Három év telt el az utolsó, Mutasd a Testet nagy lemez óta, igaz időközben volt egy patent EP is. Annak idején a Body War után, a Dog Whistle kicsit másabb volt. Mert, noha az alapok megmaradtak, a hip-hopos beütések kicsit a háttérbe szorultak és inkább a kísérletezősebb hardcore került előtérbe. Itt most ilyenre nem kell számítani, ahogy a Survive a Dog Whistle egyenes folytatása volt, úgy a Trouble The Water is az. És bár nekem hiányoznak a klasszikus New York boom bapes hatások, az egyértelmű, hogy megtalálták a saját hangjukat, amivel jelenleg az egyik legizgalmasabb formációvá váltak.

Már az első daloknak kezdtem sejteni, hogy most valamilyen szinten vissza fog térni a Body War erőteljes lüktetése. A Radiator már-már törzsi dobolásánál teljesen egyértelmű volt, mert ami a Dog Whistle-ről lemaradt, azt most bepótolták, csak még több lett. Emellett továbbra is jelen van a kilencvenes évek noise rockjának tekergőző témái és a New York hardcore energiától és frusztrációtól duzzadó tehetetlensége. A bendzsó továbbra is pont annyira mérges, mint Julian, az elektronikus zajok, búgások, zúgások meg szinte egy külön élő, lélegző hangszerként funkcionálnak. Most előszőr sikerült az élőben produkált energiáikat teljesen átültetni lemezre is. Szinte érezni a bőrünk alatt a dühöt és frusztrációt, ami a hangszerekből és Julian torkából árad. A lemez dinamikája is a legjobb az eddigiek közül. A gyors punkos galoppozáson át, a bendzsós balladáig szinte minden megtalálható. Az egészet pedig sikerült olyan jó érzékkel felépíteni, hogy mind a 38 perc lüktet, hullámzik és visz magával, mintha nem lenne holnap. A hosszú játékidőtől előszőr megijedtem, de sikerült hibátlanul kitölteni az egészet. Egymás után jönnek a fogós témák, a megjegyezhető és belénk égő motívumok.

A témák továbbra a társadalom, na meg New York körül forognak. A lemez témája New York helyzete és magának a zenkarnak a New Yorkhoz való viszonyulása. Ahhoz a hatalmas metropoliszhoz, ami állandó változásban van, olyan változásokkal, amik általában a privilégiummal rendelkezőknek segítenek és ezt szóvá is teszik. Teszik ezt teljesen hitelesen, hiszen Ők is szerves részei a new yorki undergroundnak. A Corpus néven alapított alkotói kollektívájuk, ahol a rappereken túl szinte mindenkinek van hely, aki hasonlóan gondolkozik, mint Ők. Tökéletes reprezentációja az egész mondanivalójuknak, a tenni akarásnak és összetartásnak, na meg a mikroközösségek erejének.

Nem mindennapi felállásban tolják, a nem mindennapi hardcoret. Mert ez a bendzsó, a noise, a hip-hop, az elektronikus lüktetések és kísérletek alatt, továbbra is vegytiszta New York hardcore. Annak minden mondanivalójával, frusztrációjával, dühével és energiájával. Csak éppen olyan kreatív és más módon, ahogy eddig keveset hallhattuk. De nem ez nem lenne az egésznek a lényege, hogy merj kitűnni?

elfogult és pont leszarom mert a világlegjobb zenekara 10/10