”Let the slaughter begin!"

Tanult zenész kollégám, és barátom mutatta nekem ezt az előadót, kicsivel az album megjelenése után. Miután Professor Shub Niggurath szintén feldobta, a Barlang szupertitkos chat-csatornáján, úgy gondoltam, ha már a Dumát - mint ugandai testvéreim produktumát - elvittem, rámegyek az African Imperial Wizardra (a továbbiakban AIW).

Elsőnek fontosnak találom megemlíteni a bandcampen olvasható bemutatkozást, ami enyhén militarista, de semmiképp sem szexista. Ebben a bemutatkozásban az AIW hadat üzen az imperializmusnak…(wait), illetve megfenyegeti a hallgatóságot azzal, hogy a megannyi bűntett, amit elszenvedett a helyi populáció, bosszúért kiált. Az AIW olyan tradicionális eszközökkel kíván bosszút állni, mint halottidézés, harcosnők – akik Nzinga Mbande és Sarraounia királynők útját követik, zsoldosok, hadurak, rebellis hordák, varázslat, valamint Kalsnyikovok (amiket tudtommal egy időben az egyik, magasrangú afrikai egyházfő hivatalosan ki is átkozott, mivel akkoriban minden 6. emberrel egy ilyen végzett, előkelő helyen a szúnyogok, vizilovak, és egyéb vérmes jószágok között).

Az AIW egyébként angolai formáció, és a világtörténelem leghosszabb polgárháborújának tükrében, az általa hagyott romokon és hamvakon cseperedett, erre alapozva alkotómunkáját.

Ami elsőnek fülembe ötlött, hogy az AIW egy rendkívül igényesen kivitelezett produkció. Leginkább a dark ambient vonalat követi, változatos hangszerparkkal – beleértve tradícionális afrikai hangszerek hangjait is, samplerekkel, rengeteg etno elemmel, kántálással, törzsi dalokkal.

A modern, elektronikus zenei hangzások olyannyira tökéletes balanszban állnak a törzsi zenék elemeivel, hogy sokszor tátott szájjal hallgattam az albumot. Amikor egy felívelő törzsi kórust hall az ember, aminek csúcsán egy feketelyuk (csillagászati értelemben) mélységű drop basszus kúszik be, az egyszerre „magától értendő”, valamint tökéletesen újszerű is.

Az album egyébként a Sarraounia trackig semmi, túlzottan tolakodó tartalmat nem hoz fel, egy kellemes ambient utazásba ringat. Viszont a fenti track már kezd abba a rémálomszerű dologba váltani, amit a Duma esetén is emlegettem. Egyre több állati(?) hang jelenik meg, sok egyéb rikoltozás, motoszkálás kíséretében…amik gondolom egy random fekete afrikai éjjelen természetesnek hat(hat)nak(?).

Semmiképp nem gondoltam arra, hogy ezt az albumot számonként kivesézzem, mivel a trackek címei is valószínűleg helyi nyelven írottak, a mondanivalójuk mindössze az angol bemutatkozás alapján sejlik fel. Ez az album véleményem szerint egy teljes mértékben hallgatható, egzotikus ambient anyag.

Másoknak ez lehet nem fog tetszeni, de számomra az AIW nagy részben egy afrikai Heilung.

Kevesebb a „magára hagyott” etno zenélgetés, mondhatni nincs is, viszont a szépen komponált, elektronikus szőnyegekre és ütemekre ugyanolyan kellemesen csúszik rá az élő dal, hangszerek….az élőzene fátyla. Az AWI nagyon tudatosan komponált produkció, zenészei pontosan tudják az arányokat, amiken belül egy igenis hallgatható, mégis formabontó anyagot állítottak elő. Gondolom a természethez közelebbi kultúrákban az élet és a halál is egy sokkal kiegyensúlyozottabb párt alkot, ha ennek az AIW egyfajta reprezentációja, akkor ez egy "hallgatható mészárlás". 

(a cikkben Nzinga Mbande királynő portréja  és Sarraounia királyné-varázslónő filmes megjelenítésű fotója található)

▶︎ NZINGA MBANDE | AFRICAN IMPERIAL WIZARD | Tesco Distribution Germany (bandcamp.com)