A helyzet az, hogy annyira megszaporodtak Izland-on a zenekarok, hogy már számon se lehet tartani őket. Körülbelül 357 000 ember él jelenleg Izland-on, igazából ha eldobunk egy hógolyót tuti eltalálunk vele valamilyen zenekar tagját, amiknek nagy része a black metal különböző válfajain belül alkot. A mennyiség pedig nem mindig egyenlő a minőséggel, rendszeresen bukkannak fel a középszerű zenekarok is, már egy ideje. Mondjuk nekem továbbra is a Zhrine és a Mispyrming a kedvencem erről a színtérről, amik közül a Zhrine már négy éve nem adott ki semmit, viszont a Mispyrming tavaly egy több mint kiváló karikával jelentkezett. Most pedig itt a Season of Mist újabb üdvöskéje, szintén Izland-ról.

A Helfró első megosztott dalainál már sejthető volt, hogy egyfajta olvasztótégely akar lenne a francia kaotika és az északi jeges katlanok között. Ez nagyrészt sikerült is neki. Az egész lemezen főként a gyorsaságon van hangsúly, mégis az egyébként ötletes váltásokkal együtt is sikerült, egy dinamikus összképet összehozniuk. Símon gitárjátéka úgy visz dallamokat a disszonáns témákba, hogy ez a két iskola szinte tökéletesen egybeolvad. Ez inkább a lemez második felétől vehető jobban észre, ami szerintem minden tekintetben sokkal jobban sikerült. Ami mondjuk nem egy olyan jó arány, egy 36 perces lemeznél, de mivel debüt anyagról van szó elnézhető nekik. Maga a hangulat fagyos, szinte érezni a fülünkbe süvítő hideg szél hangját, le se tagadhatnák a nyers északi mivoltukat. Aminek az élét a hangzás veszi el és teszi kicsit hallgatóbarátabbá. Mindent összevetve egy rövidke lemezzel van dolgunk aminek nagy része nem fog meglepetést okozni, mégis a második felében vannak olyan részletek ami miatt érdemes lesz rájuk odafigyelni a jövőben és ennek ellenére ilyen esős időben kellemes hallgatnivaló lehet a stílus szerelmeseinek.