Simonnal már Zajon arról pofáztunk, hogy végre van egy fasza vampyric black metal itthon is. Noha, a fellépő Denevér, nem ez a Denevér volt, ami így utólag kurva szomorú. Mivel eljött a szar idő és szégyen nem szégyen, én még csak most ültem le először, elejétől a végéig letolni a lemezt. Ami talán jobb is, hogy nem nyáron hallgattam, mert ez a ködös, nyálkás idő igazán jól megágyazott a bőrszárnyas hangulatoknak.

A Denevér mögött Terebesi Tibor áll, aki ismerős lehet már a Velmből és az Aornos-ból, ami valljuk be elég jó ajánlólevél. A másik zenekarokkal ellentétben itt most a nagybetűs old schoolon van a hangsúly. A korai Mayhem, Emberor, na meg a Tormentor az, ami elég jó támpontot ad mire is lehet számítani. Fagyos gitárok, gyors, könyörületet nem ismerő menetelések. Amikben olykor thrash-es dolgok is felütik a fejüket néhány pillanatra, csak annyira, hogy ne felejtsük el, honnan is jött a stílus. A koporsóból kimászott élőhalott test tökéletes analógia az egész lemezre. Mert ugyan ősi, újat nem nagyon mutat, a vámpír dolog se mondható túl eredetinek, jelenleg, mégis van benne egy természetfeletti erő, ami az egész lemezt végig kíséri. Hiába a black metal első hulláma van az áhítat középpontjában, a hangzás kiváló. Kellően nyers, de mégis tiszta és rideg, mint a sápadt kardforgató kardja.

A dalok kellően változatosak, a már említett trash-es témák és tremolo kiállások, egy fajta kellemes hullámzást adnak a lemeznek. Mintha egy jeges, téli szélviharban próbálnánk előre haladni, a lökéshullámok löknek jobbra-balra miközben lassan próbálunk előre jutni. A dobgép egyértelmű, de valószínűleg csak a sznobokat fogja zavarni, nekem az utóbbi időben már az a fura, mikor élő dob van egy black metal lemezen. Hail the drummachine cvlt! A gitár szólókat pedig Tátrai Csaba követte el, ami jó nagy pózerság, de egyébként teljes mértekben működik, nincs is túl tolva. Még ha mondva annyira nem is, de hallva teljesen idomul az egész lemez összeállításához. Az éhező fenevad egyedül áll az éjszakában, karmairól utolsó áldozatának vére csepeg a friss hóba. Kárhozott lelke még se lakott jól és valószínűleg nem is fog soha. Örök kárhozatra és vadászatra van ítélve, amihez ez a fagyos régi időket idéző, süvítő muzikális (szívesen Gyuri) vihar tökéletesen illik.

köpködő vámpíros 8/10