl sok, nem vagyok gyűjtő. De ha elvonatkoztatok magamtól, akkor fontosnak tartom az ilyen megjelentetést. Szépek, valódi értéket képviselnek, akár a bélyegek vagy az igényes kiadású könyvek. Kell, hogy megmaradása legyen ezen dolgoknak, legfőképpen egy mai világban. Tudod, eléggé elszomorít amikor időről időre megtapasztalom, hogy enyészik el, amit régen természetesnek tartottunk. Gondolom ez az érzés végigkíséri az emberiséget, de már nagyon besűrűsödött az élet. Hiábavalóság minden és pont ezért jó a lelkünket körbevenni olyan dolgokkal, amik mintha lassabbá tennék a sétát az örök út felé vezető ösvényen. Én így gondolom és jó így gondolni.

Hiszel a halál utáni létben? Amit az előbb mondtál, az spirituális gondolkodásra utal. Hogy állsz a vallásokkal? Fontos kérdés ez egy black metal szerző felé.

Hiszem, hogy az anyagi forma elenyészésével nem szűnik meg a létezés. Nagyon mély téma ez, könyvtárnyi irodalommal, még több, le nem írt gondolattal. Arról, hogy mit hiszek erről, itt nem szeretnék többet elmondani. Szintúgy a vallásokról sem. Olyan dolgok ezek, melyekről nem akarok nyilvánosan beszélni.

Mesélj arról, hogyan születnek meg a FUNUS dalok. A Vértes lábánál élsz, és a múltkor említetted, hogy fontos inspirációforrásod is egyben. Mind a hangszeres, mind a szövegi részét fejtsd ki kérlek!

A régi FUNUS daloknál a zenével párhuzamosam készült a szöveg is, néhány kivétel volt csak, amikor a szövegre írtam meg a zenét. Általában délután ültem le a gitárral és estére készen volt a dal. A dob is hamar ment, hisz semmi extra nincs bennük, gépi dobok. Nem is dolgoztam ezeken utána, ahogy lett, úgy maradt. Maga az alkotás volt a lényeg, ahogy mindig. Az új éra dalainál kicsit másként ment a dolog. Nagyjából százötven szöveget, verset írtam javarészt 2017-ben. Volt, hogy egy este három is született. Erről nem tudok többet mondani, egyszerűen csak feltörtek belőlem a sorok, gondolkodás nélkül, egymás után. Később módosítani kellett néhol amit felhasználtam egy dalban, hogy énekelhető legyen, de nem számottevően. Akkoriban csak néha gitároztam, gyakorlásképpen, ha jött valami jó téma, dallam azt felvettem, de nem alkottam teljes nótákat. Aztán 2018-ban felvágtam a művészi vénámat. Megszületett az Örökké című dal, majd sorban a többi, volt, hogy naponta. Az alkotási folyamat hasonlóan egyszerű volt mint régen: leültem zenélni és jött, viszont már este, ami sokkal jobb hangulatilag. Nem agyaltam túl semmit, de amíg nem lettem kész, nem feküdtem le, nem ritkán reggelig muzsikáltam. Ha ihlet van, nincs halogatás. Jöttek a riffek, szép dallamok, nagyjából már az elején kiválasztottam a hozzá illő szöveget is. Soha nincs szándékosság abban, miért olyan egy dal amilyen. Ha elégnek tartok egy fő riffet, akkor csak annyi lesz. Ilyen pl a Legyen csak tél. Ha percekig tukatukát kíván, akkor az lesz. Nem foglalkozom azzal, más mit szólna hozzá, hiszen magamnak kell, hogy jó legyen. A pillanatnyi lelkiállapotom számít leginkább, az a hangulat, azok az érzések amik akkor dolgoznak bennem.
Ezek a felvételek már nem véglegesek, javarészt rossz minőségűek, hiszen csak a rögzítés volt a cél. Viszont sokukat szívesen hallgatom, hiszen a katarzis amikor megszülettek, már megismételhetetlen. Mint említettem, ezekből lesznek időről időre kiválasztva a soron következő FUNUS album dalai. Biztosan lesz itt ott kis változtatás, kerül bele új dallam, teszek hozzá, esetleg veszek el. Talán valami más hangszert is kipróbálok, majd elválik a végére.
A Vértes, az erdő végigkísérte az életemet, gyermekkorom óta. A kicsiny bogarak, az öreg fák, suttogó avar, hűvös völgyek, mélybe omlott sziklák Csókakő váránál, rókák üregei, gyógyító vagy mérgező növények, a mesebeli hangok az éjből... mind mind olyan csoda, amiről csak tisztelettel szólhatok. Ezért jelenik meg gyakran az erdő és élővilága a szövegeimben, verseimben. Ugyanígy érzek az Alfölddel kapcsolatban, ki szintén múzsám. A végtelen puszta, Gyoma és az oda vezető út, a Körös és holtágai. Ezernyi emlék, szép és keserédes, vagy szomorú... lelkem mélyébe kapaszkodnak, hűvösen simogatnak, mint a hínár.
 

