Azt mondják, hogy teher alatt nő a pálma. Ezért nem véletlen az sem, hogy a nem éppen ideális politikai és társadalmi berendezkedések árnyékában virulnak, a legdühösebb és legvadabb zenék. Egy ilyen virulgató banda a szingapúr-i Sial is. Kínaiak, malájok és indiaiak alkotják ennek az aprócska városállamnak a nagy részét, akik etnikai és vallási hovatartozásukhoz hűen próbálnak együtt élni, egy mondhatni rendőr államban. Noha az utóbbi pár tíz évben, nyugalom van náluk, attól függetlenül ez egy tökéletes táptalaj, a frusztrált, köpködős punk zenéknek.

Nyers, agresszív és mégis megfelelően dallamos a Sial muzsikája. Noha többnyire a szokásos zajos hardcore formulákat követik, vannak itt rendesen okosságok, szép számmal, amik ki emelik őket a tucat bandák sorából. Így nem merül ki az egész annyiban, hogy egy számunkra egzotikus országból származnak. Ahogy halad előre a lemez, jönnek be szépen, sorban a klasszikus megoldásoktól eltérő már-már törzsi lüktetések. Dobog, lélegzik és menetel az egész lemez, egy pillanatra se áll meg. A szövegek malájul vannak és körbe járnak mindent ami politika vagy történelem. Persze az egész nem érne semmit az énekes csaj nélkül. Aki egy sebzett vadkan módjára, kibaszottul vehemensen üvölti a világba minden dühét, bánatát és ennek az elbaszott világnak minden gyötrelmét. A modern korba ültetett törzsi zene ez, annak minden érzésével és primitív vadságával. Ez egyébként a harmadik lemez, de a többit is érdemes csekkolni.