Ennél autentikusabb módszer nem létezik a műfajban. Gondolom, azonnal rögzíted is a gitártémákat legalább is demó szinten.

Mindent felveszek azonnal, egyszerű dobot is, éneket is. Ez még demo szintnek is kevés, bár van, amikor egész jóra sikerül. A teljes dalból a gitárokat külön is kimásolom, van ahol négy, öt szól egyszerre, nehéz lenne évek múltán megtanulni enélkül.

És hogyan lett rögzítve az Örökké? Szeretjük a konyhatitkokat. Minden jöhet, ami nem titkos.

Minden teljesen házi körülmények között készült, kettő Roland VS1880- as munkaállomást használtunk. Egyet felvételre és keverésre, a másikat a masterre. Megmondom őszintén, nem emlékszem a pontos folyamatra, 2020-ban játszotta fel Nagy Krisz a dobokat, utána én molyoltam a gitárokkal, énekkel, majd a basszussal és megint gitárokkal. Sokáig tartott, csak akkor tudok zenélni, ha lelkileg teljesen rá vagyok hangolódva, az ének felvétele is csúszott rendesen egy műtétem miatt. Én nem túlzottan értek a stúdiózáshoz, mégha házi is, sem a technikai részhez - nem is érdekel. Ezért régi barátomat, Pintér Tibit kértem fel eme nemes feladatra. Neki van tapasztalata és tudása ezen a téren, ez hallatszik is a végeredményen.

Nagyon jó a dallamos éneked. Miért csak egy dalban hallani?

Köszönöm ! Nincs különösebb oka. Ezek a dalok így alkotnak egységet és ez az egy volt rendes énekkel. A többinél nem éreztem, ezért nem is erőltettem. A későbbi dalokban több ilyen ének van, lesz. Nincs szándékosság, ahol zsigerből az jön, ott az van .

A zenélésen kívül van még valami kattanásod?

Egy kis kitérőt kell, tegyek, mielőtt konkrétan a kérdésre válaszolok. Valójában a zenélés sem kattanás. Lehet, valamikor az volt, de már biztosan nem. Két éve nem írtam semmit, igaz, volt már ilyen az életemben, nem mondhatom, hogy nem is fogok többé, de most úgy érzem, elmondtam mindent amit dalokkal mondani tudok. És ezek az elmondanivalók magamnak szólnak, nem akarok senkit megszólítani, vagy megérinteni a lelkét. Ha történik is ilyen, az már a dalok önálló élete, nem tartozik rám. Már csak a felvételekre koncentrálok, mert ha ilyen tempóban készül el egy album, mint az Örökké, akkor nagyon sokáig kell élnem, hogy mindent rögzítsünk. Nem égek lázban, hogy leüljek és felvegyem a gitárt, de szeretném, ha rendesen megszólalnának azok a dalok, ennyit megérdemelnek. Nehéz szavakba öntenem és nehéz szavakkal mondom: már nem tartom magamat és a zenémet az undergroundhoz tartozónak. Csak egy ember vagyok, aki hangokba öntötte az érzéseit. Ha tetszik ez valakinek, jó, halgassa, nem az én dolgom. Másként értik és érzik a szavaimat és a dallamokat. Ez nem feltétlenül baj, csak nem számít. Nem tartom a FUNUSt black metalnak, de ez megint csak az én véleményem, ha más annak tartja, nekem úgy is jó, mindegy. Nincs jelentősége annak, ki mit gondol a világomról.
Szóval, hogy kicsit feleljek is: van pár dolog, ami érdekel, amivel szívesen töltöm az időt. Az olvasás az egyik, legjobban a valódi könyvet szeretem, de a digitális formátumot sem vetem meg. A többi dologról nem akarok beszélni, nem kell, hogy jobban megismerjen bárki, aki eddig nem ismert.

A színtéren sokan érezték már ezt. Gondoljunk csak Vikernesre. Tartozni valahová jó, de néha jobb nem tartozni sehová. Így a végére feltennék egy általánosabb kérdést. Halott a metal?

Miért lenne halott ? Vannak új zenekarok, nagyszerű albumok születnek, sok régi banda is aktív, koncertek, fesztiválok ismert és kevésbé ismert fellépőkkel. Lehet, nincs akkora metal élet mint jópár éve, bár jómagam nem vagyok nagy koncertre járó ember, de amiket látok, hallok, olvasok, az alapján bizton ki merem jelenteni, hogy nem halott, nem is haldoklik. No de mi lenne akkor, ha igen ? Semmi. Aki szerette, szereti, annak az élete része, halott vagy sem. Egyre kevesebb talán az igazi metalos ? Mitől lesz igazi? Persze vannak akik belevetik magukat, akár " trú blekmetálosok " is lesznek egy kis ideig, aztán egyszer csak nem kell ez a világ, hogy miért az mellékes. Ők azok, akik soha nem is értették, csak valamiért vonzó volt. Szépen visszavedlenek sablonos átlagemberré, amivel nincs is baj mert odavalók.
De a metal a rengeteg stílussal, irányzattal egy nagyon erős gigász, én úgy hiszem, igencsak korai volna még tort ülni.